Klasszikus asztrológia

László Levente (Osthanes) asztroblogja: szakmai anyagok, cikkek, vélemények, reakciók a hamisítatlan klasszikus asztrológia témakörében laikusoknak és tanoncoknak.

Társoldal

A klasszikus születési asztrológia 1.

2009.05.31. 13:57 Osthanes

A klasszikus asztrológia születési ágazatáról mostanság elmondható, hogy az egyre népszerűbbé váló kérdőasztrológiához képest viszonylag ismeretlen. Ez magyarázható azzal, hogy a modern radixhoroszkópia által uralt asztrológiai közéletben az újdonságot a kérdőasztrológia jelenti, de legalább ugyanilyen mértékben következik abból a tényből, hogy a klasszikus születési asztrológiával foglalkozók száma valószínűleg még féltucatnyit sem tesz ki. Tehát valószínűleg az ismeretlenségre vezethető vissza az a fel-felbukkanó nézet, mely szerint a modern radixhoroszkópia „a” születési asztrológia, amelyhez különlegességként hozzácsapható a kérdőasztrológia, más néven klasszikus asztrológia. Ám a valóságban a modern és klasszikus ágazatok nem kiegészítik egymást, hanem párhuzamba állíthatók: a modern radixhoroszkópia és a hozzá képest jóval kisebb szerepet játszó mundán- és óraasztrológia nagyjából megfelel a klasszikus születési, egyetemes és kérdő-kezdeményező asztrológiai ágazatnak.

Mindazok közül, akik eljutottak ezen tény felismeréséig, elég sokan érdeklődnek a klasszikus születési ágazat iránt, olvasnivaló azonban kevés akad. Ez az egyik oka annak, hogy egy újabb sorozatba kezdek bele, témául a születéseket választva. Döntésem másik indokához az asztrológia tudományos vizsgálatai környékén újra fellángoló harc szolgáltat muníciót: ahhoz ugyanis, hogy az asztrológia eddigi cáfolatlanságáról szóló tételemet egy újabbal, még provokatívval tetézzem meg, mindenképpen el kell időznöm azoknál a kérdéseknél, hogy mire való a születések vizsgálata, és hogy ezeket a célokat milyen módon éri el. Ám hogy ne kelljen senkinek hónapokat várnia a végkövetkeztetésre, már most leírom a tételt: statisztikai módszerekkel az asztrológia sem nem cáfolható, sem nem bizonyítható. A félreértések elkerülése érdekében: nem azt mondom, hogy nem kell cáfolni vagy bizonyítani, hanem azt, hogy ez statisztika útján kivitelezhetetlen.

Az asztrológiai eszközök

A klasszikus születési asztrológia az asztrológiai ágazatok között elsőként, az i. e. 2. század végén, vagy inkább az 1. század elején jött létre, ötvözve a babiloni égi ómenértelmezés egyénre való alkalmazását a görög filozófia megközelítésével, mindezt a legfrissebb csillagászati eredmények talaján. Ahogyan a legrégebbi asztrológusoknál láthatjuk, a klasszikus születési asztrológia érdeklődésének középpontjában a szülött sorsa állt: elsősorban az, hogy milyen hosszú és milyen sikeres életre számíthat, másrészt pedig hogy mit és mikor várhat az élet egyes területein. Ezt az asztrológiát erőteljesen befolyásolták azok a filozófiai nézetek, amelyek szerint az ember születésekor kap egy kimért sorsot, a szabad döntése pedig abban áll, hogy a sors nyújtotta lehetőséget mennyire használja ki, vagy mennyire próbál vele hiábavalóan szembehelyezkedni. Mai felfogással ez akár misztikusnak is tekinthető, de az asztrológia születése idejében annyira volt csak misztikus, amennyire maga a görög filozófia.

A születések vizsgálatában tehát az értelmezések az élet egészére vonatkoztak, az előrejelző módszerek legfeljebb arra szolgáltak, hogy az élet bizonyos fordulópontjait megmutassák. Ez a lépték azonban a mindennapokban nem elegendő: lehetséges, hogy egy autóstérkép hasznos segédeszköz a távoli utazásoknál, a városon belüli tájékozódáshoz azonban nem kellően részletes. Ezt az ókorban is felismerték, és miután egyre többen lettek olyanok, akik számára az egész életükre vonatkozó sorsuk ellenében sokkal érdekesebb volt egy mindennapi ügy, mint például a szökött rabszolga felkutatása, a betegségből felgyógyulás ideje, a gyereknemzés sikere és így tovább, a születési asztrológia mellett kialakult a kezdeményező asztrológia is, amely éppen az ilyen jellegű témákkal foglalkozott. A 2. században Indiába is eljutottak ezek az ágazatok, és rövid időn belül újabb alkalmazás fejlődött ki, a szándékasztrológia, amely az elgondolt ügyek sikeréről tájékoztatott. Ennek továbbfejlesztése volt az a kérdőasztrológia, amely a 7. században újból egyesült a görög hagyomány fősodrával.

Látható, hogy az emberi élet különböző léptékű vizsgálatára különböző ágazatok szakosodtak, és ezek már régóta az asztrológiai hagyomány részei. De a legegyszerűbb, ha mindezt egy konkrét példán nézzük meg. Noha a múltkori recenzióm után a sikeresség vagy a foglalkozás témája magától adódna, egy kifejezetten slágernek számító témakört veszek elő: a párkapcsolatokat. A döntésre hamarosan magyarázatot adok, addig is lássuk, hogy miként közelíti meg az ügyet a modern asztrológia, majd hogy ehhez képest milyen klasszikus eszközök használhatók.

A modern asztrológia a párkapcsolati ügyek vizsgálatára több elterjedt vagy ritkábban használt eszközzel rendelkezik. A radix kifejtése a párkapcsolati sikerességet és boldogságot vizsgálja, a különböző prognózismódszerek – többnyire a szolár – pedig az eredményeket időzítik, noha a gyakorlatban sokszor a radix kifejtése nélkül használatosak az érzelmi élet és a kapcsolatok tendenciáinak feltárására. A harmadik eszköz a szinasztria, amely segítségével két ember kapcsolatának jellegét kívánják leírni. A szinasztria mellett kapcsolatelemzésre használatosak még további eszközök, például időfelező- és metszőpont-horoszkópok, ezek érvényessége azonban vitatott.

A klasszikus asztrológiai eszközök közül négyet lehet használni ugyanezen célra. A születések vizsgálata általános leírásra alkalmas: arra, hogy a szülött általánosságban mit várhat a sorstól a párkapcsolatokra nézve. A prognózismódszerek itt is az időzítést szolgálják. Azonban az alkalmi ügyekhez, tehát olyan kérdések megválaszolásához, mint hogy létrejön-e egy kapcsolat, szorosabbá válik-e vagy folytatódik-e tovább, a kérdőasztrológia használható: a születési előrejelzés ilyen jellegű használata értelmetlen, ahogyan ezt később bemutatom majd. A maradék két eszköz a szinasztriához hasonló összevetés, valamint a kezdeményező asztrológia: az összevetés célja itt is a kapcsolatelemzés, ám más megközelítésben, mint a moderneknél, a kezdemények pedig arra alkalmasak, hogy egy párkapcsolatot érintő cselekményhez, mint például randevú, lánykérés vagy házasság, megfelelő időpontot találjunk.

A születések vizsgálata

A kérdőasztrológia népszerűségét és a kérdések elbírálásának viszonylagos egyszerű mivoltát az adja, hogy az ügyre vonatkozó körülmények ismeretében és némi élettapasztalat, valamint logikai képesség birtokában már csak technikai tudásra van szükség, hogy a kérdésekre helyes válasz szülessen. A kérdőasztrológia hívei közül sokan fel sem ismerik ezt a tényt, noha nagyon lényeges dologról van szó. A legegyszerűbb, ha egy példán keresztül világítom meg.

Gyakran lehet találkozni egy pár egyik tagjának azzal a kérdésével, hogy mi lesz a sorsa a kapcsolatuknak. Ez tapasztalatom szerint mindig akkor hangzik el, ha gondok vannak, és vagy azért kérdeznek, mert a fél reménykedik abban, hogy a bajok időlegesek, és a kapcsolatot helyre lehet hozni, vagy azért, mert kifelé tart a kapcsolatból, és a döntés előtt szeretne tisztán látni. Kiindulva abból a szintén tapasztalati tényből, hogy miután az emberek leginkább az utolsó percben fordulnak asztrológushoz, a választ már eleve a kapcsolat sötét sorsának forgatókönyvére kell alapozni, így ennél a kérdéstípusnál kifejezetten arra koncentrálunk, hogy találunk-e bármilyen pozitív jellegű történést, az eddigi tendenciák megváltozását, különben nem tudunk semmilyen kecsegtetőt mondani. (Persze, sokkal egyszerűbb lenne a dolgunk, ha a kérdezők rászoknának a pontos kérdezésre, és a „mi lesz a sorsa a kapcsolatunknak?”- meg a „hogyan alakul a kapcsolatunk?”-típusú elkerülő kérdések helyett – ahol az asztrológusnak kell kitalálni, mire is kíváncsi igazából a kedves kérdező – a „szakítunk-e? vagy „megjavítható-e a kapcsolat? hangozna el, de az ilyen burkolatlan, nyers fogalmazásmód manapság nem divatos.)

Röviden: a helyzet egy bűnügyi nyomozáshoz hasonlít. Tudjuk, milyen forgatókönyvek elképzelhetők (a példát tekintve három: a felek szétmennek, nyűglődnek tovább, vagy újból összemelegszenek), és ezekhez gyűjtünk bizonyítékokat és cáfolatokat. A gyakorlatlan asztrológus éppen itt szokott hibázni: teherautószám gyűjti be a nyomokat, aztán amikor már egy múzeumnyi van belőlük, nem tudja, hogyan bizonyítson vagy cáfoljon ennyi mindennel. Ezt csak tetézi, ha egyáltalán nem is rendelkezik semmilyen elképzeléssel a szóbajöhető forgatókönyvekről.

Ám amennyire egyszerű, de nem feltétlenül könnyű a kérdések elbírálása, úgy válik bonyolulttá és nehézzé, ha születésekről van szó. Először is, figyelembe kell venni a kollektív hátteret, tehát azt a történeti-társadalmi közeget, ahová a kérdéses személy született. Lehet, hogy ez evidens, ám ne felejtsük el, hogy például elég nehéz úgy egy foglalkozást prognosztizálni, ha az a foglalkozás a születésekor még nem is létezett. Az asztrológiára is igaz, hogy amit nem ismerünk, azt nem is tudjuk elképzelni, így aztán bármilyen jelzésről van is szó, csak akkor tudjuk helyesen értelmezni, ha megfelelő a háttértudásunk. A születések elbírálásához pedig nem elég az a hétköznapi élettapasztalat és bölcsesség, amely a kérdésekhez megfelel, hanem komplex társadalomtudományi háttérismeretekkel kell rendelkeznünk.

Ha a szülött kollektív hátterét megvizsgáltuk, akkor jöhet az egyéni háttér is, azaz hogy milyen családba született. Ez nemcsak a kiindulópont miatt fontos, hanem mert ebből következtethetünk olyan környezeti tényezőkre, amelyek a szülött sorsa szempontjából fontosak lehetnek. Tehát csak ezen háttér ismeretében foghatunk bele egy-egy téma születési megközelítésébe, miközben sokkal összetettebb problémákkal kell megküzdenünk, mint egy kérdés esetében.

Ha például a foglalkozást tekintjük, a kollektív és egyéni háttér, a környezeti tényezők, a szülött adottságai és lehetőségei egyaránt vizsgálandók, és persze nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyéni döntéseket sem. Mindezen tényezők miatt lehetetlenség pusztán asztrológiai eszközökkel kimutatni, hogy a szülött egy bizonyos foglalkozást fog választani. Az már csak hab a tortán, hogy manapság gyakran előfordul, hogy valaki más kenyérkereső foglalkozást választ, mint amilyen végzettséggel rendelkezik, vagy hogy életében többször is vált. Ezek a részletek nyilvánvalóan nem követhetők megfelelő élességű felbontásban a születés vizsgálatával.

Ha a párkapcsolatokról beszélünk, akkor a születéstől nyilvánvalóan nem várhatjuk el az összes futó kapcsolat megjelenítését, ezért az, amit a segítségével láthatunk, a tartós kapcsolatok, élettársi viszony és házasság lehet. Első lépésben megvizsgáljuk, hogy lehet-e ilyen jellegű kapcsolat, aztán lépésről lépésre választ adunk mennyi, mikor, kivel és milyen kérdésekre. Ezeket az előfeltevéseket már akkor meg kell fogalmaznunk, mielőtt egyáltalán elővennénk a születési képletet.

A következő alkalommal innen folytatom, és az asztrológiai eszközöket, valamint az ítéletalkotás stratégiáját vizsgálom majd.

Szólj hozzá!

Címkék: születési asztrológia

A bejegyzés trackback címe:

http://astroblogia.blog.hu/api/trackback/id/tr831153922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.