Tudás és tekintély

Miután az elmúlt hónapokban minden érdeklődőt az Időfejtésre irányítottam át, amelyen kérdőasztrológiai rendszeremet igyekszem bemutatni (eltekintve a frissülési problémáktól, amelyet részben elhúzódó szakmai töprengésem, részben a zajló élet okoz), úgy gondolom, elfogadható választ kell adnom arra a jogos felvetésre, hogy mi szükség egy „új” rendszer létrehozására, pláne úgy, hogy elnevezése nem is utal asztrológiára. Ha a csillagok is így akarják, a következő bejegyzésekben ezt és a hozzá kapcsolódó gondolatokat szeretném boncolgatni.

Kezdjük ott, hogy a kérdőasztrológia (ha tetszik: óra- avagy horáris asztrológia) oktatóinak, következésképpen gyakorlóinak túlnyomó többsége William Lilly (1602–1681) Christian astrology (Keresztény asztrológia) című, tavaly magyarul is megjelent munkáját tekinti kiindulópontnak. A könyv ilyen szerepének külső oka az, hogy 1980-ban az angol Olivia Barclay (1919–2001) Lilly egy példányát olvasva további munkásságát a kérdőasztrológia újraélesztésének szentelte, a mostani kérdőasztrológia arculatát pedig leginkább az ő tanítványi köréhez tartozók határozzák meg.

A kötet sok szempontból ideális választás az alapmű szerepére. Angolul íródott, így az eltelt évszázadok miatt ugyan némi nehézséggel, de széles közönséget elérhet. Kellően átfogó és terjedelmes, és nemcsak az alapokat tekinti át, nemcsak a különböző kérdéstípusok elbírálásának módját foglalja össze, hanem számos példát is hoz mondanivalója illusztrálására, és ha még ez nem lenne elég, a művön lépten-nyomon átsüt szerzőjének szelleme. Ezekkel a tulajdonságokkal kétségkívül kiemelkedik más hasonló munkák mezőnyéből.

Mindezen erényei elismerése mellett mégis úgy gondolom, hogy ma, harminc évvel a kérdőasztrológia újjáéledése után a Keresztény asztrológia már nem tudja maradéktalanul betölteni az alapmű szerepét, és ugyanez igaz a szellemében fogant modern összefoglalásokra is. Az okok, amelyek ezen kijelentésem hátterében vannak, részint belső, részint külső okok: vannak olyanok, melyek magával a könyvvel kapcsolatosak, illetve mások, amelyek jóval általánosabbak.

A belső okok feltárásához magát a könyvet kell megvizsgálnom. Tulajdonképpen mi is a Keresztény asztrológia? A szerző motivációiról az olvasóhoz írt előszó kellően tájékoztat, és azt is megtudjuk, milyen forrásokból dolgozott. Amit viszont Lilly nem tesz nyilvánvalóvá, az az, hogy a mű túlnyomó részét korábbi munkákból származó, többnyire szó szerinti átvételek teszik ki. A második, kérdőasztrológiai bírálati rész például szinte teljes egészében azokból a munkákból van összeállítva, amelyeket a szerző egyébként tisztességesen meg is említ. Hogy ezt illusztrálhassam, találomra belelapoztam a könyvbe, és kerestem két rövidebb fejezetet. Az első részlet a 230. oldalon szerepel, és azt taglalja, hogy milyen jelzések utalnak arra, hogy egy nő több magzattal várandós. A másik a nem részletezett remények bekövetkezését vizsgáló bekezdés, amely a 459. oldalon olvasható.

A terhességre vonatkozó bírálati szabályok így szólnak:

To resolve this Question, see if either Gemini, Virgo, Sagittarius or Pisces be ascending, then see if both Jupiter and Venus be in the Signe ascending, or in the Signe of the fifth, or be in any of the twelve Signes (except Leo) it's probable she goeth with two children; and if the Ascending Node be with Jupiter and Venus in the ascendant or fifth, it's possible she may have three; but if none of these be in the ascendant or fifth, behold if these Planets cast their Sextile or Trine to the degree ascending, or to the cusp of the fifth house; it's also probable she may conceive, or is with child with more then one: but if a fixed Signe possesse the ascendant or fifth house, or any moveable Signes, and the Sun and Moon be therein, viz. either in fixed or moveable Signes, and in the fifth or first house, it's a certain argument the Woman is with child but with one: The Astrologer must not rashly adventure his Judgment without well considering his rules, or without knowledge had, whether it be not naturall or usuall for some of her Family to bring at one Birth more then one.

Hogy megoldd e kérdést, nézd meg, hogy vajon az Ikrek, Szűz, Nyilas vagy Halak van-e felkelőben. Aztán nézd meg, hogy mind a Jupiter, mind a Vénusz ott van-e a felkelő jelben, vagy az ötödik jelében, vagy bármelyikben a tizenkét jel közül, kivéve az Oroszlánt: valószínű, hogy két gyermekkel viselős. És ha a Felszálló Csomópont együtt van a Jupiterrel és a Vénusszal a Felkelőn vagy az ötödikben, lehetséges, hogy három van. De ha ezek közül egyik sincs a Felkelőn vagy az ötödikben, vizsgáld meg, hogy ezek a bolygók szextilt vagy trigont vetnek-e a felkelő fokra, vagy az ötödik ház csúcsára: ekkor valószínű, hogy a nő megfogan majd, vagy több, mint egy gyermeket vár. De ha egy szilárd jel kapja a Felkelőt vagy az ötödik házat, vagy bármelyik a mozgó jelek közül, valamint a Nap és a Hold bennük található (vagyis akár szilárd, akár mozgó jelekben, és az ötödik vagy első házban), ez biztos érv arra, hogy a nő csakis egyetlen gyermekkel várandós. Az asztrológusnak pedig nem szabad elhamarkodottan ítéletalkotásra vállakoznia anélkül, hogy alaposan megfontolta volna saját szabályait, vagy anélkül, hogy lenne arról tudomása, hogy vajon nem természetes avagy szokványos-e a nő némely családtagjainál az, hogy egynél több gyermeket szülnek.

Ez a részlet Guido Bonatti (1207 k.–1296 e.) De astronomia (Asztrológia) című könyvének fordításán alapul (6.2.5.5; a Lilly által is használt 1550-es kiadás szövege, angolul Dykes fordításának 412. oldalán):

Et si sollicitatus fueris de muliere gravida, vel si sollicitetur aliquis utrum portet unum vel plures, aspice hoc ab ascendente, et vide si fuerit ascendens Gemini aut Virgo vel Sagittarius vel Pisces; vel si fuerit ascendens aliquod de aliis signis et fuerint in eo duo boni planetae vel in quinta, concepit binos. Si autem fuerit ibi cum eis Caput draconis, dic quod portet in utero plus duobus, et possibile est quod portet quattuor. Et si non fuerint planetae in ascendente neque in quinta, vide si aliquis planetarum aspiciat ascendens vel quintam gradu per gradum, ita quod non sit aspectus plus uno gradu ante lineam ascendentis vel quintae vel plus duobus retro; quia quotcunque planetae aspexerint ita, tot erunt concepti in utero, etiam si omnes planetae septem aspicerent illos gradus; et vide quot fuerint et aspexerint a trino vel sextili aspectu, tot ex conceptis pervenient ad perfectionem; quot vero aspexerint a quarto vel oppositione, tot ex conceptis patientur detrimentum. Et si inveneris Solem et Lunam in uno signo, ita tamen quod Luna vadat ad Solem, nec sit longe ab eo plus quinque gradibus retro, nec ante plus duobus, illud idem iudicabis si Sol vel Luna in Geminis, Virgine, Sagittario et Pisce. Quod si ascendens fuerit aliquod ex signis fixis, vel mobilibus, et quinta similiter fuerit de illis signis, et Sol et Luna fuerint in signis fixis vel mobilibus, nec fuerint plures planetae in ascendente vel in quinta, vel eorum aspectus, ut dixi, scias quoniam mulier portat unicum, et non plures.

És ha egy állapotos asszony miatt aggódsz, vagy ha valaki aggódik, hogy vajon egy vagy több magzattal viselős-e, vizsgáld ezt a Felkelőtől, és nézd meg, hogy a Felkelő Ikrek, Szűz, Nyilas vagy Halak-e; vagy ha a Felkelő akármilyen más jelű, és rajta van a két jótékony bolygó (vagy az ötödikben): ikreket vár. Ha pedig ott van velük a Sárkányfej, mondd azt, hogy kettőnél is többel viselős, és lehetséges, hogy néggyel. És nincsenek bolygók sem a Felkelőn, sem az ötödikben, nézd meg, hogy melyik bolygó tekint a Felkelőre vagy az ötödikre fokszám szerint (úgy, hogy a tekintet legfeljebb egy fokkal van a Felkelő vagy az ötödik vonala előtt, illetve legfeljebb kettővel mögötte): mivel ahány bolygó így tekint rá, annyi magzattal terhes, még akkor is, ha mind a hét bolygó rátekint ezekre a fokokra. Továbbá nézd meg, hogy hányan vannak ott és hányan tekintenek rá harmad- vagy hatod-tekintetben: a magzatok közül ennyien születnek meg élve. Ahány pedig negyeddel vagy szembenállásban tekint rá, annyi magzat fog elhalálozni. És ha a Napot és Holdat ugyanabban a jelben találod úgy, hogy a Hold a Nap felé tart, és legfeljebb öt fokra található a háta mögött, vagy előtte legfeljebb kettőre: ítélj ugyanígy, már ha a Nap vagy a Hold az Ikrekben, Szűzben, Nyilasban és Halakban van. Ha pedig a Felekelő valamelyik szilárd vagy mozgó jel, és az ötödik hasonlóképpen ezek közül a jelek közül kerül ki, és mind a Nap, mind a Hold szilárd vagy mozgó jelekben van, és nincs több bolygó a Felkelőn vagy az ötödikben, vagy azokkal tekintetben, úgy, ahogyan mondtam, tudj róla, hogy az asszony csak egy magzattal viselős, nem többel.

Úgy gondolom, az idézetekből nyilvánvaló, hogy Lilly Bonatti szövegét számos pontatlansággal és félreértéssel vette át, kihagyta a szöveg egy részét, személyes hozzájárulásának pedig csak az utolsó mondatot lehet tekinteni.

Az el nem árult reményekről Lilly a következőt írja:

Note, if any one aske for a thing secretly, saying, “Look I pray you for me, If I shall obtaine the thing I hope for, or not”: consider if you find the Lord of the ascendant and the Moon applying to Fortunes, and in angles or Succedants, then he shall obtaine it, otherwise not. But if the querent shall manifest the thing and name it, then you must behold the thing in its owne proper place pertaining to the same House, and so judge of the hopes or not hopes thereof.

Tudj róla, hogy ha valaki egy titkos dologra kérdez, mondván: "kérlek szépen, nézd meg nekem, hogy megszerzem-e a dolgot, melyet remélek, vagy sem", meg kell fontolnod, hogy a Felkelő urát és a Holdat a szerencsés bolygókhoz közeledőnek találod-e, és sarkokon vagy követőkön, mert akkor meg fogja szerezni, egyébként nem. De ha a kérdező nyilvánvalóvá teszi és megnevezi a dolgot, akkor a megfelelő helyen kell vizsgálnod a dolgot úgy, hogy az ezzel megegyező házhoz tartozik, és így kell ítéletet hoznod a reményről vagy annak híjáról.

Ez lényegében szó szerinti fordítás Szahl ibn Bisr (alkotott 825 körül) Bírálatok az égi konstelláció szerint című könyvének kérdőasztrológiai részéből (11.3; a Lilly által használt 1492-es kiadásban szereplő Sevillai János-féle fordítás, angolul Dykes Szahl-fordításának 165–166. oldalán):

Et si interrogatus fueris de re quod non fuerit tibi exposita, dixeritque tibi: rem quam spero et in quam habeo fiduciam vide, utrum habeam eam an non; aspice dominum ascendentis et lunam si iuncti fuerint fortunis ex angulis vel ex sequentibus angulorum, adipiscetur. Si vero non fuerint iuncti, dic non. Et si nominaverit rem quere eam a loco suo in circulo secundum quod exposui tibi ex substantiis duodecim significatorum.

És ha egy olyan ügyről kérdeznek, amelyet nem tártak fel előtted, és azt mondják neked: „nézd meg az ügyet, amelyben reménykedem és amelyben bízom, hogy megszerzem-e vagy sem”, nézd meg a Felkelőt és a Holdat, hogy szerencsés bolygókhoz kapcsolódnak-e sarkokból vagy azokat követőkből: akkor megszerzi. Ha pedig nem kapcsolódnak, mondd, hogy nem. És ha megnevezi a dolgot, keresd azt az égi körön elfoglalt helyéből a szerint, amit a tizenkét jelző lényegéről kifejtettem neked.

Az egyezést jól mutatja a mindkét helyen szereplő egyenes idézet, amely egyébként azt is bizonyítja, hogy Lilly nem a másik, Santallai Hugó-féle Szahl-fordításból dolgozott; ez utóbbiból ugyanis hiányzik. A két latin változat összevetése arra is fényt derít, hogy Szahl a szokványos ’ház’ helyett (vagy mellett) az ezzel egyenértékű, görög eredetű ’hely’ kifejezést használta, ezzel pedig (bár a szituációt helyesen értelmezte) Lilly feltűnő módon nem sokat tudott kezdeni – innen a befejező mondat zavarossága.

Ezekből a találomra kiválasztott példákból nemcsak az látható, hogy a Keresztény Asztrológia nagy része összeollózott tartalom, hanem hogy a fordítást szakmai és nyelvi hibák kísérik.

Ezekben a találomra kiválasztott példákban olvasható szó szerinti átvételeket látva felmerülhet a gyanú, hogy vajon mennyire tarthatjuk Lilly-t olyan szakembernek, aki nemcsak elolvasta, hanem meg is emésztette elődei utasításait, nem beszélve a gyakorlati hasznosítás éles próbájáról. Úgy vélem, hogy a könyv terjedelmének csupán kisebb hányada esik bizonyíthatóan ebbe a kategóriába.

A másik feltűnő jelenség az, hogy az átültetéseket nyelvi és szakmai hibák kísérik. Ez azokban az esetekben igazán sajnálatos, amikor Lilly-nek egy nyilvánvalóan félreértésre alapozott megállapítása válik a kánon részévé. Ez történt Bonattinak az óraúr-egyezésre vonatkozó megalapozottsági (radikalitási) szabályánál, amelyet ráadásul egykori mesterem, Kristina Waardahl, Lilly magyar (társ)fordítója és értelmezője következetesen ’érvényességnek’ fordít (félre).

(Mivel nem tartozik a fő témámhoz, csak zárójelben jegyzem meg, hogy a magyar Lilly-fordítást, Kristina és Gábor munkáját nagyra tartom, főként úgy, hogy tudom, milyen emberfeletti erőfeszítés áll mögötte. Az egyetlen kritikám, amelyet nem tudok magamban tartani, a ’kombuszta’ kifejezésre vonatkozik. Ez sajnos egy nyelvi barbarizmus, és a nyomtatásban való ismételt megjelenése csak elősegíti a nívótlan nyelvhasználatot: a magyarban meghonosodott ’direkt’, ’absztrakt’, ’inverz’ és más hasonló szavakhoz hasonlóan a ’kombuszt’ alak lett volna a helyes. Kristina, Gábor, örülök, hogy Lilly az anyanyelvemen is olvasható, de hiányolom a körültekintőbb nyelvújító igyekezetet.)

A fentiek alapján úgy gondolom, hogy Lilly művét kora angol anyanyelvű olvasójának szánt olyan kézikönyvnek kell tartanunk, amelyben bőséges helyet kaptak az elődök gondolatai, a szerző maga pedig annyit tett hozzá a tudáskincshez, hogy áttekinthető formában tálalta, esetenként pedig saját ötleteivel és gyakorlati példáival egészítette ki őket. A pontatlanságok és a jelentős mennyiségű „holt” anyag viszont nem igazán teszik alkalmassá arra, hogy egy modern kézikönyv kívánalmainak megfeleljen.

És ezzel el is érkeztem a külső tényezőkig, elsődlegesen ahhoz a tényhez, hogy a Keresztény Asztrológia kiadása óta csaknem négyszáz év telt el, így bőven vannak olyan jelenségek, amelyek Lilly korában még nem léteztek. Autók, telefonok, számítógépek, internet – mind olyan, amelyek elbírálásához Lilly-t követve nem biztos, hogy egyértelmű támpontra találunk. A probléma mélységét jól mutatja az évtizedes Barclay–Frawley-vita arról, hogy melyik házhoz tartoznak a gépjárművek. Ebben a disputában szinte lehetetlen észérvekkel állást foglalni, mégis úgy vélem, van megoldás. Erről fogok a következő bejegyzésben írni.