Az elbírálás előtti megfontolások a kérdőasztrológiában 4.

Mivel a jelek szerint a 825 körül alkotott zsidó származású arab asztrológus, Szahl ibn Bisr volt a kérdőasztrológia tudományának első rendszerezője, logikus, hogy a régi korok mestereinek az elbírálás előtti megfontolásokra vonatkozó elképzeléseit elsőként az ő műve felől közelítsük meg.

Bevezető jellegű munkája, a Bírálatok az égi konstelláció szerint három részből áll. Az első részben az asztrológia alapfogalmait adja, és a kérdőasztrológia számára fontos olyan tényezőket tárgyal, mint az események bekövetkezése és meghiúsulása. A második részben ötven útmutatást olvashatunk, hogyan is értelmezzünk egyes képletbeli tényezőket; ezzel Szahlban gyaníthatjuk azt a személyt, aki az ismeretek átadásához a szó szerinti betanulásra szánt asztrológai aforizma műfaját megalkotta. A harmadik részben a kérdőasztrológia általánosságain túl a különös elveket rendszerezi a tizenkét életterület szerint. Ezen harmadik rész bevezetése tartalmazza Szahl útmutatásait. Sajnos az arab szöveg mindmáig kiadatlan és fordítása sincs, így az alábbi részlet a 12. század előtt készült görög fordításán alapul (K. al-ahkám III pr.):

Ha valamilyen kérdést intéznek hozzád, kezdd úgy a vizsgálódást, ahogyan azt korábban meghagytam; már ugyanis bemutattam [az első részben – LL] a területeket, amelyekből ki kell indulni az összes bírálatnál. De ne vonj be a bírálatba más jellegűeket – például ha valaki egy házassági ügyletről kérdez, és miután megvizsgáltad ezt, akkor a vizsgálatot követően rögvest egy újabb kérdést intéz hozzád, mondván, "akkor vizsgáld meg ebből a képletből a következő kérdésemet is" –; ez ugyanis ésszerűtlen. Ám jogos, ha bírálatot adsz a szándékra, amikor különböző ügyekben tettek fel kérdést; ez esetben viszont minden kérdést a hozzá tartozó terület alapján kell venni. Azonban ne adj választ a kérdezőnek, hacsak nem nehéz helyzetben van, és vagy saját maga kérdez, vagy pedig valakit küldött, hogy az ügyéről kérdezzen. Az olyannak pedig, akinek a kérdése puszta akadékoskodás, egyáltalán ne is adj választ.
Tudnod kell, hogy a kérdések kimenetele az emberek szándékától és attól a szövegezéstől függ, amellyel történetesen az asztrológia tudorához fordultak. Ha ugyanis a kérdés egyetemes, a jelölő bolygók jelzései a kérdező egész életének tartamára vonatkoznak. Ha pedig a kérdés olyan, ami egy évet, hónapot vagy napot fog át, a bolygók jelzései csakis erre a tartamra értendőek, nem többre.

Szahl útmutatásai elég világosak, és bár a témánkra vonatkozólag csak egy-két támpontot adnak, mégis fontosnak tartottam az egész szövegrészlet idézését. Világosan kijelöli ugyanis a kérdések határait: egyrészt, hogy semmi akadálya nincs több kérdés megválaszolásának, hacsak a következő kérdés nem pillanatnyi ötlettől vezérelt; másrészt pedig, hogy a kérdés csak és kizárólag a kérdező elgondolása és megfogalmazásából kiindulva bírálható el. Azért is kell ezt kiemelnem, mert manapság divatossá vált, hogy az asztrológus átlépje a kérdés határait, és például egy állás megszerzését firtató kérdésnél a kérdező magánéletéről is témát nyisson.

A szándék, amelyet a görög szövegben a 'számítás, elgondolás' jelentésű logiszmosz ad vissza, láthatóan kulcsszerepet játszik Szahl esetében is. Ennek hátterében pedig a szükség és érdekeltség áll. Ha ez megvan – márpedig épp ez hiányzik, ha valaki hirtelen felindulásból, érdekeltség nélkül, vagy pusztán a hecc kedvéért kérdez –, akkor semmi sem áll a válasz útjában.

Meg kell viszont jegyeznem, hogy az idézett szöveg története érdekesen alakult, és ez bizony mérhető hatást gyakorol az utókorra. A valószínűleg a 13. században működő Sevillai János által készített latin fordítás ugyanis láthatóan bővebb kifejtést tartalmaz. Ennek oka az lehet, hogy a fordítás alapjául egy glosszákkal, vagyis magyarázatokkal ellátott kézirat szolgált, amelytől a szövegezés kissé zavarossá is vált. Ezen kiegészítések közül három érdemel nagyobb figyelmet: először, amikor a jogosan feltett többszörös kérdések kerülnek terítékre, óva int attól, hogy ugyanolyan területhez tartozó különböző ügyeket bíráljunk el – valószínűleg azért, mert ilyenkor ugyanazt a bírálatot kellene adnunk több dologra. Például ha valaki pénzügyekről kérdez többféleképpen, valószínűleg ugyanúgy a 2. területhez fordulunk, a jelzések pedig megegyeznek majd. Másodszor, a kérdező érdekeltségét taglalva elhangzik a következő útmutatás: "csak olyannak adj bírálatot, aki reménykedve, szükségből vagy csüggedten keres fel téged, avagy eltökélt és nehéz helyzetben van." Láthatjuk tehát, hogy minél erősebb a szándék, annál biztosabb a helyes bírálat.

A harmadik, leglényegesebb kiegészítés a kérdés érvényességi körére vonatkozik. A glosszátor ugyanis a bevonásra vonatkozólag megjegyzi: "ne vonj be olyan ügyet, amiről nem kérdeztek, de a megkérdezett ügybe se keverd bele magad." Ez a "magad" kifejezetten az asztrológusra vonatkozik. Hogy miért lényeges ez? Többek között azért is, mert az idézett Waardahlnál olvasható, Lilly-től átvett intelmek között három olyan is akad, amely az asztrológust érinti. Ezek az eredetiben így hangoznak (Christian Astrology, 122–123. o.; a számozás Waardahl feldolgozásának beosztására utal):

<7.> Óvatosnak kell lenned akkor is, ha valamilyen előterjesztett kérdésben a hetedik ház csúcsát támadottnak találod, vagy pedig ennek a háznak az ura retrográd vagy akadályozott, és egyébként az ügy nem érinti a hetedik házat, hanem másvalamelyik házhoz tartozik: ez ugyanis egy jelzés arra, hogy az asztrológus ítélete kevéssé vagy egyáltalán nem kielégítő; a hetedik ház jelzése ugyanis általánosságban a mesterség tudorára vonatkozik.

A következő szabályokat az arabok, így al-Kindi és mások közvetítik, mint olyanokat, melyek különösképpen megfontolandók egy kérdés elbírálása előtt. (…)

<9.> A Szaturnusz a hetedikben vagy rosszra fordítja az asztrológus bírálatát, vagy pedig annak jele, hogy az előterjesztett ügy egyik rosszból másikba esik. (…)

<11.> Ha a hetedik ura szerencsétlen, vagy esésében van, vagy a kártevők terminusában, a mesterség tudora aligha fog megalapozott választ adni.

A szövegrész eredetét vizsgálva érdekes dolgokra bukkanhatunk. Lilly ugyanis al-Kindinél és más arab szerzőknél aligha olvashatta ezeket az útmutatásokat, mivel a kiadott arab fordításokban nyomuk sincs ezen megfontolásoknak. Akkor viszont honnan vette? A választ egy francia asztrológus, Claude Dariot művében találjuk. Dariot 1557-ben jelentetett meg egy kérdőasztrológiai munkát Ad astrorum iudicia facilis introductio, avagy Egyszerű bevezetés az asztrológiai elbírálásba címmel, amelyben így ír (Introductio, 47. o.):

Amikor pedig a képlet felállítása és a bolygók részekkel együttes elhelyezése után, ahogy erről szó volt, az előterjesztett ügyről bírálatot adsz, bizonyos tényezőket figyelembe kell venni a bírálat közlése előtt, mégpedig azért, hogy ne legyen benne hiba. Először is meg kell nézni a hetedik házat és annak urát: ha ugyanis a hetedik házat kártevők pillantása vagy jelenléte akadályozza, vagy ura akadályozott, azaz vagy saját bukásában található, vagy hátráló, elégetett, illetve, ahogy megtárgyaltuk, a kártevők által másképpen akadályozott, nem biztonságos bírálatot adni, különben hiba csúszhat a válaszadásba. Ptolemaiosz ugyanis a száz aforizmájának 14. pontjában azt mondja, "mekkora hibába esik az asztrológus, ha a hetedik terület és annak ura támadottak". Ezen kívül körültekintően meg kell vizsgálni, hogy a kérdés megalapozott-e avagy sem. Ez onnan ismerhető fel, hogyha a felkelő ura és az óra ura ugyanaz, illetve ugyanolyan hármasságúak vagy természetűek. Ha ez az elhelyezkedés áll fenn, a kérdés megalapozott; ellenkező esetben viszont a legkevésbé sem az, így kétes, hogy átfogó bírálat adható-e.

Dariot lényegében meg is adja, honnan származik a megfontolás; erről azonban később. Igazából a szöveg története tartogatja a meglepetéseket: Dariot művét ugyanis 1583-ban Fabian Wither angolra fordította, és ezt a fordítást használta fel George Combes, aki 1598-ban egy "felújított, néhol kiegészített és javított" kiadásban bocsátotta a köz elé. Sajnos Combes kiegészítéseit a szöveg külön nem jelöli, így – akárcsak Szahl esetében – a különböző változatok összehasonlítása mutat rá a betoldásokra. Ezen a módon, a latin szöveggel összevetve találjuk meg a következő kiegészítést (Introduction, N4v):

Meg kell jegyezni, hogy az első rossz csak arra az esetre terjed ki, ha az ügy nem érinti a hetedik házat, mivel egyébként nincs helye, mindössze annyit jelez, hogy a feltett kérdés balsikerű vagy rossz kimenetelű lesz. Továbbá, sem az első, sem a második szabálynak nincs helye a nativitásokban, sem pedig olyan kérdésekben, ahol a kérdezett dolog tudott és ismertetett.

Lilly nyilvánvalóan ebből a kiadásból dolgozott; ha pedig azt firtatjuk, honnan vette a muníciót Combes, akkor a válasz igen egyszerű: Dariot munkájának francia kiadásából, amelyet a szerző a latin után egy évvel jelentetett meg, és amely a latin kiadáshoz képest egy-két mondattal többet ír a tárgyalt kérdésről. Mielőtt azonban visszamennénk az időben, és szemügyre vennénk Ptolemaiosz száz aforizmáját, ki kell mondani, hogy Lilly egyrészt nem a valós forrását, Dariot angol fordítását adta meg, másrészt pedig ezt sem teljes egészében dolgozta fel, nála ugyanis hiányzik az a megállapítás, hogy nincs helye az idézett megfontolásoknak akkor, ha a kérdezett dolog "tudott és ismertetett". Ez pedig a második eset, amikor Lilly hiányosságaira figyelhetünk fel.

Itt egy kis kitérőt kell tennem. A kérdőasztrológia, ezen belül is az angol reneszánsz kérdőasztrológia újrafelfedezője, Olivia Barclay munkásságának fókuszában William Lilly állt, aki tagadhatatlanul az egyik legkitűnőbb angol asztrológus volt. Viszont Barclay tanítványi körében, amely nemzetközileg és hazánkban is elég erős, Lilly munkáját egyfajta szentírásnak tekintik. Ez több okra vezethető vissza: egyrészt, terjedelmét és alaposságát illetőleg sokáig az ő műve volt a legkomolyabb angol nyelven olvasható asztrológiai munka; másrészt, munkájában terjedelmes bibliográfia található, amely azt a benyomást kelti, hogy ezen művek mindegyikét fel is dolgozta, így műve mindenek felett irányadó összegzés; harmadrészt, sikeres kiterjedt praxisa miatt Lilly különösen kompetensnek tűnik számukra. Sajnos, Lilly ilyen túlbecsült értékelése nem indokolt; ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy hírneve és megbecsültsége alaptalan, de az igazság itt is valahol középen található. Lilly műve nem szentírás, ő maga nem az asztrológiai igazság végső letéteményese, akinek szava ultima ratio minden vitás kérdésben: egyszerűen egy ember, aki bár legyen remekművet alkotó ember, ugyanúgy tévedhet, mint bármelyikünk; és aki ugyanúgy tévedett, mint sok más asztrológus, aki elődei gondolatait értelmezte.

Térjünk azonban vissza Dariot-hoz és forrásához, a Ptolemaiosznak tulajdonított, Gyümölcs címet viselő aforizmagyűjteményhez; ennek vizsgálata révén arra is választ kapunk, hogyan értelmezzük Combes kissé homályos megjegyzését.

Az már régóta nem vita tárgya, hogy ennek a munkának a szerzője biztosan nem Ptolemaiosz; mivel pedig a 9. század legvégén az egyiptomi matematikus, Ahmad ibn Júszuf kommentárt készített hozzá, legkésőbb ebben a században keletkezhetett. Lehetséges, hogy az arabul Kitáb asz-Szamara néven ismert gyűjtemény egy Ptolemaiosz neve alatt alkotó arab szerzőtől származik, de az a legvalószínűbb, hogy maga Ahmad hamisította a nagyobb siker reményében. A szentenciának és kifejtésének kiadatlan arab szövegét a latin és görög fordítások alapján így rekonstruálhatjuk (K. asz-Szamara 14):

Mily nagy az asztrológus tévedése, ha a hetedik és az ura szerencsétlenek!

Mivel a felkelő és az ura jelölik a kérdezőt, a hetedik és annak ura a kérdezett dolog jelölői. Amikor tehát szerencsétlenek, azt a rosszat jelzik, amely az asztrológust éri azon ügyben, amelyről a kérdés szól. De elsősorban úgy kell érteni, hogy magában a kérdezett dologban lesz valami baj. A hindu asztrológusok viszont, ha a hetedik és az ura szerencsétlen, távol tartják magukat a válaszadástól, és még csak nem is beszélnek a tévedéstől való félelemről.

Láthatóan maga Ahmad is hezitál, hogy miként is kezelje a hetedik területtel kapcsolatos megfontolásokat, amely az araboknál a kérdezett dologra, az indiai asztrológusoknál viszont – közülük a már említett Prithujasasz, egy Prasnavidjá (A kérdések tudománya) címet viselő mű Bádarájana nevű szerzője, valamint az őket kommentáló és saját gyűjteményt is létrehozó Utpala jöhet számításba – magára az asztrológusra vonatkozó jelzéseket hordozza. A probléma gyökere ott található, hogy míg az arab megfontolás kérdőasztrológiai, addig az indiai kifejezetten szándékasztrológiai jellegű. Ez utóbbi rendszerben az asztrológus természetszerűleg helyet kap; viszont a kérdőasztrológiában, ahogyan Szahl glosszátoránál olvashattuk, semmi szükség az asztrológus belekeverésére. Ez tehát azt jelenti, hogy a hetedik terület jelzéseit nemcsak a Combes által említett esetben (nevezetesen amikor a kérdezett dolog a hetedik területtel kapcsolatos) nem kell az asztrológusra vonatkoztatnunk, hanem egyáltalán semmikor – már amennyiben nem egy szándékot bírálunk el. Ebből következőleg tehát Lilly idézett intelmeire semmi szükség nincs a kérdőasztrológiai elbírálásban.

Egészen más viszont a helyzet a kérdezőt illetőleg, azaz azokat a megfontolásokat tekintve, amikor az első terület kártevők általi sértettségét, vagy az első terület urának komoly sérüléseit, elégetettségét, hátrálását vagy kártevők általi támadottságát intő jelnek vesszük – értve mindezeket a kérdező segédjelölőjére, a Holdra is. Ezekre később visszatérek majd; most azonban le kell szögeznünk valamit: amint Ahmad példája mutatja, óvakodnunk kell attól, hogy egy más ágazat saját logikája szerinti helyes kijelentését a kérdőasztrológiára alkalmazzuk változtatás nélkül – ami legfőképpen a szándékasztrológiával kapcsolatban merülhet fel. Ám semmi akadálya nincs, hogy olyan megfontolásokat vegyünk át, amelyek logikailag megalapozottaknak tekinthetők a kérdőasztrológiai keretben is. Ez indokolja, hogy a Másáalláhtól Bonatti által átvett körülmények elfogadhatók még akkor is, ha Másáalláh azokat – legalább is részint – a szándékasztrológiára vonatkoztatja. Ezekről ugyan már volt szó, de célszerű elismételni: nem javallott bírálatot adni, ha rossz a kérdés ("a kérdező nem tud kérdezni"), ha technikai problémák léptek fel, illetve ha az asztrológiai bizonyítékok alapján az asztrológus nem tud egyértelműen állást foglalni. Ezek mellé negyedikként kerülhet az az intelem, miszerint a kérdezőnek legalább egy napon és éjszakán át kell szándékán gondolkodnia, mert így a kérdező szándéka – Másáalláh megfogalmazásában – "megbízhatóbb" és "könnyebben felderíthető" lesz; ami szorosan összefügg a kérdezni tudással.

A következő részben ezeket a tényezőket vizsgálom részletesebben.