Ikrek és szakértők

Az előző bejegyzésben (reményeim szerint sikeresen) rámutattam, hogy a gyakorlat szempontjából a néhai és jelenkori tekintélyek nézeteinek kritika nélküli elfogadása kifejezetten hátrányos, és hogy számomra a kérdőasztrológia rendszerének újraépítése tűnik az egyetlen kivezető útnak. Az alábbiakban azt írom le, milyen hasznot hozhat az asztrológiai szerzők tanulmányozása ebben a folyamatban. Példa-problémaként egy már korábban is említett kérdéstípust fogok használni: az ikerszülést. Ennek előnye az, hogy a rá vonatkozó instrukciók elég kis terjedelműek, hátránya viszont az, hogy gyakorlati jelentősége nemigen van, hiszen az ultrahangos vizsgálat sokkal kézenfekvőbb, mint asztrológusok felkeresése. Az, hogy mégis ezt választottam, szándékos döntés eredménye, ugyanis szerettem volna elkerülni azokat a vitákat, hogy kinek a tapasztalata szerint mi „működik” és mi nem. A „működik” problémaköréről már évekkel ezelőtt írtam, de mivel aktualitását máig nem vesztette el, a jövőben még vissza fogok rá térni. Most pedig következzenek a hírességek!

Korábban már idéztem Lilly véleményét a Keresztény asztrológiából (1647), de mivel kissé zavaros, barátja, később ellensége, John Gadbury (1627–1704) A születések és alkalmi kérdések tana című 1659-es könyvét idézem (2. kötet, 266. oldal):

1. Állapítsd meg, milyen jel van felkelőben, és hol van az ura, valamint hogy mely jel van az ötödik csúcsán [és hol van ennek ura]. Ha ugyanis a jelölők bikorporeális, azaz kéttestű jelekben vannak: a kérdező nagy valószínűséggel két gyermekkel viselős.
2. Ha a Jupiter, Vénusz vagy Felszálló Holdcsomópont egy termékeny jelben van, akár az ötödikben, akár a Felkelőn: lehetséges, hogy a kérdező három gyermeket hord; főként akkor, ha a Hold besegít nekik.
3. De ha ezek a bolygók nem a Felkelőn vagy az 5. házban tartózkodnak, de barátságos sugaraikat valamelyikre bocsátják: ez egy érv a mellett, hogy a kérdező ikreket hord.
4. Lilly úr azt mondja, „ha egy szilárd vagy mozgó jel kapja a Felkelő vagy az 5. ház csúcsát, valamint a Nap és a Hold bennük található, ez biztos érv arra, hogy a nő csakis egyetlen gyermekkel várandós.”

Gadbury Lilly szövegét sokkal érthetőbb formában hozza, bár az idézet egy kis oldalvágásnak is tekinthető, hiszen valójában nem idézet, hanem Lilly túlbonyolított mondatának egyszerű megfelelője. Mindazonáltal Gadbury és Lilly nem teljesen egyezik a jótevők (plusz az Északi Csomópont) és termékeny kontra terméketlen alakok kérdésében. Ilyen kisebb eltérések jelennek meg a későbbi kortársak, William Trasher, Henry Coley és Richard Ball leírásaiban is, de mindentől függetlenül egyértelmű, hogy amint írtam, az eszközök Guido Bonatti 1274 után írott munkájára mennek vissza. Ezt ugyan már idéztem, de most újra megteszem, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért megszerkesztve:

Vizsgáld ezt a Felkelőtől, és nézd meg, hogy a Felkelő Ikrek, Szűz, Nyilas vagy Halak-e; vagy ha a Felkelő akármilyen más jelű, és rajta van a két jótékony bolygó (vagy az ötödikben): ikreket vár. Ha pedig ott van velük a Sárkányfej, mondd azt, hogy kettőnél is többel viselős, és lehetséges, hogy néggyel.
És ha nincsenek bolygók sem a Felkelőn, sem az ötödikben, nézd meg, hogy melyik bolygó tekint a Felkelőre vagy az ötödikre fokszám szerint (úgy, hogy a tekintet legfeljebb egy fokkal van a Felkelő vagy az ötödik vonala előtt, illetve legfeljebb kettővel mögötte): mivel ahány bolygó így tekint rá, annyi magzattal terhes, még akkor is, ha mind a hét bolygó rátekint ezekre a fokokra. Továbbá nézd meg, hogy hányan vannak ott és hányan tekintenek rá harmad- vagy hatod-tekintetben: a magzatok közül ennyien születnek meg élve. Ahány pedig negyeddel vagy szembenállásban tekint rá, annyi magzat fog elhalálozni.
És ha a Napot és Holdat ugyanabban a jelben találod úgy, hogy a Hold a Nap felé tart, és legfeljebb öt fokra található a háta mögött, vagy előtte legfeljebb kettőre: ítélj ugyanígy, már ha a Nap vagy a Hold az Ikrekben, Szűzben, Nyilasban és Halakban van.
Ha pedig a Felekelő valamelyik szilárd vagy mozgó jel, és az ötödik hasonlóképpen ezek közül a jelek közül kerül ki, és mind a Nap, mind a Hold szilárd vagy mozgó jelekben van, és nincs több bolygó a Felkelőn vagy az ötödikben, vagy azokkal tekintetben, úgy, ahogyan mondtam, tudj róla, hogy az asszony csak egy magzattal viselős, nem többel.

Bonatti forrása is könnyen meghatározható: a 825 után alkotó Szahl ibn Bisr (Bírálatok 3.5.5, Dykes angol fordításának 86. oldalán). Szahl szövege így szól:

Tekints rá a Felkelőre abban az órában, amikor kérdeznek, és ha a jel közös, vagy ha a Felkelőn vagy a fiak házában két szerencsés bolygó van: ikrekkel viselős, vagyis ikreket hord. Hasonlóképpen, ha a Napot és a Holdat közös jelekben találod.
És ha sem a Felkelő, sem a fiak jele nem közös, és nincs bennük olyan, amit mondtam, valamint a fények sem közös jelekben vannak: a viselős asszony csak egyet hord.

Szahl idősebb kortársa és alkalmi forrása, Abu-Ali al-Hajját ugyanezeket az instrukciókat adja, és mivel mindketten erősen Másáalláhra, a legfontosabb korai arab asztrológusra támaszkodnak, valószínűleg a technika gyökerei is nála találhatók. Emellett a legjelentősebb arab szöveggyűjtemény, a Szakértő könyve szerzője, ar-Ridzsál is ezeket az utasításokat szerepelteti legfőbb helyen, ami pedig arra enged következtetni, hogy ezt a Másáalláhra vonatkozó nézetrendszer számított a leginkább elfogadottnak. Akkor most nézzük meg az egyes vizsgálati elemeket!

Az 1. és 5. terület és a rájuk kerülő alak jellege

Az 1. terület minden asztrológiai vizsgálódásban magához a főszereplőhöz, ez esetben a kérdezőhöz kapcsolódik, míg a területek közül elsősorban az 5. terület jelzi a gyermekeket. Korábban a 4., 10. és 11. területekkel összefüggésben is megjelennek a gyerekek, de az 5. terület a 9. századra egyeduralkodóvá válik (vö. Szahl, Bírálatok 1.3 és Abu-Maasar, Kisebb bevezetés 1.119 a 11. területre vonatkozóan). Az tehát, hogy miért éppen ezek a területek merültek fel, és miért az 5. területnek kell ilyen helyzetben előtérbe kerülnie, további kutatásokat igényel, de kiindulópontnak megfelel, ha adottnak vesszük.

Ikreket az 1. vagy 5. területre kerülő kettős (kéttestű, közös, labilis, változó) alak, vagyis az Ikrek, Szűz, Nyilas és Halak jelez. Legalább Szahlig az asztrológusok egészalakos területi rendszerrel dolgoztak (ahol egy terület egy alaknak felel meg), így a két mondott terület egyszerre nem lehet kettős, de az egyenlőtlen területfelosztást (Alchabitius- és Regiomontanus-féle rendszert) használó középkoriak és az angolok esetében igen. Mivel az egyenlőtlen területfelosztás elve az eredeti elképzelés félreértésének tűnik (lásd itt), induljunk ki Szahlék rendszeréből.

A kettős alakok gyermekek számát szaporító értelmezése egészen Petosziriszig vezet vissza, mint azt Ptolemaiosz (4.6.2) és Valens (2.39.6) összevetése bizonyítja. Itt az elv nyilván az, hogy a kettősség szó szerint veendő, vagyis ha akár a kérdező kettős, akár a gyerekei kettősek, ez ikreket jelez. Az elképzelésnek az a gyengéje, hogy az esetek kétharmadában kerül kettős alak vagy az 1., vagy az 5. területre.

A jótevők és az Északi Holdcsomópont jelenléte

A jótevőket, azaz a Jupitert és Vénuszt régóta összefüggésbe hozzák a termékenységgel, így Szahlék elképzelése szerint az 1. vagy 5. területen ez növeli a gyermekek számát, kiváltva a kettős alak követelményét, ezzel tovább növelve a pozitív válasz esélyét. Őket követi Bonatti is, aki késői arab mintára (al-Kabíszi 2.45) az Északi Holdcsomópontot is jótevőnek tekintve tovább tudja emelni a gyermekek számát.

Az angoloknál viszont a jótevők jelenléte többnyire csak akkor ér, ha termékeny alakokban (Rákban, Skorpióban vagy Halakban), de legalábbis nem terméketlen alakokban (késői arab forrásokat követve, ld. al-Kabíszi 1.24: Ikrekben, Oroszlánban, Szűzben) vannak. Lilly-nél ez konfliktust okoz a kettős alakokkal, mivel az Ikrek és Szűz ugyan kettős, de terméketlen; ezt az Oroszlán egyedüli szerepeltetésével oldja meg.

A termékeny/terméketlen alakok (amely felosztás pontos definíciója a régi forrásokban eléggé változatos, ezért további kutatást igényelne) bevonása valószínűleg Ptolemaiosz hatása (4.6.3). Szahlék is ismerték a felosztást (nála például a terméketlen alakok: Kos, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Nyilas és Bak; ld. Bírálatok 1.1), de nem használták, így felmerül a kérdés, vajon jogos-e a bekapcsolásuk.

A fények kettős alakban tartózkodása

Szahlék azt írják, hogy a fények kettős alakban való tartózkodása szintén ikerszüléssel jár. Bonatti és a nyomában járó némely angolok ezt úgy értelmezik, hogy a fényeknek ugyanabban az alakban kell lenniük. Ez az eljárás tovább növeli az igenlő válasz esélyét, ráadásul nemigen van rá magyarázat, hogyan jönnek ide a fények. A kérdésre alább még visszatérek.

Bolygókapcsolatok az 1. és 5. terület darabjával

Talán a többes ikerszülés problematikáját kívánta Bonatti megoldani akkor, amikor a két tárgyalt terület kezdetét jelentő darabbal alkotott bolygókapcsolatokat bevonta. Ez csak egyenlőtlen területfelosztás esetén képzelhető el, így az eljárás gyanús.

További források

Négy további forrást találtam, amelyek segítségével mélyebb betekintést nyerhetünk az elődök munkamódszereibe. (Ezek mellett még számos forrás lappang arab, bizánci görög és középkori latin kéziratokban, amelyek még feltárásra várnak.) Elsőként egy olyan részlet következik, amelyet Arisztotelésznek vagy Arisztarkhosznak tulajdonítottak, és vélhetően perzsa körökből származik. (A perzsák egyébként irtóztató mennyiségben követtek el korábbi szerzőknek, Démokritosznak, Platónnak, Arisztotelésznek, Hermésznek, Dórotheosznak, Ptolemaiosznak, Valensnek és másoknak tulajdonított munkákat, szakszóval pszeudepigraphonokat. Ezek egy része későbbi szerzőknél vagy gyűjteményes munkákban maradtak fenn, vagy nyomtalanul elvesztek, ahogyan a perzsa munkák eredeti változatának lényegében száz százaléka. Nyilván ezek együttes következménye az, hogy mindössze két szerzőt ismerünk név szerint: Vurgmihrt és Zádánfarrúhot. Persze még ez sem egyszerű menet, az arabok ugyanis az elsőt egy másik személlyel, az arabul Buzurdzsmihr nevű vezírrel azonosítják, a másikat pedig pusztán „a Tanácsadó”, vagyis al-Andarzagar néven ismerik.) Ha így van, talán Másáalláhnak és körének inspirációul szolgált (Kilenc asztrológiai tekintély könyve 5.31, Dykes fordításának 148–149. oldalán):

Az ikrekre vonatkozó jelzést úgy lehet megszerezni, hogy a Kelet kéttestű: ezt az tanúsítja, hogy a nő ikreket hordoz a méhében. Ha pedig emellett jóakaratú bolygó haladnak át a Keleten, míg a szerencsétlenek távol vannak: megerősíti, hogy mindketten életrevalóak. Továbbá, a Szaturnusz és a Mars ugyanitt: mindkettőjük halálát jelenti. A rosszakaratúak egyike: elveszejti az egyiket. A jóakaratúak és szerencsétlenek egyenlő száma: egyiket elveszi, másikat meghagyja. De ha többen vannak a hasznosak: mindkettőjüket megmentik. Ha viszont többen vannak a rosszakaratúak: mindkettő elvész. Két romlott bolygó tehát, ha nincs a szerencsések közül egy sem: mindkettőt elrabolja; ám ha csak egyedül egy van a rosszakarúak közül: egyiket pusztítja el.

A viszolyogtató fogalmazásmód valószínűleg nem az eredeti szerző sajátja, hanem a szerkesztő-fordító, Santallai Hugó leleménye, aki látható unalmában tökélyre fejlesztette azt a módszert, amely segítségével agyoncizellált mondatai az émelygés határára juttatják a szerencsétlen olvasót. Ettől függetlenül jól érthető, hogy a vélhetően perzsa szerző csak az 1. területet vizsgálja, amely bizonyos értelemben logikusan hangzik, hiszen ha a kérdező állapotos, akkor miért kellene különvenni őt és a gyermekeit? A másik dolog a jó- és kártevők szerepeltetése, amelyekből a magzat életkilátásait vizsgálja.

A jótevők kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy vajon – Petoszirisz nyomán – nem kellene-e a Merkúrra is odafigyelnünk, mint potenciális jótevőre. A Merkúr ugyanis (és ebben a források lényegében egybehangzóak) semleges természetű, azaz jótevő közegben jótevőként, kártevő közegben kártevőként funkcionál. Szerepeltetésével kiváltható lenne az Északi Holdcsomópont jótevőként való feltüntetése, amely bár történetileg érthető, a logikának mégis ellentmond. (Erre a témára a jövőben még vissza fogok térni.)

Nézzük viszont a második forrást! Szerzője Umar at-Tabari, Másáalláh kortársa és riválisa, aki mindazonáltal nem átall időnként kölcsönözni kollégájától. (Másáalláh ellenben meg sem említi Umart, holott tudjuk, hogy együtt dolgoztak a Bagdad ideális alapítási idejét megállapító munkacsoportban.) Umart ismét Santallai Hugó jóvoltából ismerhetjük meg (Kérdések 8 = Tekintélyek 5.28, Dykes angol fordításának 148. oldalán):

Ha pedig arról kérdeznek, egy vagy ikrek lesznek-e, legyen feljegyezve a fiak háza és az, hogy miféle jelben halad át az ura; nem kevésbé az óra urát és a Holdat is figyelembe kell venni. Ha a tanúbizonyságaik a közös jeleket (vagyis az Ikreket, Szüzet, Nyilast és Halakat) részesítik különleges előnyben: ikreket eredményeznek. Más esetekben viszont csak egyet hoznak létre.

Lehetséges, hogy Umar némileg eltérő nézeteinek is volt közönsége, mert ar-Ridzsál az ő megállapításait is idézi bizonyos bölcseknek tulajdonítva és leegyszerűsítve, de tény, hogy nála csak az 5. terület és annak ura kerül vizsgálat alá. Az új elemet az óra ura jelenti. További kutatásokra lenne szükség ahhoz, hogy az óra urának szerepét Umarnál és másoknál alaposabban feltárhassuk, és jelen esetben még az sem biztos, hogy nem a Nap helyett áll szövegromlásként.

Mielőtt megpróbálnék a három csoporthoz tartozó szerzők szövegeinek összevetéséből mélyebb következtetéseket levonni, nézzük meg azt a részletet, amellyel szintén ar-Ridzsál ajándékoz meg bennünket (Szakértő 1.44; ennek jelenleg még nincs modern nyelvű fordítása):

Dórotheosz azt mondja, hogy nézd meg, és ha a fogantatás órájában a Hold a Nappal vagy a Merkúrral egy közös jelben van: azt jelzi, hogy kettő van, de valamiféleképpen paráználkodásból. Továbbá ha a Hold és a házának ura közös jelekben vannak: azt jelzi, hogy ketten vannak.

Szidóni Dórotheosz az 1. század nagy hatású asztrológiai tanköltemény-szerzője volt, aki az 5. könyvében a kérdőasztrológia előzményéül is szolgáló kezdeményeket dolgozta fel. A görög eredetit és prózai átiratait évszázadokon keresztül ismerték és felhasználták olyan szerzők, mint például thébai Héphaisztión (született 380-ban) vagy Rhétoriosz (alkotott 620 körül). Mára mind az eredeti elveszett, és ha létezett teljes prózai átirat, az is. Szerencsére a 3. században munkáját perzsa tudósok pahlavi (középperzsa) nyelvre fordították, de elég valószínűnek tűnik, hogy a fordítást át is szerkesztették, néhol megkurtították, máshol kiegészítették, esetenként pedig félrefordítások is kerülhettek bele. Emellett fals Dórotheosz-művek is készültek, amelyek terjedelmileg jóval meghaladták az eredetit (bizonyos források említik a 11. könyvet is). Ez a perzsa fordítás szolgált arab feldolgozások forrásául, míg egy változatát Umar arabra nem fordította, mielőtt elveszett volna. Így jelenleg rendelkezünk Umar fordításával, amely hiányos és egyben sűrűn interpolált variáns, ezekhez pedig nagy számú görög, arab, héber és latin nyelvű töredék járul, melyek egy része biztosan, újabb része vélhetően, megint újabb része talán nem is az eredetiből való. Az anyag nagy része ugyan valamilyen formában ki van adva, de összegzés nem létezik róla. Ezekkel az előfeltevésekkel kell tehát az idézett szöveghez nyúlnunk.

Umar változatában nincs ikerszülésről szó, és ugyanígy nem szerepel görög szerzőknél, a leginkább teljesnek mondható Héphaisztiónnál sem. Lényegében ez az egyetlen töredék, amely Dórotheosznak ikrekkel kapcsolatos megállapításokat tulajdonít, és ez is kezdeményező jellegű, legalábbis erről árulkodik a fogantatás órájára vonatkozó kitétel. Azonban gyanítom, ez a nagy valószínűséggel pszeudo-dórotheoszi passzus lehetett a kiindulópont a fények szerepeltetésében, és talán a kettős jel vizsgálata is innen származik. A további háttér viszont homályba vész.

Következtetések

Mivel a források ez esetben egybehangzóak, az asztrológia kezdetéig vezet vissza, és logikailag is elfogadható, az ikerszülésnél valószínűleg figyelmet kell fordítani arra, hogy az alak kettős-e. Ésszerűnek az tűnik, hogy az 1. területet alkotó alakra figyeljünk, de lehet, hogy az 5. területet, vagy esetleg mindkettőt nézni kellene.

A jótevők (a Jupiter és Vénusz biztosan ide tartozik, a Merkúr vélhetően igen, a Felszálló Holdcsomópont vélhetően nem) jelenléte a szóbanforgó terület(ek)en szintén érdekes lehet, ez további vizsgálati szempontot nyújt. Az is elképzelhető, hogy a kettősség és a jótevők jelenléte többes ikerszülést jelez. Továbbá érdemes megfigyelni, hogy a kártevők (legalábbis a Szaturnusz és a Mars) bevonódása mérsékeli-e a szokatlanul magas termékenységet, vagy esetleg éppen hogy hozzájárulhatnak a többes születéshez.

Végül marad a kérdés, hogy a fények, de legalábbis a Hold, továbbá esetleg az óra ura kettős alakban való tartózkodása önmagában vagy bizonyos fenti feltételekkel együtt jelezhet-e ikerszülést. Én ebben az ügyben szkeptikus vagyok, csakúgy, mint a csupán egyetlen forrásban adatolt eljárások (például az alakzatbeli kapcsolat által bevonódó bolygók) használhatóságát tekintve.

Azt gondolom, ezek a megállapítások szolgálhatnak egy tapasztalati vizsgálat kiindulópontjául. Hogy miként, arról a következő részben fogok írni.

És még egy utolsó forrás

Hogy jelezzem, ezzel még mindig nincs teljesen vége a megpróbáltatásainknak, álljon itt ar-Ridzsál utolsó részlete, amely helyileg a Másáalláh-kör és az egyszerűsített Umar-változat után harmadikként, a pszeudo-dórotheoszi megállapítások előtt szerepel. Miután a szöveg a gyermekek neméről is szól, a bennünket momentán nem érdeklő részleteket kihagytam.

Az indiai Irsa azt mondja: nézd meg a Felkelőtől számított kilencedik jelet és urát, és ha mindkettő vagy egyikük közös jelben van: kettőt fog szülni. (…) Továbbá, ha a Vénusz és a Hold a Felkelőn van, vagy rátekint a Felkelőtől vett kilencedikre vagy annak urára: kettőt fog szülni. Továbbá, ha a Felkelőtől számított kilencedik ura vagy a Felkelőtől számított tizenkettedik ura rátekint a Felkelőtől vett kilencedikre vagy annak urára valamely mozgó jelből: kettőt fog szülni.

Ezt a részletet szándékosan hagytam a végére, ugyanis több furcsaságot is találunk. Az első, hogy bár állítólag ar-Ridzsál forrásai közül a 9. századi al-Kaszránival és asz-Szajmarival (mindkettő kiadatlan, csak kéziratos formában létezik) együtt hivatkozik egy bizonyos indiai Irsa vagy Arsa nevű illetőre, ilyen valaki nem bukkan fel szanszkrit írásokban. Valószínűleg David Pingree-nek lehet igaza, aki szerint a név a szanszkrit risi átírása, az viszont már én teszem hozzá, hogy lehet, hogy nem is tulajdonnév, hanem csak ’bölcs’ jelentésű köznév, aki mögött egy komoly asztrológiai tekintély állhat. Mindenesetre a legközelebbi párhuzamokat a 7. századi Varáhamihira Nagyobb születési asztrológiájában találtam meg (4.11, N. Chidambaram Iyer angol fordítása alapján):

Továbbá, ha a Nap és a Jupiter a két hímnemű kettős kilencedet foglalja el, és a Merkúrral kapcsolatban állnak: ez fiúikreket eredményez. És ha a Vénusz és Mars foglalja el a két nőnemű kettős kilencedet, és kapcsolatban állnak a Merkúrral: ez lányikreket eredményez.

Ez a párhuzam megvilágítja a másik furcsaságot, a „kilencedik alak” használatát, amelynek semmi értelme, hiszen a 9. területnek sehol nincs összefüggése gyerekekkel: valójában a kilencedek avagy navamsák használatáról van szó, amely Varáhamihira idejére teljesen elterjedté vált az indiai asztrológiában. Ez ugyan nem magyarázza a 12. terület előfordulását, de arra mindenképpen rávilágít, hogy a „nyugati” asztrológiából sokban táplálkozó, azzal párhuzamosan fejlődő és vele időnként találkozó indiai rendszer szintén nem hagyható figyelmen kívül. Teljes bevonása azonban áttekinthetetlenné bonyolítaná a dolgunkat, így azt gondolom, mindaddig nincs rá szükség, míg a navamsákhoz hasonló egzotikumok nélkül nem tudunk számottevő eredményt elérni.