Az előző bejegyzésben (reményeim szerint sikeresen) rámutattam, hogy a gyakorlat szempontjából a néhai és jelenkori tekintélyek nézeteinek kritika nélküli elfogadása kifejezetten hátrányos, és hogy számomra a kérdőasztrológia rendszerének újraépítése tűnik az egyetlen kivezető útnak. Az alábbiakban azt írom le, milyen hasznot hozhat az asztrológiai szerzők tanulmányozása ebben a folyamatban. Példa-problémaként egy már korábban is említett kérdéstípust fogok használni: az ikerszülést. Ennek előnye az, hogy a rá vonatkozó instrukciók elég kis terjedelműek, hátránya viszont az, hogy gyakorlati jelentősége nemigen van, hiszen az ultrahangos vizsgálat sokkal kézenfekvőbb, mint asztrológusok felkeresése. Az, hogy mégis ezt választottam, szándékos döntés eredménye, ugyanis szerettem volna elkerülni azokat a vitákat, hogy kinek a tapasztalata szerint mi „működik” és mi nem. A „működik” problémaköréről már évekkel ezelőtt írtam, de mivel aktualitását máig nem vesztette el, a jövőben még vissza fogok rá térni. Most pedig következzenek a hírességek!

A klasszikus asztrológia kortárs gyakorlóinak világában a tekintélytisztelet kissé túlzottan is elterjedt. Tárgyai lehetnek régvolt mesterek, mint Lilly vagy a néven nem nevezett „középkori” vagy csak pusztán „ősi” asztrológusok, vagy éppen jelenkori idolok, akik újraélesztettek, átkutattak, lefordítottak, megértettek mindent, és eközben hatezer-tízezer-húszezer képletet bíráltak el. Én sajnos nem vagyok egy tekintélytisztelő típus, de amúgy mindaddig nem látok benne semmi problémát, amíg kontraproduktívvá nem válik.

Ez történik akkor, amikor valami könnyen meg nem oldható szakmai dilemma merül fel. Ennek klasszikus története a már említett autó-vita. A kérdőasztrológiában létfontosságú, hogy el tudjuk dönteni, melyik területhez (házhoz, helyhez) kapcsoljuk az aktuális kérdés tárgyát, azaz a kérdezettet. Az esetek jó részében (legalábbis látszólag) nincsen komoly nézetkülönbségek, hogy a reménybeli partner, a kinézett állás, a megszerezni kívánt pénzösszeg és hasonló világi tárgyak mely területhez sorolandók, ám a gépjárművek (a szekérrel és rokonaival együtt) épp azokhoz a dolgokhoz tartozik, amelyről Lilly nem ír, de még támpontot sem igazán ad.

Miután az elmúlt hónapokban minden érdeklődőt az Időfejtésre irányítottam át, amelyen kérdőasztrológiai rendszeremet igyekszem bemutatni (eltekintve a frissülési problémáktól, amelyet részben elhúzódó szakmai töprengésem, részben a zajló élet okoz), úgy gondolom, elfogadható választ kell adnom arra a jogos felvetésre, hogy mi szükség egy „új” rendszer létrehozására, pláne úgy, hogy elnevezése nem is utal asztrológiára. Ha a csillagok is így akarják, a következő bejegyzésekben ezt és a hozzá kapcsolódó gondolatokat szeretném boncolgatni.

Tapasztalatom szerint a partnerkapcsolat messze a legnépszerűbb kérdőasztrológiai téma. Ebben nem látok semmi különlegeset, hiszen az érzelmi kérdések széles rétegeket foglalkoztatnak, mint ahogyan azt a rájuk települt iparágak sokszínűsége is mutatja.

Az első részben áttekintettük az egyik legkorábbi, 379-ben íródott, állócsillagokról szóló töredék tartalmát, amelyet Eleftheriosz Zevelinosz dolgozott bele a „Palkhosz” álnév alatt 1388-ban összeállított gyűjteményébe. Most a következő két részben azt vizsgáljuk meg, mit írt a kilenc osztályba besorolt állócsillagokról.

Szeptembertől megújult formában, élőben és az Interneten is elindul klasszikus asztrológiai alapozó tanfolyamom. Az eddigi kurzusok tapasztalatai, a hallgatók visszajelzései és a legújabb kutatások alapján az anyagot, a tanmenetet és az oktatási beosztást is alaposan átdolgoztam, és várom mindazok jelentkezését, akik szeretnék alaposabban megismerni a klasszikus asztrológiát, így a mindennapokban is kiválóan használható tudásra akarnak szert tenni, de azokét is, aki egyszerűen csak érdeklődnek az asztrológia iránt. A tanfolyam első modulja, a négyszer három órás orientációs előadássorozat ingyenes. Hosszú, személyes hangvételű részletek a „tovább” után.

A blog statisztikáit nézegetve már régen feltűnt, hogy a keresőkifejezések között milyen előkelő helyet foglal el az „állócsillagok” szó. Ezen egyáltalán nem is csodálkozom, minthogy az olvasó joggal várhatja el egy klasszikus asztrológiai blogtól, hogy az állócsillagokról is szóljanak cikkek. Sokaknak ugyanis joggal úgy tűnhet, hogy az asztrológiában a bolygókhoz képest az állócsillagoknak csak afféle mostohagyerek-sors jut: a modern és klasszikus asztrológiai könyvekben néhány odavetett szó található, és mindössze két olyan magyarul is olvasható munka létezik, amely kifejezetten róluk szól.

Az asztrológiai modellek legkitartóbbika a fizikai megközelítés: egy olyan modell, amely valamilyen formában azt állítja, hogy az égitestek hatnak a földi élővilágra, és ez teszi lehetővé az asztrológia működését. A hagyományos modellek közül ez a legújabb (nem számítva ide a 20. században felröppent ötleteket, az első ilyen jellegű megfogalmazásmód ugyanis a 2. századból, Ptolemaiosztól származik. De még egy lényeges dolgot el kell mondani erről a modellről: neki köszönhető az asztrológia bukása.

Miután feltérképeztük, hogy az asztrológiai ítéletalkotásnak milyen eszközei vannak, és hogy ezeket az eszközöket milyen stratégia szerint vethetjük be egy kérdőasztrológiai vizsgálat során, ideje, hogy rátérjek, hogyan néz ki egy hasonló stratégia a születési asztrológiai gyakorlatban.

Az előző részben a születési asztrológia felhasználásának határairól, az alternatívát nyújtó ágazatokról és általánosságban a születési asztrológiai vizsgálatról volt szó. Most az asztrológia eszközeit és az ítéletalkotás stratégiáját tekintem át.