Ahogyan már korábban írtam, az inspirációs asztrológia célja az, hogy segítséget nyújtson a megfontolt döntésekhez és a körültekintő cselekvésekhez, végső soron pedig a lelki nyugalmunk eléréséhez és megtartásához. De hogyan tehetünk szert egy időtörténet megtekintése révén a lelki nyugalomra? A kérdés főként azért égető, mert a legtöbb döntés és cselekvés semmi ilyesmit nem okoz.

A válaszhoz elég messziről kell kezdenem: azzal, hogyan is működünk. A példa kedvéért tegyük fel, hogy van egy illetőnk, akit nevezzünk B.-nek. B. nemrég rájött arra, hogy a partnere megcsalja a legjobb barátjával. Amikor kiderült a keserű igazság, megfordult vele a világ: hatalamasat csalódott a partnerében és a barátjában, szomorúságot és dühöt érzett, mert elárulták, és izzó vágyat arra, hogy megbüntesse a vétkeseket. Először felhívta mindkettőjüket telefonon, kiabált és fenyegetőzött, majd elment egy bárba, ahol először egyedül ivott, majd egy ismeretlenhez csapódva, akinek végül a lakásán kötött ki. Másnap reggel, amikor ráébredt, mit tett, elöntötte a szégyenérzet, de aztán felülkerekedett a jogosnak érzett harag. Boldogabb mindenesetre nem lett.

A történetben azokat a jelenségeket láthatjuk, amelyeket a ptolemaioszi asztrológiai felfogás nyomán animális lélekrésznek és racionális lélekrésznek nevezhető rendszereink hoztak létre. Az animális lélekrész (amelyet a Hold szimbolizál, így innentől Hold-léleknek fogom nevezni) felel a tudattalan folyamatokért, amelyek nem szándékosak, nem irányíthatók, cserébe viszont gyorsak és sokszor hatékonyak. Amikor a zebrák megpillantják a ragadozókat, és futásnak erednek, ez a lélekrész irányítja őket. Vele szemben a racionális lélekrész (szimbóluma a Merkúr, ezért mostantól Merkúr-léleknek hívom) egy nehézkesen és lassan működő, megfontolást és gondolkodást igénybe vevő rendszer, amely ugyan nem csak az emberek sajátja, de még mi, emberek is gyakran megfeledkezünk a használatáról; ha nem így lenne, nem hatnának ránk a reklámok és az álhírek.

Akkor most bontsuk le a történetet az egyes lépésekre!

1. Esemény: B. megtudta, hogy a partnere megcsalja a legjobb barátjával.
2. Elsődleges képzet: B. Hold-lelke ezt az információt úgy értelmezte, hogy elárulták.
3. Elsődleges érzelem: a képzet csalódottságot, szomorúságot, dühöt és bosszúvágyat keltett B.-ben.
4. Hangolás: B. Hold-lelke az erős érzelem miatt bizonyos cselekvések (veszekedés, ivás, önkontroll elvesztése) megtételére hangol.
5. Késztetés: ez a hangoltság eléri B. Merkúr-lelkét, vagyis tudatára ébred annak, hogy valamit nagyon szeretne tenni, és ennek a késztetésnek Merkúr-lelkével utat enged. (Bár ebben az esetben valószínűleg csak alig kap szerepet a Merkúr-lélek, vagyis a józan, racionális döntés.)
6. Cselekvés: B. meggondolatlan beszél (veszekedik a telefonban) és cselekszik (félrelép részben bosszúból, részben a körülmények hatására).
7. Másodlagos képzet: B. Hold-lelke a saját maga által elkövetett cselekedeteket nem helyénvalónak értékeli, ezért lelkiismeret-furdalásként fordítja le, azonban ez rögtön összeütközik a még meglévő haraggal, és végül utóbbi kerekedik felül.
8. Másodlagos érzelem: a képzet megerősítette a haragot.

Amint láthatjuk, a Hold-lélek két dolgot tesz: egyrészt eseményeket, mások és magunk tetteit valamilyen módon képzetekre fordítja, amelyek érzelmeket váltanak ki; másrészt pedig az érzelmekből táplálkozva bizonyos cselekvések megtételére vagy meg nem tételére hangol. A Merkúr-léleknek pedig a történetben szintén két szerep jutott: egyrészt késztetéssé (cselekvésről való döntéssé) emelte az animális lélekrészben támadt hangoltságot, másrészt cselekedett.

A két lélekrész mindkettőnkben megvan: olyan ez, két személy élne bennünk, egy állatias és egy emberi, mint egy kutya és a gazdája. A Hold-lélek a túlélésünk érdekében dolgozik, és azok a tulajdonságok teszik ezt lehetővé, amelyek sokszor ellenünk fordulnak – mint a példában is. De szerencsére van megoldás: a Merkúr-lélek uralommal bír a Hold-lélek felett, és csak a megfelelő pontokon kell beavatkoznunk ahhoz, hogy a célt, a lelki nyugalmat elérjük. Ez a két pont a képzetalkotás és a hangolás.

Kezdjük a képzetalkotással! Fontos belátnunk, hogy nem események idéznek elő érzelmeket, hanem az eseményekről szóló képzetalkotásunk, Hold-lelkünk munkája. Gondoljunk csak a kisgyerekre, aki a felborzolt szőrű, fújó macskán csak nevet! Mi, felnőttek tudjuk, hogy a macska agresszív és veszélyes, a kisgyerek viszont csak egy viccesen kinéző és viselkedő állatot lát. Sajnos vagy sem, Hold-lelkünk tele van olyan örökölt és másoktól átvett mintákkal, hiedelmekkel és előítéletekkel, amelyek helytelen képzetalkotáshoz vezetnek, amelyből túlzott és előnytelen (indulatok) fakadnak.

Számtalan ilyen indulatot különböztethetünk meg, de mindegyik négy alapesetre vezethető vissza: a távollevő kellemesre sóvárgásra, a jelenlevő kellemesre vonatkozó élvezetre, a távollevő kellemetlentől való félelemre és a jelenlevő kellemetlen felett érzett fájdalomra. (A példában szereplő csalódottság, szomorúság és lelkiismeret-furdalás a fájdalom, míg a düh – valamint erősebb fokozata, a harag – és bosszúvágy a sóvárgás alesetét képezi.) Az indulatok kivétel nélkül károsak, mivel intenzitásukból fakadóan összeegyeztethetetlenek a lelki nyugalommal; helyes érzelmekként azonban léteznek kiegyensúlyozott és előnyös megfelelőik: ezek rendre a kívánás, az öröm és az óvatosság, míg a fájdalom párja legfeljebb a fájdalommentesség, tehát egy érzelem hiánya lehet. A helyes képzetalkotás tehát az, amely nem vált ki érzelmi reakciót, legfeljebb csak helyes érzelmeket.

A másik pont, ahol a Merkúr-lélek beavatkozhat, a hangolás. A hangoltság kétféle lehet: törekvés, amely valamilyen cselekvés felé fordít, és hárítás, ami valamilyen cselekvéstől elfordít. A hangolás akkor helytelen, ha olyan dolgokra törekszünk, amelyek elérhetetlenek, és ha olyan dolgokat hárítunk, amelyek elkerülhetetlenek. Mindenki szeretne örökké élni, egészségesen, fiatalon, szépen, okosan és gazdagon, de mindannyian tudjuk, hogy ez lehetetlen. Valójában egy csomó minden elkerülhetetlen; elérhető, tőlünk függő dologból pedig csak igen kevés van: az, amit a Hold- és Merkúr-lelkünk tesz, vagyis a képzetalkotás, a hangolás és a késztetés. (Még a cselekvés sem tartozik ide, mert nincs mindig lehetőségünk azt tenni, amit szeretnénk.) Ha megegyeztünk abban, hogy nem az események, mások és magunk tettei okoznak boldogtalanságot, hanem helytelen képzeteink, akkor azt is beláthatjuk, hogy ez azért van így, mert helytelen képzeteink helytelenül hangolnak, így az elérhetetlenre való törekvés és az elkerülhetetlen hárítása tesz bennünket boldogtalanná.

Valójában akkor, amikor a helyes képzetalkotásról és hangolásról beszélek, a Nap által szimbolizált vezérlő lélekrész működését írom le. Ez, a Nap-lélek tölti meg tartalommal a Hold- és Merkúr-lélek működését. Igazából a Nap-lélek nélkül a Hold-lélek és a Merkúr-lélek irányítatlanul végezné a feladatát: a Hold-lélek képzeteket alkot, és a képzetekből sarjadó érzelmekből törekvést vagy hárítást hoz létre, a Merkúr-lélek pedig anélkül, hogy valami fogalma lenne a helyesről és helytelenről, saját hatáskörben emeli késztetéssé vagy utasítja el a hangoltságot, és dönt a cselekvésről vagy tétlenségről.

Az inspirációs tréning tehát abból áll, hogy a Nap-lélek fénye alá helyezzük mind a Hold-, mind a Merkúr-lélek működését. Ezt azonban nem lehet egyetlen lépésben végrehajtani, így a tréning két fázisból áll. Ezekről fogok a következő bejegyzésben írni.