Miután az előző részben azt állítottam, hogy az asztrológiai előrejelzések nem megbízhatóak – a befejező részben azért még visszatérek rájuk –, eljött az idő, hogy a további aktuális és potenciális felhasználási területet is elővegyem, és megvizsgáljam, hátha kínálnak valamilyen menekülőútvonalat az asztrológia számára.

Az előrejelzések problémája ugyebár abban gyökerezett, hogy csak utólag tudjuk őket igazolni vagy cáfolni, és utólag bizony kellemetlenül sokszor megcáfolódnak anélkül, hogy a téves előrejelzéseket bármilyen módon is ki tudnánk küszöbölni. Ha elvetjük őket, akkor elméletileg két további lehetőség adódik az asztrológia számára. Az egyik azokat a kijelentéseket fedi le (nevezzük őket metafizikai kijelentéseknek), amelyek sem most, sem később nem igazolhatók vagy cáfolhatók – mint például az „életfeladat”. A másik csoportot pedig az olyan kijelentések alkotják (legyenek ők a faktuális kijelentések), amelyeket eleve ismert tények alapján teszünk, későbbi igazolásukra ezért semmi szükség – vagyis a leírások.

A modern spirituális irányzatok előző és eljövendő életekre, karmára, életfeladatokra és hasonlókra vonatkozó kijelentései egyértelműen metafizikai kijelentések, hiszen sem nem igazolhatók, sem nem cáfolhatók. Ez egy teljesen legitim terület, csak egyetlen bökkenő van vele: a metafizikai kijelentések nyilvánvalóan egy adott világfelfogást feltételeznek, vagyis azok számára, akiknek fenntartásaik vannak egy ilyen filozófiai hozzáállással, ez a felhasználási terület nem kínál kézzelfoghatót. (Nekem személy szerint nagyon sok fenntartásom van a metafizikai kijelentésekkel, de erről majd más alkalommal fogok írni.) Ugyanez az ellenvetés persze nem csak a modern spirituális irányzatokkal szemben tehető: a klasszikus születésasztrológiának a fogantatásra vonatkozó vagy a történeti asztrológiának a teremtés időpontjához kapcsolódó spekulációi szintén metafizikai, így tudományosan nem, de világnézeti alapon nagyon is vitatható kijelentések.

Maradnak tehát a faktuális kijelentések, vagyis a leírások. De mit is értek ez alatt? Hadd világítsam meg néhány példával! A klasszikus születésasztrológia tanulmányozóját meglepheti, hogy milyen sok tanítás foglalkozik a születés körülményeinek és a szülők társadalmi státuszának vizsgálatával. Felmerülhet a kérdés, hogy miért is van erre szükség, ha egyszer ezek az információk asztrológia nélkül is tudhatók. A „mire jó ez az egész?” kérdésre hamarosan megfogalmazom majd a válaszomat, de előbb néhány további példával szeretném illusztrálni, hogy az ilyen leírások mennyire elterjedtek. Egyrészt, gyakorlatilag az egész történeti asztrológia nem más, mint leírás: a történelem ismert, a hozzá igazított asztrológiai leírás csupán csak más megvilágításba helyezi az államok, vallások, dinasztiák felemelkedését és bukását.

Másrészt a kérdésasztrológiában is prominens helyet foglalnak el a leírások. Már eleve a kérdésfeltevés is tartalmaz bizonyos konkrétumokat, és éppen ezeket a konkrétumokat ismerve tesszük meg a bírálat első lépéseit. Továbbá, ahogy több asztrológiai tekintély is figyelmeztet, a kérdésképletnek le kell írnia az ismert valóságot, vagyis eleve elvárják, hogy a leírásra lehetőséget nyújtson. A régi korok eseteit tanulmányozva az is feltűnhet, hogy a leírás még akkor is nagy súllyal szerepelt, ha egyébként a deklarált cél az előrejelzés volt: például a tévesen a nem létező „Palkhosznak” tulajdonított, a szolgálólány ellopott ruhadarabjáról szóló ismert eset megállapításainak nagyjából fele vonatkozik már ismert dolgokra (a sértett személyére és az eltulajdonított vagyontárgyra), és csak a megállapítások másik fele foglalkozik az ismeretlen tényezőkkel: a tolvaj személyével és a visszaszerzés esélyeivel.

Na de vajon mi magyarázza az olyan technikák és eljárások létjogosultságát, amelyekkel olyan tényezőket írunk le, amelyek már egyébként is ismertek? Első ránézésre ennek nincs semmi értelme. „Ellopták a lovamat, megtaláljuk-e a tolvajt?” „Igen, a képletből látható, hogy egy lovat loptak el.” Trükknek ez nem túl meggyőző. Azt hiszem, csak akkor találhatunk benne bármilyen rációt, ha feltételezzük, hogy legalábbis a régi korok emberei számára ez is tanulságokkal szolgált: megerősítette azt a nézetüket, hogy a dolgok nem véletlenül olyanok, amilyenek, az események pedig nem véletlenül történnek úgy, ahogyan. Nincs itt semmi látnivaló: ahogyan tárgyak méretét megmérjük egy mérőszalaggal, vagyis matematikai (mennyiségi) leírást alkalmazunk további célokkal vagy csak úgy, asztrológiai (minőségi) leírást is alkalmazhatunk.

Erre természetesen mondhatod azt, Kedves Olvasóm, hogy a párhuzam sántít. Ez így is van: ha ugyanis mennyiségi adatokhoz akarunk jutni, akkor számolunk vagy mérünk, és így kapunk eredményt; ezzel szemben az asztrológiai leírásnál csupán megismételjük azokat a minőségi megállapításokat, amelyeket már egyébként is tudtunk. Vagyis, mondhatjuk, nem jutunk új információhoz. Valóban így van? Épp ez az, amiben nem vagyok teljesen biztos. Sőt, biztos vagyok abban, hogy igenis juthatunk ha nem is új információhoz, de új szempontokhoz.

Hadd írjak egy példát! Tavaly ősszel meglátogattam egy rég nem látott barátomat. Asztrológiáról beszélgettünk, modernről és klasszikusról egyaránt, és ennek kapcsán kifejtettem fentebb leírt nézeteimet és a még eddig le nem írt konklúziómat is. Mivel kedve volt egy próbát tenni, feltett egy kérdést: „Sikerül eladni a lakást?” A kérdés érvényességéhez semmi kétség nem fért: személyes volt, mert a saját lakásáról kérdezett; időszerű, mert már hirdette egy ideje, csak nem nagyon volt jelentkező; pontos volt, mert azt kérdezte, ami tényleg érdekli; végül hasznosnak tűnt, mert semmi kára nem származhatott a kérdés megbeszéléséből.

Ez a kérdés a „sikerül-e a másik féllel üzletet kötni?” típusú kétszereplős konkrét kezdet, amelyben a kérdezőt (a barátomat) az 1. terület képviselője, Hold jeleníti meg, míg a kérdezettet (a reménybeli vevőt) a 7. területé, vagyis Szaturnusz. Elsődlegesen az érdekel bennünket, hogy Hold és Szaturnusz milyen kapcsolatba fognak egymással kerülni. Első blikkre pozitívnak tűnik a dolog, hiszen Hold a Kos 22. darabjáról háromszögben közelíti meg a Nyilas 25. darabján lévő Szaturnuszt. Csakhogy a helyzet az, hogy a Mérlegben, a 4. területen lévő Vénusz megakadályozza a kapcsolatfelvételt. Vagyis ha előrejelzést akarnánk tenni, akkor máris nemleges lenne a válasz. De most nem jósolunk, és a dolgok éppen itt kezdenek izgalmassá válni.

Kit vagy mit képvisel Vénusz? Mindenképpen valamilyen akadályozó tényezőt, amellyel ráadásul a kérdező valamilyen kiélezett érdekellentétben áll. Akár magát a lakást is képviselhetné (mint a 4. területnek, az adásvétel tárgyának képviselője), de ennek az olvasatnak nem lenne sok értelme: a kérdező és a lakás érdekei ütköznek? Ugyan már, az ilyen megszemélyesítések nevetségesek. Akkor vegyük úgy, hogy valami, ami a lakásban (4. terület úgy is, mint otthon, és úgy is, mint az adásvétel tárgya) vagy a lakás kapcsán merül fel. De mi? Hát valami vénuszi.

A helyzet az, hogy ezt a gondolatmenetet a barátomnak hangosan fejtettem ki, mivel kíváncsi voltam arra, hogy benne milyen gondolatokat kelt, így milyen visszajelzéseket kapok. Mindkettőnknek eszünkbe jutott, hogy a barátom és a párja is otthonról dolgozik (otthon keresi a pénzt), és a lakás részét képező alagsorban egy ruhaboltot üzemeltetnek. Az anyagiak és a ruhák is vénuszi dolgok, de az állás – a kérdező és egy valami nyílt érdekellentéte – szerintem csak úgy volt értelmezhető, ha úgy olvasom ki: ellentét áll a kérdező terve, a lakás eladása és a között a tény között, hogy a lakásban, sőt bizonyos mértékben a lakás révén keresi a pénzét. Az elemzést követően így arról kezdtünk beszélgetni, hogy még mielőtt nagyon ráfeküdne az eladásra, érdemes lenne átgondolniuk, hogy a saját anyagi jólétükhöz mennyit tesz hozzá a környezet, és hogy ebből milyen egyéb megfontolandó dolgok következnek.

Azt gondolom, ez lehet az asztrológia számára az etikusan is járható út: hogy segítsen az ismert információkat új megvilágításba helyezni, táptalajául szolgáljon új ötleteknek, átgondolásra késztessen, vagyis egy szóval: inspirációt nyújtson. Hogy miként képzelem ezt, arról a következő részben írok majd.