Ez az eset nagyon egyszerű. A kliens egy társasházban bérel lakást. Nagyon megszerette a helyet és a szomszédokat, és azon gondolkodik, hogy a házban vesz egy lakást – ha szerencséje van, akkor éppen azt, amelyikben lakik. Azonban jelenleg egyetlen lakás sem eladó, az árak pedig emelkednek, így nincs sok ideje: még az idén lépnie kell, és ha nem a házban, akkor máshol kell lakást vennie.

Az előző két bejegyzésben leírt inspirációs tréning egy olyan eljárás, amely a mindennapokban is használható megoldást nyújt a káros érzelmektől, a helytelen döntésektől és cselekvésektől való megszabadulásra. Azonban nem véletlenül neveztem „tréningnek”: ahhoz ugyanis, hogy valaki éles helyzetben is végre tudja hajtani, gyakorolni kell. A gyakorlásra pedig mindennél jobb lehetőséget nyújt az időtörténetekbe való képzeletbeli belehelyezkedés.

Az előző bejegyzésben egy olyan modellről írtam, amely leírja az érzelmek kialakulását és a cselekvést. Ezek az alapvetések a most következő inspirációs tréning leírásához szükségesek; ez a tréning a megfontolt döntésekhez, a körültekintő cselekvésekhez (tettekhez és szavakhoz) és a lelki nyugalom eléréséhez és megtartásához nyújt segítséget. A tréning dióhéjban annyi, hogy a Nap-lélek fénye alá helyezzük mind a Hold-, mind a Merkúr-lélek működését.

Ahogyan már korábban írtam, az inspirációs asztrológia célja az, hogy segítséget nyújtson a megfontolt döntésekhez és a körültekintő cselekvésekhez, végső soron pedig a lelki nyugalmunk eléréséhez és megtartásához. De hogyan tehetünk szert egy időtörténet megtekintése révén a lelki nyugalomra? A kérdés főként azért égető, mert a legtöbb döntés és cselekvés semmi ilyesmit nem okoz.

A válaszhoz elég messziről kell kezdenem: azzal, hogyan is működünk. A példa kedvéért tegyük fel, hogy van egy illetőnk, akit nevezzünk B.-nek. B. nemrég rájött arra, hogy a partnere megcsalja a legjobb barátjával. Amikor kiderült a keserű igazság, megfordult vele a világ: hatalamasat csalódott a partnerében és a barátjában, szomorúságot és dühöt érzett, mert elárulták, és izzó vágyat arra, hogy megbüntesse a vétkeseket. Először felhívta mindkettőjüket telefonon, kiabált és fenyegetőzött, majd elment egy bárba, ahol először egyedül ivott, majd egy ismeretlenhez csapódva, akinek végül a lakásán kötött ki. Másnap reggel, amikor ráébredt, mit tett, elöntötte a szégyenérzet, de aztán felülkerekedett a jogosnak érzett harag. Boldogabb mindenesetre nem lett.

A történetben azokat a jelenségeket láthatjuk, amelyeket a ptolemaioszi asztrológiai felfogás nyomán animális lélekrésznek és racionális lélekrésznek nevezhető rendszereink hoztak létre. Az animális lélekrész (amelyet a Hold szimbolizál, így innentől Hold-léleknek fogom nevezni) felel a tudattalan folyamatokért, amelyek nem szándékosak, nem irányíthatók, cserébe viszont gyorsak és sokszor hatékonyak. Amikor a zebrák megpillantják a ragadozókat, és futásnak erednek, ez a lélekrész irányítja őket. Vele szemben a racionális lélekrész (szimbóluma a Merkúr, ezért mostantól Merkúr-léleknek hívom) egy nehézkesen és lassan működő, megfontolást és gondolkodást igénybe vevő rendszer, amely ugyan nem csak az emberek sajátja, de még mi, emberek is gyakran megfeledkezünk a használatáról; ha nem így lenne, nem hatnának ránk a reklámok és az álhírek.

Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy ebben a konkrét állapot osztályú ügyben milyen elemzési lépéseket lehet tenni. Vizsgáltam a főszereplőt (az óramutató képviselőjét, Jupitert), a narrátort (Holdat), és a narrátor által bevont, karrierjelző Marsot, és így az időtörténet már elég sokat elmondott: hogy a karrier elsősorban egy olyan kihívás, amely a tanulásról szól, annak minden örömével és gyötrelmével együtt, de Tibi ezt a sorsot választotta magának; viszont felkészülhet a kiszámíthatatlan fordulatokra, anyagi veszteségekre és kudarcokra is, amelyek felett akkor tud úrrá lenni, ha józanul, de határozottan kezében tartja a gyeplőt, ügyel az igazságosságra és udvariasságra (nyilván azokkal szemben, akikkel együtt dolgozik), és a megoldásait az adott helyzethez igazítja.

Azonban maradt még egy eddig nem érintett pont. Tulajdonképpen kezdhettem volna ezzel is: a szándék vizsgálatával, vagyis hogy a helyzethez kapcsolódó általános tényezőkön túl pontosan mi is az, ami az aktuális problémát kiváltotta.

Az előző bejegyzésben megtettem az első lépéseket: megvan az érvényes kulcskérdés, a hozzá tartozó időkép, és hoztam egy stratégiai döntést, miszerint a „Hogyan érthetem meg Tibi problémáját még jobban?” kérdést úgy fogom vizsgálni, mint állapotot, azaz a Halak óramutató képviselőjét, a Jupitert fogom elsősorban nézni.

Az inspirációs asztrológia lehetőségeinek és technikáinak illusztrációjára egy kissé rendhagyó példát választottam, de ez lehetővé teszi, hogy a rendszert jobban be tudjam mutatni.

Néhány hónappal ezelőtt egy közeli családtagom (nevezzük Tibinek) felkeresett, hogy szeretne beszélgetni velem, vagy ahogy ő fogalmazott, egy kicsit „ventilálni”. Tibiről annyit kell tudni, hogy a húszas évei közepén jár, és a szokványos karrierépítés helyett úgy döntött, hogy a maga ura lesz, és saját vállalkozást épít fel. Egy olyat, amelyet lelkesedésből csinálhat, olyat, amelyben hisz. De ahogyan az lenni szokott, kicsit elbizonytalanodott, és meg akarta osztani a kételyeit, valamint abban bízott, hogy kap egy kis külső megerősítést. Főként azért, mert, mint elmondta, a saját karrierjüket hagyományos módszerekkel építgető barátai nem hallgatják végig, nem is nagyon értik meg.

Találkoztunk, beszélgettünk, és saját elmondása szerint megkapta azt a figyelmet és támogatást, amire vágyott. Hazafelé menet viszont eszembe jutott, hogy mi lenne, ha az inspirációs asztrológia eszközeivel is megvizsgálnám a problémáját, hátha segít az egészet jobban megragadni.

Az asztrológia eredetileg két, amúgy sohasem megfogalmazott axiómából, alaptételből indult ki: egyrészt hogy a kozmosz Föld feletti, rendezett része valamilyen összefüggésben áll a rendezetlen földi történésekkel; másrészt pedig hogy a történetek kezdetei magukban hordozzák az egész történetet. Ebből a két alaptételből következik az a tétel, amely az asztrológia alapelve: hogy egy kezdetként felfogható esemény (kérdés, konzultáció, tervezett akció, spontán történés, születés, fogantatás, nevezetes égi esemény) időpontjában fennálló kozmikus konfiguráció és annak változása információt nyújt az eseményhez kapcsolódó történetre vonatkozólag.

Miután az előző részben azt állítottam, hogy az asztrológiai előrejelzések nem megbízhatóak – a befejező részben azért még visszatérek rájuk –, eljött az idő, hogy a további aktuális és potenciális felhasználási területet is elővegyem, és megvizsgáljam, hátha kínálnak valamilyen menekülőútvonalat az asztrológia számára.

Az előrejelzések problémája ugyebár abban gyökerezett, hogy csak utólag tudjuk őket igazolni vagy cáfolni, és utólag bizony kellemetlenül sokszor megcáfolódnak anélkül, hogy a téves előrejelzéseket bármilyen módon is ki tudnánk küszöbölni. Ha elvetjük őket, akkor elméletileg két további lehetőség adódik az asztrológia számára. Az egyik azokat a kijelentéseket fedi le (nevezzük őket metafizikai kijelentéseknek), amelyek sem most, sem később nem igazolhatók vagy cáfolhatók – mint például az „életfeladat”. A másik csoportot pedig az olyan kijelentések alkotják (legyenek ők a faktuális kijelentések), amelyeket eleve ismert tények alapján teszünk, későbbi igazolásukra ezért semmi szükség – vagyis a leírások.

Hogy a címbeli kérdést – vagy inkább a „Mire lehet jó az asztrológia?” kérdést – megválaszolhassam, először meg kell vizsgálnom, hogy milyen célokra használták és használják az asztrológiát. Ha történetileg nézzük, a klasszikus asztrológia elsősorban előrejelzéssel foglalkozott és foglalkozik ma is: az egyetemes ágazat célja az, hogy előrejelezze a közösséget érintő természeti és társadalmi változásokat; a születésasztrológia egy szülött élethosszát, életsorsát és életeseményeit kívánja megjósolni; az esemény- és kérdésasztrológia egy esemény vagy aktuális ügy fejleményeit jósolja meg. Végül a hadászati és orvosi asztrológia ezen fő ágazatok technikáit felhasználva koncentrál a hadászatot és egészséget érintő körülmények és események előrejelzésére.

A kérdés az, hogy „működik-e” az előrejelzés, abban az értelemben, hogy a klasszikus asztrológia technikái következetesen helyes, beváló eredményt adnak-e. A hangsúly ebben a mondatban a „következetesen” szón van; a kérdésre pedig – határozottan azt állítom – nemleges a válasz. Nem arról van szó, hogy kizárt a helyes előrejelzés, mert az asztrológusnak igenis lehet szerencséje. Egy diáknak is lehet olyan szerencséje, hogy elrontja a matekfeladatban a számolást, valahogy mégis helyes eredményt kap. Nem; arról van szó, hogy következetesen helyes előrejelzéseket a jelek szerint nem lehet adni, azaz a klasszikus asztrológiai előrejelzés nem „működik”.