Az elbírálás előtti megfontolások a kérdőasztrológiában 7.

Ahogyan létezik korai és késői születés (koraszülöttség és túlhordás), úgy elméletileg létezhez korai és késői kérdés is; alapvetően arról van szó, hogy a kezdet és a kezdemény, vagyis a szándék belső és a kérdés külső megfogalmazása között nem tökéletes az összhang.

Hogy illusztráljam, mire is gondolok, visszatérek a puskacső-hasonlathoz: ha nem vízszintesen, hanem függőlegesen tartom a csövet, a lövedék hamarabb vagy később fogja elhagyni, mint ahogyan arra számítunk. Ezt a tényezőt pedig nem árt figyelembe vennünk, mint azt láthatjuk Lilly-nél is (Christian Astrology, 122. o.; a számozás ismét Waardahl feldolgozásának megfelelően):

<2.> Amikor egy jegy 0, 1 vagy 2 foka kel fel – főként rövid felkelésű jegyekben, mint a Capricornus, Aquarius, Pisces, Aries, Taurus, Gemini –, nem szabad ítélkezned, hacsak a kérdező nem nagyon fiatal, és a testalkata, testi jellege, az anyajegyei és sebhelyei nem egyeznek meg a felkelő jegy minőségével.

<3.> Ha valamely jegy 27, 28 vagy 29 foka kel fel, semmiképpen sem biztonságos bírálatot adni, kivéve akkor, ha a kérdező a felkelő fokszámnak megfelelő éves; vagy abban az esetben, ha az ábrát biztos időpontra állítottad fel: vagyis valaki például elment vagy elmenekült egy adott időpontban. Ez esetben ítélkezhetsz, mivel ez nem egy feltett kérdés.

Lilly ezen megfontolásokat később, saját aforizmáinak megfogalmazása során bővebben kifejti (uo., 298. o.):

Ne bízz a bírálatban, ha valamely jegynek akár az első, akár az utolsó fokai kelnek fel: ha ugyanis alacsony a felkelő fokszám, az ügy még nem érett az elbírálásra; ha pedig késői fokok kelnek fel, a kérdés már lejárt, és valószínű, hogy a kérdező más dolgokkal próbálkozik, vagy lemondott bármiféle sikerről. Akárhogy is, az Ég azt tanácsolja, hogy az adott időben ne ártsd magad az ügybe.

Lilly leírása egyértelműen Bonatti már idézett megfontolásának továbbgondolása. Azt azonban már megállapítottuk, hogy Bonatti véleménye arra az esetre vonatkozott, amikor az időmeghatározó helyzete technikailag nem állapítható meg teljes bizonyossággal – ezzel láthatólag Lilly is tisztában volt, amikor a röviden vagyis gyorsan felkelő alakokra vonatkozó megjegyzést tette. Azt is megállapítottuk viszont, hogy manapság ez a megfontolás már változatlan formában nem használható, hiszen a technikai eszközeink lehetővé teszik az időmeghatározó pontos mérését. Persze előfordulhat itt is bizonytalanság, olyan, ami a már tárgyalt technikai problémák köréba tartozik, és ilyenkor nem érdemes belemennünk egy bírálatba; Lilly elgondolása azonban kicsivel több egy pusztán technikai probléma kezelésénél.

Az alacsony és magas felkelő fokszámot illető megfontolása egyértelműen olyan jellegű, mint ahogyan egy koraszülött vagy túlhordott kérdést kellene kezelnünk. Ezzel lehetséges, hogy ő is tisztában volt; azonban a spekulációban kissé messzire jutott, hiszen a felkelő fokszám és a kérdező életkorának párhuzamba állítása finoman fogalmazva is meghökkentőnek tűnik. Az értékeket – három fokot az alak elején és ugyanannyit a végén – szintén Lilly találta ki, de vélhetően ő sem szánta kőbe vésett szabálynak, hiszen ez a szakasz lényegesen eltérő időtartamok alatt kelhet fel különböző alakok esetén. Az eseményasztrológia idekeverése pedig teljesen célszerűtlennek tűnik.

Ezzel látszólag alig marad valami, amit megtarthatnánk; hogy mégis azt állítom, érdemes Lilly ezen megfontolásaival foglalkozni, annak oka az, hogy nemcsak Lilly-nél olvasható ilyen ötlet. Mint korábban írtam, valószínűleg Szahl volt az, aki az asztrológiai aforizma műfaját megalkotta; a középkorban ez a műfaj eléggé közkedvelt volt, mint azt a Gyümölcs népszerűsége is mutatja. Az egyik ilyen aforizmagyűjtemény, amely a De consuetudinibus in iudiciis stellarum, avagy A csillagok elbírálásának megfontolásai címet viseli. Ennek szerzőjeként a kéziratok egy rejtélyes Bethen nevű szerzőt tüntetnek fel, akinek egy másik, bolygóórákról és felkelő alakhármasságokról szóló kezdeményező asztrológiai műve is ismert. A név mögött a 9–10. századi asztrológus és csillagász, al-Battáni rejtőzik, viszont a stílus idegen tőle, ráadásul a művek csak latin nyelven hagyományozódtak. A párhuzamok az ál-Battáni által írt aforizmák és a 12. századi polihisztor, Abraham ibn Ezra Resit hokhmá (A bölcsesség kútfeje) című műve között azt valószínűsítik, hogy egy 12. vagy 13. századi kompilációról lehet szó, hasonlóan a Messinai István által összeállított, utóbb Hermésznek tulajdonított Hermészi aforizmák című munkához.

A mű a kérdések elbírálásához ad recepteket, amelyek kezdeményekhez is felhasználhatók. Ebben szerepelnek a következő megfontolások (De consuetudinibus 21–24):

21. Amikor egy bolygó egy jegy legvégén áll, akkor visszaeső vagy visszavonuló.
22. Ha pedig a jegy első fokán áll, akkor erejét tekintve gyenge a bírálatokban és a kérdésekben.
23. Az első foktól a 15. fokig előrehaladó, de csak a 15.-től 25.-ig van ereje teljében.
24. Ha egy jegy legvégén áll, akkor visszavonuló; és ekkor olyan, mint az ember, aki elhagy egy házat, ahol addig időzött.

A szöveg szerint egyáltalán nem mindegy, hogy egy bolygó hol áll egy alakon belül: az első fokon még gyenge, a 15. fokig erősödő, a 25. fokig teljes erőben van, ezután viszont elkezd gyengülni, és az utolsó, 30. fokon már mintegy visszavonul. Az ötlet valószínűleg Szahltól származik, aki a már idézett bevezető művének második, aforizmákat tartalmazó részében a következőt írja (K. al-ahkám II 44):

Ha egy bolygó egy alak elején tartózkodik, gyenge egészen a hatodik fokig.

A glosszátor megjegyzi, hogy ez az a pont, amíg megerősödik; és bár a számok nem egyeznek, ebből a glosszával ellátott változatból eredhet az alapelgondolás. A háttérelképzelés arról szól, hogy a bolygónak valameddig el kell jutnia, amíg a tartózkodási alakjában megerősödik, és nemcsak egy még csírájában létező tendenciát hordoz; a későbbi szerző továbbgondolása szerint pedig az utolsó fokon már mintegy előkészül arra, hogy jellegét átvigye a következő alakba.

A megfontolások bolygókról szólnak; ám miért ne használhatnánk őket az időmeghatározó esetében is, mint egy jelzést arra, hogy a kérdésben foglalt ügy még kissé kiérleletlen, vagy már némileg túlhordott? Ha tetszik, akár ragaszkodhatunk Lilly kétszer három fokos szabályához is; az viszont nem tűnik megalapozottnak, hogy a felkelő fokszámot a kérdező életkorával feleltessük meg: hisz vajon milyen eséllyel fogunk háromévesektől kérdést kapni, vagy miért kellene a huszas éveik végén járókat előnyben részesíteni? Vagy ha nem így értelmezzük, mi lesz a zsenge és mi lesz a már megfelelően előrehaladott életkor? Arra pedig végképp nincs szükség, hogy a rést a falon, amelybe Lilly egy ablakot illesztett, egy ajtóvá bővítsük, és rajta keresztül a kérdésbe engedjük a kérdező születésében szereplő bolygókat – mint Barbara Watters teszi, aki szerint ha egy születésben szereplő bolygóra esik a kérdés időmeghatározója, akkor ettől a kérdés kiértékelhetővé válik, sőt, ez a bolygó valami rejtélyes külön jelentőséget kap.

Ezzel véget ért történeti körsétánk az elbírálás előtti megfontolások terepén. Áttekintettünk lényegében minden elérhető, a témával kapcsolatban önálló gondolatokkal jelentkező kérdőasztrológiai forrást a 9. századi Szahl ibn Bisrtől a 17. századi William Lilly-ig, ezenkívül visszatekintettünk a kérdőasztrológia kialakulását megelőző fontos mozzanatokra és elképzelésekre. Ami az utolsó részre marad: a következtetések megfogalmazása.