Egy lezárult élet esetében fel sem merül az a dilemma, hogy vajon az életerőre, élettartamra, valamint a halál várható dátumára etikus-e bármilyen bírálatot adni. Még akkor is, ha ezen vizsgálatok a klasszikus asztrológus számára pusztán azért voltak fontosak, hogy a szülöttnek, illetve gyermekkorában szüleinek, megfelelő útmutatásokat tudjon adni, belátva az élet ívét és az általa ígért lehetőségeket.

Egy ideális világban az asztrológus rögtön a születést követően megkezdi a bírálatot: megállapítja a belelkesülés hozzávetőlegesen pontos időpontját, és végez néhány számítást, amelyek révén a szülött életerejére következtet, hogy a szülőket figyelmeztesse, amennyiben az újszülött életét bármi is veszélyezteti. Egy felnőttnek készített nativitás esetében persze erre nincs szükség: ott különböző eljárásokkal történő pontosítást követően hozzá lehet kezdeni a nativitás alapvonalainak felrajzolásához, majd a szülöttet érdeklő életterületek elbírálásához. Az egészhez a hátteret viszont az életerő, -tartam és -minőség adja.

Lovecraft kiindulópontul szolgáló születési idejében a Mérleg 14. foka kelt fel. Ez az adat nyilvánvalóan nem pontos. Ilyenkor az egyik használható technika a ptolemaioszi indikátor (animodar: ar. an-namúdár ’jelző [bolygó]’) általi pontosítás, amely a születés processzusának egy kitüntetett pontját jelöli meg. Ez az esetek többségében nem esik egybe a belelkesüléssel, viszont elég közel van hozzá, hogy tűrhetően pontos nativitáshoz jussunk. Az indikátor-technika a születés előtti szizigumon, új- vagy teliholdon alapul, és a születés egyfajta ütemezésével áll kapcsolatban. Az indikátor ebben a képletben a Merkúr, a szizigum körzet szerinti ura, amely a Szűz 22. fokán található, és olyan módon ütemezi a születést, hogy a nyers képletben a fokszámához közelebb eső tengely, ez esetben a meridián, az ő fokszámát veszi fel. Az indikátorral pontosított felkelő fok a Mérleg 18. foka lesz, amely 9 óra 21 perces időnek felel meg.

Az indikátoros beállítás általában tökéletesen megfelel kiindulási alapnak. Csupán egy rövid ellenőrzésre van szükség, hogy a felkelő fok megfelel-e a szülött nemének, illetve a felkelő körzet leírja-e kellőképpen a szülött külsejét. A Mérleg 18. foka férfias fok, és a Jupiter körzetébe tartozik. Ám a nyers nativitásban a Merkúr körzete volt felkelőben. Mindenképpen érdemes tehát megvizsgálni, hogy a vékony, nyúlánk testalkatú Lovecraft – akinek markáns testi jegyei már csecsemőkorában is biztosan jelentkeztek – külsejét melyik körzet írja le jobban, vagy másképpen megközelítve, melyik írja le kevésbé. Első ránézésre ez a leptoszom alkat inkább merkurálisnak tűnik, ám a Merkúr képletbeli elhelyezkedése miatt több agilitást várnánk. A Jupiter viszont alapvetően piknikusabb alkatot adna: ám itt is a képletbeli helyzete dönt. Saját alakhármassági méltósága ugyan ellene szól, de az a tény, hogy a melankolikus, szikárságot adó Szaturnusznak alávetett, és ráadásul a Merkúr némi nervozitást adó körzetében találjuk, egyértelműen a Jupiter felé dönti a mérleget. Ez a vizsgálat azt is megmutatja, milyen bizonytalanságot feltételezhetünk a belelkesülési időben: a felkelő fok mindenképpen a Jupiter körzetében, a 15. és 21. fok között marad, bármennyire is árnyalják a képet további pontosítások.

A klasszikus születési asztrológiában a nativitások négy életerő-osztályba sorolhatók. Ezek közül a negyedik osztály (quarta differentia) az, amely szavatolja, hogy a szülött életereje elegendő ahhoz, hogy a felnőttkort megérje. A többi osztályban az életerő a felnőttkor eléréséhez csak igen kivételes esetben elegendő. Ezért is vizsgálták a születést követően, hogy vajon a szülött a nativitás alapján melyik életerő-osztályba tartozik. Ennek legegyszerűbb módja a az osztályok vezérbolygóinak (almuten vagy almutaz: ar. al-mubtazz ’győztes [bolygó]’) kiszámítása. Ezek nem mások, mint bizonyos helyek felett legmagasabb szinten uralkodó bolygók.

Több lépésben ki kell zárnunk, hogy a szülött az alsó osztályok valamelyikébe tartozik. Lovecraft születése esetében bizonyos, hogy legalább a harmadik osztályba tartozott, mivel másképpen aligha élt volna 46 és fél évet. Ez egyébiránt azt is jelenti, hogy a születésben találnunk kell életadó (hyleg: ar. hajládzs, perzsa hílág ’irányító’) bolygót, valamint hozzá társuló évadót (alcochoden: ar. al-kadzhuda ’családfő’). A képletben az életadó a napszak fővilágítója, a Nap: ez adja az életerőt. Ha pedig van életadó, akkor ennek egyik ura fogja az éveket adni. Ebben az esetben a Jupiter; viszont hogy mennyit, ahhoz előbb meg kell vizsgálni, pontosan melyik osztályba is tartozik a születés.

Az első osztály vezérbolygója, a Szaturnusz boldogul: ez eleve kizárja, hogy a születést az első osztályba soroljuk. A második osztály vezérbolygója, a Merkúr viszont hányattatott, ez pedig óvatosságra int. Viszont van életadónk, még ha hatókörében közvetett, fokszám szerinti módon, és egyébként csak egyoldalú formában egy kártevő is található. Ezek a jelzések a második osztályt is kizárják, viszont utalnak a szülött átlagon aluli életerejére. Egyébként pedig az életadó megléte miatt rögtön megállapítható, hogy a születés a negyedik osztályba tartozik.

Az osztályok vezérbolygóinak vizsgálata rámutatott, hogy a szülöttnél az átlagon aluli életerőre kell számítanunk. Ezt csak megerősíti az évadó Jupiter, amelynek sújtott állapota sarki elhelyezkedése ellenére is csak azt teszi lehetővé, hogy közepes éveivel ruházza fel a szülöttet. Ez nem több, mint 45 és fél év, melyet az évadóval kapcsolatban lévő Vénusz csak egy kis idővel növeli meg: a közepes hónapjaival és kis napjaival, amely összességében 46 évet, 3 hónapot és 2 hetet ad. Az életadó tehát biztosít több évtizednyi életerőt, az évadó helyzete miatt azonban ez csak alig több, mint 46 évre elegendő. Ezeket a számításokat végrehajtva a klasszikus asztrológus már gyermekkorában megállapíthatta volna, hogy Lovecraft életereje 1936. decemberéig tart ki, így az ezt követő első krízis-időszakban el fog távozni az élők sorából.

Az élet krízisidőszakait, a klimaktériumokat a kártevők által ütemezett idő, de legfőképpen a megszakító (anaereta: gör. anairetész ’elvágó’) mutatja meg. A megszakító szintén vezérbolygós módszerrel állapítható meg leggyorsabban: itt ez a Szaturnusz. A halált így a Szaturnusz kritikus direkciójának időpontjára lehetett volna prognosztizálni, amennyiben az élet folyamán az események támpontot adnak az egyre pontosabb beállításhoz.

Nekünk ennyi nagyjából elegendő is lenne. A számítások alapján azt látjuk, ami a valóság: egy asztrológus már a születést követően megállapíthatta volna, hogy Lovecraft az 1937. évet aligha éli túl. Ez bizonyára félelemmel tölt el egyeseket; azonban tudnunk kell, hogy egy ilyen információ mire szolgál.

Az asztrológusnak sohasem az volt a feladata, hogy minden kikalkulált adatot durván ügyfele orra elé lökjön. A feladat az volt, hogy a szülöttet, vagy gyermekkorában a szüleit érdeklő kérdésekre választ, útmutatást adjon. Az útmutatás viszont csak akkor ér bármit is, ha kellő megalapozással rendelkezik. A kellő megalapozás azonban annyit jelent, hogy az élet íve és az egyes életszakaszok nagysága megnyugtató módon felrajzolható. Erről természetesen le lehet mondani: de ezzel együtt a predikciós, útmutató asztrológia által nyújtott előnyök nagy részéről is le kell mondani. Az emberek születnek és meghalnak: sosem lesz másképpen. Ha valaki a mindennapi segítséget nyújtó alkalmi kérdések helyett azt választja, hogy egy asztrológus készítse el életének vázlatát, hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy az élet nemcsak lehetőségekről szól, hanem bizony a korlátozás is jelen van benne. De olyan, hogy a korlátainkról tudomást sem véve próbáljuk meg lehetőségeinket minél jobban kiaknázni, teljességgel elképzelhetetlen.

Korábban már volt róla szó, hogy pontos születési képletet csak a halál időpontjának ismeretében tudunk felrajzolni. Az élet előrehaladtával persze egyre jobban látszik, hol található a vég: Lovecraft esetében a mindössze 3 foknyi tűréshatár miatt a bizonytalanság már a kezdetben sem volt több, mint 3 évnyi. Ha 1936. decemberénél húzzuk meg az életerő elfogyásának időpontját, akkor a halált ahhoz a direkcióhoz kell kötnünk, amikor egy életjelző eléri a megszakító Szaturnuszt. Márpedig még ha a felkelő fokot vissza is helyezzük a 15. fokra, a Jupiter körzet elejére, akkor is 1939-hez köthetően találunk olyan jelzést, amely halált indikál: az égközép eléri a Szaturnuszt. Tehát ha egy asztrológus megnézte volna Lovecraft képletét, megállapította volna, hogy 1939-nél semmiképpen sem él tovább.

A halál dátumának ismerete lehetőséget nyújt számunkra, hogy a nativitást a lehető legpontosabb direkciós módszerrel állítsuk be. Ehhez úgy kell mozgatni az égközepet, hogy a Szaturnusz-együttállás direkciós ideje a halál ismert dátumára essen. Ebből a pontos belelkesülési idő 9 óra 15 perc, amikor a Mérleg 17. foka van felkelőben, csupán egy fokkal eltérve az indikátoros nativitástól. A továbbiakban ezzel a képlettel dolgozunk.