Klasszikus asztrológia

László Levente (Osthanes) asztroblogja: szakmai anyagok, cikkek, vélemények, reakciók a hamisítatlan klasszikus asztrológia témakörében laikusoknak és tanoncoknak.

Társoldal

Autóval házalni

2012.08.14. 11:48 Osthanes

A klasszikus asztrológia kortárs gyakorlóinak világában a tekintélytisztelet kissé túlzottan is elterjedt. Tárgyai lehetnek régvolt mesterek, mint Lilly vagy a néven nem nevezett „középkori” vagy csak pusztán „ősi” asztrológusok, vagy éppen jelenkori idolok, akik újraélesztettek, átkutattak, lefordítottak, megértettek mindent, és eközben hatezer-tízezer-húszezer képletet bíráltak el. Én sajnos nem vagyok egy tekintélytisztelő típus, de amúgy mindaddig nem látok benne semmi problémát, amíg kontraproduktívvá nem válik.

Ez történik akkor, amikor valami könnyen meg nem oldható szakmai dilemma merül fel. Ennek klasszikus története a már említett autó-vita. A kérdőasztrológiában létfontosságú, hogy el tudjuk dönteni, melyik területhez (házhoz, helyhez) kapcsoljuk az aktuális kérdés tárgyát, azaz a kérdezettet. Az esetek jó részében (legalábbis látszólag) nincsen komoly nézetkülönbségek, hogy a reménybeli partner, a kinézett állás, a megszerezni kívánt pénzösszeg és hasonló világi tárgyak mely területhez sorolandók, ám a gépjárművek (a szekérrel és rokonaival együtt) épp azokhoz a dolgokhoz tartozik, amelyről Lilly nem ír, de még támpontot sem igazán ad.

Lilly felfedezője, Olivia Barclay a 3. területhez sorolja az autót. A miértre az Interneten is elérhető cikkében ad választ:

A Keresztény Asztrológiában (52. oldal) Lilly a 2. házról beszél. Tájékoztat bennünket arról, hogy ez mutatja a kérdező gazdagságát vagy szegénységét, minden ingó javát, kölcsönadott pénzét, hasznát vagy nyereségét. Itt a problémát az „ingó” (movable) okozhatja, amelyet én „hordozható” (portable) értelemben veszek. Azok a dolgok, amelyek nem hordozhatók, mint a házak, bérlemények, földek, települések, városok és várak, a 4. házhoz tartoznak. (Persze van még számos más dolog, amelyet a 2. és 4. ház ural, mint színek vagy testrészek, de leginkább testi dolgokat jelölnek.)

Több más házhoz szintén tartoznak testi dolgok. Az 5. házhoz tartoznak például az ivók. Kérdezhetnéd, miért. Az oka az, hogy a Vénusznak az öröme az 5. házban van, és az élvezetre és szórakozásra vonatkozó minőségeit ennek a háznak adja.

A 3. ház további testi dolgokat ural: a leveleket. Miért? Mert a Holdnak a 3. házban van az öröme, és kiterjeszti erre a házra a mozgással és váltakozással kapcsolatos minőségeit. Lilly szerint, ha a Hold éppen a 3. házban van, ez sok „utazást, rohangálást és talpalást” okoz. Röviden szólva, a 3. ház uralja a rövid utazásokat és a kommunikációt. Ezért az autókat a 3. házhoz kapcsolnám, mert nem hordozhatók, Lilly „utazás, rohangálás és talpalás”-kategóriájába tartoznak.

Az érvelésnek nem is az a szépséghibája, hogy teljesen elhibázottan megpróbálja átértelmezni a rég bevett „ingó” dologi jogi kategóriát, amelynek ugyan semmilyen érvvel nem lesz „hurcolászható” jelentése, hanem hogy csak és kizárólag Lilly szövegéből indul ki, aki nyilvánvalóan maga is korábbi forrásokból tanulta a területek jelentését. Tehát ha csak nem az érdekel bennünket, Lilly hová sorolta volna az autókat, gyümölcsözőbbnek érezném Lilly forrásaiban való elmerülést.

Barclay egyébként a szóbanforgó cikket éppen azért írta, hogy megvédje nézeteit renegátnak is tekintett tanítványa, az azóta önjogon szintén tekintéllyé vált John Frawley-val szemben. Frawley az autót a 2. területhez tartozónak veszi, érvei pedig így néznek ki A valódi asztrológia című könyvében (Kristina Waardahl fordítása, 117. oldal):

A gépkocsikat mostanában rutinszerűen a harmadik házhoz sorolják, ami a mai asztrológiát megszállva tartó logikus gondolkodás hiányáról tanúskodik; ez olyan elképzelés, mintha az univerzum irányában megnyilvánuló bizonytalan jóindulat elégséges lenne ahhoz, hogy helyettesítse a tiszta, világos gondolkodás képességét.

Itt, mint sok egyéb körülmény esetén, össze lett keverve a tárgy és amit a tárggyal teszünk. A kocsim a tulajdonom/vagyonom, ezért a második házhoz tartozik. Az utazás viszont, amit vele megteszek, már egy harmadik házas ügy. Az egyedüli elképzelhető körülmény, ami miatt a kocsi a harmadik házba kerülhet, az, ha egy bizonyos gépkocsi születési képletét bírálnánk el, és szeretnénk megtudni, hogyan jön ki a testvéreivel. Harmincéves praxis után elmondhatom, hogy ilyet még nem csináltam.

A retorikát félretéve úgy tűnik, hogy Frawley éppen az „ingóság” jogi definíciójába kapaszkodik bele. Barclay mindazonáltal annyival tesz többet Frawley-nál a meggyőzés érdekében, hogy egy kidolgozott példát is kínál elképzelésének bizonyítására. A kérdést a kiadója, Clive Kavan tette fel, és így szól: „beleszerettem egy 1937-es Bentley-be, meg tudom-e venni?”

Bentley.pngHa az autót a 2. ház uraként nézzük, a Merkúr lenne, a 3. uraként pedig a Vénusz. Barclay-t nemcsak az érdekelte, hogy az autó valóban a 3. területhez tartozik-e, hanem hogy meg tudja-e határozni a színét, mivel egy érvényes képletnek a tárgyat felismerhetően kell leírnia. Innentől ismét átadom neki a szót:

Clive elmondta, hogy imádja az autót, így az 5. házban lévő Vénuszt választottam. Az első gondolatom az volt, hogy fekete, mert a Vénusz a Bak melléknévi jelében van, amelyet az 5. házhoz kapcsolódó fekete és fehér hangsúlyoz. De aztán továbbgondoltam, és úgy döntöttem (Clive-nak az autó iránt érzett élvezetet és öröme miatt), hogy a Szaturnusz most nem számít, és az 5. házban lévő, mézszínt uraló Vénusznak kell érvényesülnie. Felhívtam, hogy megkérdezzem Clive-ot az autó színéről, és igen, mézszínű volt.

Tekintsünk rá a képletre. Akkor az autót a Merkúr írja le, a 8. házban, és a Hold, vagy pedig a Vénusz az 5. házban? Mérlegeld. Mérlegeld órákon át, ha lehet. Mi a következtetésed?

Ez bizonyítja, hogy a 3. ház uralja az autókat. Sajnos Clive-nak végül nem volt elég pénze megvenni, és meg kellett elégednie egy olcsóbbal.

Valóban szenzációs, mennyire sikerült beletrafálnia a mézszínnel (ugyan számomra nehezebb értelmezni, mint az „ingóság” fogalmát), de a szakmai eljárás nem feltétlenül szabadít meg a kétségektől. A bizonyító történetre vonatkozó kérdés ugyanis arról szólt, hogy a kérdezőnek sikerül-e megvennie az autót: ezt pedig egységesen mindenki egy vevő és eladó közötti ügyletként szokta kezelni, így itt a vevőt az 1., az eladót a 7. területhez kapcsolja. A képletnek elsősorban a szó szerinti kérdésre kellene választ adnia (ehhez az említett területek és képviselőik viszonyát nézzük), másodsorban pedig a hozzá kapcsolódó egyéb fontos részleteket kellene feltárnia. Szerintem nem minősülnek fontos részletnek olyan dolgok, amelyek egyrészt ismertek (így legfeljebb a hatáskeltés szempontjából lehetnek érdekesek), másrészt teljesen jelentéktelenek az ügylet lebonyolítása szempontjából. Ha az információkat „fontos”, „nem fontos, de hasznos” és „nem fontos és nem is hasznos” csoportokba soroljuk, az adásvétel szempontjából az autó színe a legutóbbi csoportba fog kerülni. Szóval ha végül mégiscsak kiderült, hány éves a kapitány, talán nem kellene az eljárásunkat bizonyításnak tekinteni, inkább csak örülni, hogy épp ráéreztünk.

Még mielőtt leírnám, milyen kivezető utat tudok elképzelni az autó problémaköréből, egy elvi kérdést kellene megoldani. Mint fentebb írtam, abban nincs vita, hogy adásvételnél a feleket az 1. és 7. területekhez kapcsoljuk. De mi van akkor, ha a másik fél mondjuk a testvérünk, akit testvérként a 3. területnél keresnénk? Vajon ez esetben az a lényeges, hogy ő az eladó, vagy az, hogy ő a testvérünk? Úgy gondolom, hogy a családi státusz ilyenkor kevésbé érdekes, mint az aktuális ügyletbeli státusz, még ha a motivációk szempontjából nem is mindegy, kitől veszünk. Motivációk így is mindig vannak, ha nem másért, úgy a szimpátia vagy antipátia okán.

Ezzel elérkeztem mondanivalóm lényegéhez: szerintem nincs értelme az olyan kérdéseknek, hogy melyik területhez tartozik az autó, mert a személy, élőlény, tárgy vagy elv nem önmagában érdekes, hanem hogy az aktuális történet szempontjából milyen státuszt tölt be a kérdezőhöz képest. Persze gyakori, hogy bizonyos személyek vagy dolgok szinte mindenféle kérdésben ugyanazt a státuszt töltik be (a gyerekünk nagy valószínűséggel szinte mindig mint a gyerekünk érdekes), de az autót például kérdéstől függően tekinthetjük ingóságnak vagy mint itt, egy adásvétel tárgyának. Lehetségesnek tartom, hogy ez tükröződik vissza abban a tényben is, hogy a régi asztrológiában ugyanazt a dolgot sokszor több területhez is kapcsolták, így például a gyerekek nemcsak a szokásos 5. területen, hanem 4., 10. és 11. területen is megjelentek (ld. pl. Vettius Valens 4.12.1).

Ha tehát a kérdést értelmesen, úgy tesszük fel, hogy hová sorolható az autó az adásvételi ügyekben, remélhető, hogy a szakirodalom ad valami választ. Sajnos Lilly (a Keresztény Asztrológia 376. oldalán), aki nézeteit közvetlenül Bonattitól (6.2.7.10, Dykes angol fordításának 456. oldalán) importálta, továbbra sem fog. Bonatti nyomán Lilly ugyanis azt írja, hogy ha a kérdés eldöntött, az adásvétel tárgyát a megfelelő területen kell nézni, és példának felhozza a szolgákat, lovakat és földeket, amelyeket az arabok nézeteinek megfelelően a 6., 12. és 4. területekhez kapcsol. Ezzel pedig nem segít semmit.

Csakhogy, úgy gondolom, Bonatti tévedett, bár tévedése jóhiszeműnek tűnik. Eljárását attól a Szahltól vette át (Bírálatok 3.7.9, Dykes angol fordításának 102-103. oldalán), aki az adásvétel és a felek elbírálását részletesen leírja, de semmit sem mond az adásvétel tárgyáról, így Bonatti saját feje után ment, amikor ezt kipótolta. Tény, hogy a Másáalláh iskolájához tartozó szerzők, mint Szahl, al-Hajját és a „Dórotheosz” név alatt fennmaradt bírálatok alkotója (aki nem lehetetlen, hogy maga Másáalláh), semmit sem írnak az adásvétel tárgyáról, ám al-Hajját megemlíti, hogy a tárgy ellenértéke, azaz a vételár a 10. területen keresendő. Ez a Santallai Hugó által szerkesztett Kilenc asztrológiai tekintély könyve című gyűjteményben maradt fenn (7.58, Dykes angol fordításának 272. oldalán), amelyet Bonatti nem ismert. Ez az apró momentum pedig azt is megmutatja, hogy végső soron kihez vezet vissza az adásvételek elbírálása: magához az 1. századi szidóni Dórotheoszhoz.

Dórotheosz eredeti szövege ugyan nem maradt fenn, de mind perzsa változatának arab fordítója, Umar at-Tabari (5.9.2), mind pedig a közvetlenül Dórotheoszra támaszkodó thébai Héphaisztión (3.16.2 = Kivonatok 1.39.1 és 4.91.2) és laodikeiai Iulianosz (CCAG 6: 80.10-14) egyetért abban, hogy az adásvétel tárgyát a 4. területhez kell kapcsolnunk. Ez esetben Barclay képletében a Mars képviseli az autót, amely saját otthonában, egyszersmind a vevő, a Nap felemelkedésében (exaltációjában, kitüntetésében) állva, vele pontos, ám távolodó hatszögben (szextilben) hiba nélkül mutathatja a vevő aktuális szerelmének tárgyát, a kitűnő állapotú autót.

Az eljárás nem azért érdekes, mert éppen Dórotheosz írta, hanem mert nemcsak, hogy önmagában is logikus, hanem koherensen illik a többi eljárással együtt alkotott rendszerbe. Így azt is beláthatjuk, hogy ha a régi szerzők munkáit nem szentírásnak vesszük, hanem az eljárásaikból a nyilvánvaló balfogásokat és tévedéseket történeti-genetikai módszerekkel kiiktatva a gondolkodásmódjukra koncentrálunk, olyan technikákra bukkanhatunk, amelyek nemcsak a gyakorlatban is használhatók, hanem egy önellentmondástól mentes rendszerré építhetők fel. Miért is ne kaphatna új nevet egy ilyen, szó szerint rekonstruált (az alapoktól újraépített) rendszer? Erre a kérdésre már nyilván tudod a válaszom, de még mielőtt a fejtegetésbe belemennék, a következő posztban szeretném illusztrálni, hogyan is képzelem ezt a rekonstrukciós eljárást.

2 komment

Címkék: kérdőasztrológia lilly

A bejegyzés trackback címe:

http://astroblogia.blog.hu/api/trackback/id/tr104709629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

|Ádám| 2012.08.14. 23:34:14

Ez is jó, de gyorsan a következő posztot, kíváncsi vagyok - nekem az időfejtés kifejezés sem jött be, és az új terminológia és hol ezt, hol azt váltotta ki, de ez nagyban magánügy, nem feltétlen kell egyetérteni ebben. Viszont arra kíváncsi vagyok, hogy hogy képzeled el az eljárást, illetve mire jutottál.

Osthanes · http://www.osthanes.hu 2012.08.15. 16:36:54

@|Ádám|:
A gyorsaságot csak az hátráltathatja, hogy meg kell írni :) Azért még ne hűtsd a sört: valószínűleg négy-öt bejegyzés adja majd ki a teljes sorozatot.