Az előző bejegyzésben egy olyan modellről írtam, amely leírja az érzelmek kialakulását és a cselekvést. Ezek az alapvetések a most következő inspirációs tréning leírásához szükségesek; ez a tréning a megfontolt döntésekhez, a körültekintő cselekvésekhez (tettekhez és szavakhoz) és a lelki nyugalom eléréséhez és megtartásához nyújt segítséget. A tréning dióhéjban annyi, hogy a Nap-lélek fénye alá helyezzük mind a Hold-, mind a Merkúr-lélek működését.

Mivel a Hold-lélek felel a sorban hamarabb következő képzetalkotásért, ezért vele kell kezdeni: a Nap-lélek útmutatása mellett a Merkúr-lélek képességeit vetjük be a Hold-lélek felülbírálatára, amennyiben ez szükséges. Ugyanezt kellene tennünk a Hold-lélek által végzett hangolással is, ha azonban világos törekvéseket és hárításokat fogalmaznánk meg, akkor ezeket a Merkúr-lélek a késztetés szintjére emelné, és a még a Nap-lélek által önmagában meg nem világított Merkúr-lélek nagy valószínűséggel hibás késztetéseknek is utat engedne. Ezért a tréninget két fázisra bontjuk: az első fázis a képzetalkotás felülvizsgálata és a hangolás kioltása, a második fázis a helyes késztetés kialakítása.

Első fázis: a képzetalkotás felülvizsgálata és a hangolás kioltása

B. elképzelt történetében azt láthattuk, hogy csalódottságot, szomorúságot, dühöt és bosszúvágyat érzett, miután megcsalták. Ezek az érzelmek két indulat megjelenési formái: a fájdalomé és a sóvárgásé, amelyek a jelenlevő kellemetlentől (a csalódottságtól és szomorúságtól) való megszabadulásra és egy távollevő kellemes (annak a diadalnak az érzése, hogy végre megint nálam van a kezdeményezés, és móresre tanítottam a bűnösöket) megszerzésére sarkallnak azzal, hogy bizonyos törekvéseket (a harag kitöltése, magunk „kiélése”) és hárításokat (megcsalatás elutasítása) alakítanak ki. Ezek a törekvések és hárítások azonban biztosan nem vezetnek el a lelki nyugalomhoz, hiszen a hárítás egy olyan eseményre vonatkozik, amely már elkerülhetetlenül megtörtént, így nem csinálható vissza, a törekvés célja pedig mások bűntudatának kialakítására, amely vagy sikeres lesz, vagy nem; valójában a probléma az, hogy a törekvések és hárítások nem tőlünk függő dolgokra vonatkoznak.

A tréningnek ebben a fázisában a „tőlünk függő” és „nem tőlünk függő” (részben vagy egészben független) dolgok megkülönböztetése elsődleges fontosságú. Azok a dolgok – külső események, mások viselkedése, saját testünk, vagyonunk, hírnevünk stb. –, amelyek egészben vagy részben külső körülményektől és másoktól függenek, nem tőlünk függő dolgok, így ha nem akarunk csalódni, irigykedni és dühöngeni, akkor a törekvéseinket és hárításainkat el kell tőlük fordítani. Egyedül csak a képzetalkotás, a törekvéseink és hárításaink kezelése, valamint a késztetéseink vannak teljes mértékben a mi irányításunk alatt, ezért ezen a ponton kell beavatkoznunk.

B. történetében az érzelmek két helyen jelentek meg, mindkétszer egy-egy képzethez kapcsolódóan. Ebben a fázisban a feladat az, hogy a képzeteinket felülvizsgáljuk (a Nap-lélek fényében jóváhagyjuk vagy – sokkal inkább – felülbíráljuk a Hold-lélek által alkotott képzeteket), kezdve az elsődleges képzettel.

Mert mi is történt valójában? A megtörtént esemény, ha lehántjuk róla az összes értelmezést, mindössze annyi volt, hogy két másik ember szexuális kapcsolatot létesített. Önmagában ennek közömbösnek kell lennie B. számára, hiszen mások cselekedetei nem tőle függő dolgok. A fájdalmat és bosszúra való sóvárgást két hiedelem váltotta ki (ezek attól függetlenül hiedelemnek minősülnek, hogy természetesnek, jogosnak vagy erkölcsösnek gondoljuk-e, vagy sem): egyrészt, hogy a partnerének tilos mással szexuális kapcsolatot létesítenie; másrészt, hogy a legjobb barátjának tilos a partnerével szexuális kapcsolatot létesítenie. A lényeg az, hogy a képzetalkotásban a Hold-lélek által magával hordozott mintákat, hiedelmeket és előítéleteket kell lehántani, és az eseményt úgy nézni, ahogyan történt. Akkor nevezhetjük az eljárást sikeresnek, ha a felülvizsgált képzetalkotás nem vált ki semmilyen érzelmet: így ugyanis nem vált ki semmilyen hangolódást.

Lépésekre lebontva:

1. Esemény: B. megtudta, hogy a partnere megcsalja a legjobb barátjával.
2. Képzet: B. Hold-lelke ezt az információt úgy értelmezte, hogy elárulták.
3. Indulatok: a képzet fájdalmat (csalódottságot és szomorúságot) és sóvárgást (dühöt és bosszúvágyat) keltett B.-ben.
4. Hangolás: B. Hold-lelkében az indulat miatt bizonyos törekvések alakulnak ki. Mivel azonban a Nap-lélek érzékeli, hogy a törekvések helytelenek, ezért a képzet felülvizsgálatára késztet.
5. Értelmezésektől megszabadított képzet: B. Merkúr-lelke segítségével felülvizsgálja a képzetalkotást, és megállapítja, hogy két hiedelme okozta a Hold-lélek értelmezését. A felülvizsgált képzet pusztán annyi, hogy két másik ember szexuális kapcsolatot létesített.
6. Nyugalom: a felülvizsgált képzet nem vált ki semmilyen érzelmet.

Második fázis: a helyes késztetés kialakítása

Az első fázis végére sikerült kioltani a hangoltságot. Ez az állapot azonban nem normális, mert a cél nem az, hogy érzelemmentes robotokat hozzunk létre; ezért változtatunk rajta a második fázisban.

B. elképzelt történetében azt láttuk, hogy a helytelen képzetalkotás helytelen cselekedetekhez (szavakhoz és tettekhez) vezetett, amelyek végül újból káros érzelmeket eredményeztek. Lehetősége lett volna beavatkozni a késztetés pontján, de a benne rejlő indulatok ezt megakadályozták. Most, hogy az első fázisban eltüntettük az indulatokat, felmerül a kérdés: mi a helyes cselekedet, amelyhez B.-nek a hangoltságát és késztetését ki kell alakítania?

A helyes és helytelen cselekedetekkel az alkalmazott etika foglalkozik, amelynek számtalan, egymástól eltérő felfogású irányzata létezik; azonban a lelki nyugalom elérése érdekében lehet olyan alapvetéseket tenni, amelyekkel mindegyik irányzat egyetérthet.

Társas lényként egész életünk folyamán különböző szerepekben jelenünk meg: mint szüleink gyereke, testvér, partner, szülő, barát, szomszéd, munkatárs és így tovább. Különböző szerepeinkben az emberek különböző körével állunk kapcsolatban: az első körben mi magunk vagyunk, a második körben közvetlen hozzátartozóink, és aztán folytatódik tovább egyéb körökkel, egészen a teljes emberiségig. Szerepeink ráadásul az állatokra és a növényvilágra, az egész természeti környezetre is kiterjednek.

Ezekhez a szerepekhez különböző cselekvések tartoznak: közülük azokat tarthatjuk helyesnek, amelyeket a „jó gyerek”, „jó testvér”, „jó partner” tesz. Ezen a ponton a különböző etikai felfogások már vitába szállhatnak, mit jelent a „jó” fogalma, de az tény, hogy a „jó gyerek” (és a többi szerep) valami olyan cselekvéseket kell, hogy jelentsen, amelyek a cselekvő lelki nyugalmát megőrzik.

Ebben a konkrét helyzetben B.-nek mint „jó partner” és „jó barát” kell cselekednie – már ha úgy gondolja, hogy továbbra is partnerének tekinti a partnerét és barátnak a barátját, vagy legalább annak akarja őket megőrizni; ha nem, el kell döntenie, milyen „jó” szerepet szán magának a továbbiakban. Ez persze rengeteg kérdést vet fel, így nem is lehet kész megoldásokkal élni.

Tegyük fel, hogy B. eldöntötte, hogy számára mind a partner-, mind a baráti kapcsolat véget ért, mert ők mindketten tisztában vannak azzal, hogy megszegték a mindannyiójuk által tiszteletben tartott társadalmi szabályokat, B. pedig olyan partnert és barátot akar, akik nem tesznek így. Ezért úgy dönt, hogy velük szemben a „jó idegen” szerepét fogja felvenni, aki kulturált módon közli és meg is indokolja végleges döntését. Ez a képzet újabb átalakítását jelenti, most már a Nap-lélek által bevilágított Merkúr-lélek segítségével; olyan képzetet alakítunk ki, amely újra értelmezéssel tölti meg az első fázisban attól megfosztott eseményt, méghozzá olyan értelmezéssel, amely az eredeti indulatoknak megfelelő helyes érzelmeket hoz létre, hogy az megfelelő hangolást és késztetést adhasson a cselekvéshez. A fájdalomnak nincs helyes megfelelője, a sóvárgásé viszont a kívánás, ebben az esetben annak kívánása, hogy mindannyian jobb emberként szállhassanak ki a kapcsolatból.

A második fázisban tehát a következő történik:

7. Szerepválasztás: B. átgondolja, milyen szerepben akar megjelenni, és úgy dönt, hogy számára ezek az emberek már nem számítanak partnernek és barátnak többé; ezért a „jó idegen” szerepet választja, aki udvarias és kulturált módon közli és indokolja meg döntését.
8. Újraértelmezett képzet: B. a Nap-lélek által bevilágított Merkúr-lelkével újraalkotja a képzetet; ezek szerint B. partnere és barátja megszegtek bizonyos társadalmi szabályokat, és ezért már nem partnere és barátja többé.
9. Helyes érzelmek: kívánság a helyzet közlésére és a résztvevők megnyugtatására.
10. Újrahangolás: törekvés a kívánság valóra váltására.
11. Késztetés és cselekvés: megfelelő cselekvés (tettek és szavak).
12. Helyes érzelmek: a megfelelő cselekvés felett érzett öröm és lelki nyugalom.

Már csak az a kérdés maradt hátra, hogy hogyan kapcsolódik egymáshoz az inspirációs asztrológia (az időtörténetek megtekintése) és az inspirációs tréning. Erről fog szólni a sorozat utolsó bejegyzése.