Az inspirációs asztrológia lehetőségeinek és technikáinak illusztrációjára egy kissé rendhagyó példát választottam, de ez lehetővé teszi, hogy a rendszert jobban be tudjam mutatni.

Néhány hónappal ezelőtt egy közeli családtagom (nevezzük Tibinek) felkeresett, hogy szeretne beszélgetni velem, vagy ahogy ő fogalmazott, egy kicsit „ventilálni”. Tibiről annyit kell tudni, hogy a húszas évei közepén jár, és a szokványos karrierépítés helyett úgy döntött, hogy a maga ura lesz, és saját vállalkozást épít fel. Egy olyat, amelyet lelkesedésből csinálhat, olyat, amelyben hisz. De ahogyan az lenni szokott, kicsit elbizonytalanodott, és meg akarta osztani a kételyeit, valamint abban bízott, hogy kap egy kis külső megerősítést. Főként azért, mert, mint elmondta, a saját karrierjüket hagyományos módszerekkel építgető barátai nem hallgatják végig, nem is nagyon értik meg.

Találkoztunk, beszélgettünk, és saját elmondása szerint megkapta azt a figyelmet és támogatást, amire vágyott. Hazafelé menet viszont eszembe jutott, hogy mi lenne, ha az inspirációs asztrológia eszközeivel is megvizsgálnám a problémáját, hátha segít az egészet jobban megragadni.

Első lépés: a kulcskérdés megfogalmazása

Az első lépés mindig egy kulcskérdés megfogalmazása: amire választ szeretnénk kapni. Nagyon sok probléma spontán módon is könnyen megragadható, másoknál viszont hosszas belső dialógust kell folytatnunk. Van viszont egy technika, amely mindig beválik: a negatív dolgok elővételezése. Amikor valamilyen problémánk van, mindig van olyan lehetséges forgatókönyv, amelynek megvalósulását a legkevésbé szeretnénk, amelytől leginkább félünk. Ha ezt elképzeljük, bármennyire fájdalmas is, egyrészt segít abban, hogy felvértezzük magunkat a félelmekkel és fájdalmakkal szemben, másrészt sokszor az is kiderülhet, hogy a legtragikusabbnak gondolt kimenetel sem feltétlenül jelent végleges megsemmisülést. Ha mégis úgy érezzük, hogy egy ilyen kimenetelt nem tudunk elfogadni, akkor érdemes megfontolnunk, vajon nem jobb-e, ha ezen a ponton megállunk, és nem bolygatjuk a dolgokat tovább. Egyébként tudni kell, hogy vannak olyan technikák, amelyek növelik a rosszal szembeni tűrőképességünket, de ezekről máskor írok majd.

A negatív dolgok elővételezése után a pozitív dolgok elővételezése következik: most a lehető legjobb lehetséges forgatókönyvet képzeljük el. Ezen a ponton akár azt is el kezdhetjük latolgatni, hogy vajon milyen utak vezetnek a siker felé, de ez egy olyan eljárás lesz, amelyre menet közben újra és újra vissza fogunk térni, tehát nem szükséges azonnal belekezdeni.

Ha mindkét elővételezéssel megvagyunk, akkor már csak egyetlen feladatunk maradt: megfogalmazni egy olyan kérdést, amelyre többek között éppen azok a válaszok adhatók, amelyek megvalósulását elképzeltük.

A kulcskérdés megfogalmazása nagyon egyszerű volt, hiszen nem voltak rossz vagy jó forgatókönyvek. Egyszerűen csak azt kérdeztem: „Hogyan érthetem meg Tibi problémáját még jobban?”

Második lépés: az érvényesség ellenőrzése

Az érvényesség egy olyan fogalom, amely különböző kontextusokban más-más jelentéssel bír. Hogy az inspirációs asztrológiában mit jelent, egy jogi és egy kutatásmódszertani példával fogom megvilágítani.

Egy szerződés csak akkor nevezhető tényleg szerződésnek, ha érvényes. Ilyenkor egy sor feltételnek kell teljesülnie, például hogy cselekvőképes személy teszi, megfelelő formai kellékekkel rendelkezik, teljesíthető joghatással bír és így tovább. Ha egy szerződés nem érvényes, akkor nem több egy darab papírnál, mint ahogyan a lejárt (érvényét vesztett) bérletem sem több annál. A kutatásmódszertanban az érvényesség fogalma – némileg eltérő értelemben – azt jelenti, hogy egy vizsgálat valóban a tervezett tárgyat vizsgálja-e, a vizsgálat pedig a célnak megfelelő eszközökkel történik-e.

Az inspirációs asztrológiában az érvényesség a kulcskérdéshez kapcsolódik: ha egy kulcskérdés érvényes, akkor feltehető, még ha nem is feltétlenül válaszolható meg; ha viszont érvénytelen, akkor igazából nem is valódi kérdés. Az érvényességhez négy kritériumnak kell megfelelni:

1. a kérdésbe foglalt ügy személyes-e, vagyis a kérdezőt tényleg személyesen érinti-e az ügy;
2. a kérdésfeltevés időszerű-e, vagyis érthető-e, hogy a kérdező miért éppen most teszi fel a kérdést;
3. a kérdés megfogalmazása pontos-e, vagyis a kérdező tényleg arra kérdez, amire a választ várja;
4. a kérdésre adott válasz, bármi is legyen, hasznos-e a kérdező számára.

Egyébként a negyedik, hasznossági kritérium az, amely kapcsán felértékelődik az elővételezés fontossága: hiszen fölösleges olyan kérdést feltenni, amelyre ha egy adott választ kapunk, akkor az kárunkra, nem pedig javunkra válik. Az érvényesség vizsgálatával ezt a csapdát is kikerülhetjük.

Még egy dolog: a pontosság kritériumához tartozik, hogy a „kellene” szót tartalmazó vagy azzal átfogalmazható, előíró kérdések – például „Megvegyem-e a kinézett autót?” – érvénytelenek. A döntéseink szabadok, és legfeljebb a meggyőződéseink írhatják elő, hogy mit tegyünk és mit ne.

Mind a négy kritérium érvényesült: személyes volt, hiszen a megértés iránti őszinte vágy vezérelt; időszerű volt, mert a kérdést szinte rögtön a beszélgetés után tettem fel; pontos volt, mert a már megbeszélt dolgokat akartam jobban megérteni, és éppen erre irányult a kérdés; és hasznos is volt, mert bármit is kapok válaszul, az csak segíteni fog.

Harmadik lépés: az időkép elkészítése és ellenőrzése

Az asztrológiai elemzés eszköze az időkép lesz, ezért ha már megvan az érvényesség szempontjából ellenőrzött kérdés, el kell készítenünk. Ehhez szükség van a kérdés elemzőjének földrajzi koordinátáira és a kérdés elfogadásának időpontjára. Vigyáznunk kell arra is, hogy a nyári időszámításról ne feledkezzünk meg.

Az adatok: Dunakeszi, 2018. szeptember 14., 18:25. Az időkép így nézett ki: 

Mielőtt azonban továbbhaladnánk, mindig ellenőrizni kell az időkép helyességét a Nap elhelyezkedése alapján: hogy az évszaknak-hónapnak és a napszaknak megfelelő helyen találjuk-e.

Negyedik lépés: a figyelmeztetések és a megalapozottság vizsgálata

Mielőtt a konkrét elemzésbe belefognánk, meg kell vizsgálni azokat a jelzéseket, amelyek az ügy elbírálását más perspektívába helyezik, vagy amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a bírálattal nem érdemes foglalkoznunk. Ezek a jelzések két csoportba tartoznak: vannak a figyelmeztetések, és van a megalapozottság.

A figyelmeztetések olyan jelzések, amelyeket ha megjelenni látunk, akkor ez óvatosságra kell, hogy intsen bennünket. Ezek az óramutatóhoz (aszcendenshez) kapcsolódnak.

A jelenleg vizsgált ügy Halak óramutatójához nem kapcsolódtak ilyen figyelmeztetések.

A megalapozottság ezzel szemben egy olyan jelzés, amely azt mutatja meg, hogy a dolgok már eléggé kikristályosodtak-e ahhoz, hogy az adott ügyet teljes terjedelmében fel tudjuk tárni. Ilyenkor az óramutató képviselőjének (a főszereplőnek) és az óra bolygóurának (a fókusznak) a viszonyát nézzük.

A főszereplő a Halak óramutató ura, Jupiter volt, míg a fókusz szerepét szintén Jupiter kapta. Ha a főszereplő és a fókusz megegyezik, akkor a kulcskérdés megalapozott. Vagyis bízvást remélhettem, hogy a bírálat minden kérdésemre választ fog adni.

Ötödik lépés: az elemzési stratégia meghatározása és a szereplők kiválasztása

Hogy az asztrológus a jelzések erdejében ne tévedjen el, meg kell határoznia a kérdéshez illő elemzési stratégiát, amelyet persze menet közben szükség szerint módosíthat. A különböző kérdések többnyire jól besorolhatók az alábbi osztályokba:

• konkrét kezdet: egy még nem valós ügy megvalósul vagy meghiúsul-e, például „Megkapom az állást?”;
• biztos kezdet: egy megvalósulónak tűnő ügy tényleg megvalósul vagy meghiúsul-e, például „Tényleg megkapom a megígért állást?”;
• általános kezdet: egy még nem valós ügy megvalósul vagy meghiúsul-e az egész életünket tekintve, például „Kerülök valaha vezető beosztásba?”;
• állapot: egy ügy milyen állapotú, jellegű, elhelyezkedésű stb., például „Jól fogom érezni magamat a nyaraláson?”;
• tendencia: az ügy lefolyása hogyan alakul, például „Hogyan alakulnak a befektetéseim az év során?”;
• választás: több lehetőség közül melyik milyen állapotú, jellegű, elhelyezkedésű stb., például „Melyik iskola lenne a legjobb a fiamnak?”.

A stratégia meghatározása azért is fontos, mert az időkép egy történetet, az időtörténetet mondja el úgy, mintha színészek adnának elő egy színdarabot, de nekünk tudnunk kell, hogy a színpad melyik részét zajlik a lényegi cselekmény; máskülönben a statisztákat figyeljük, és lemaradunk a lényegről.

A stratégiához szorosan kapcsolódik a szereplők kiválasztása, ugyanis az időtörténeteknek legtöbbször két szereplőjük van, ritkábban egyetlen, és még ritkábban három vagy annál is több. Ezeket a szereplőket pedig – az óramutató képviselője által megformált főszereplőn túl – pedig már most ki kell választanunk, hogy tovább tudjunk lépni.

A példánk egy állapot, hiszen az érdekel, hogy Tibi, a rokonom pontosan milyen állapotban van, mi okozza a problémáit. Az állapotok egyszereplős ügyek, vagyis Jupiterre fogok koncentrálni.

Nagy vonalakban ezek az inspirációs asztrológia első elemzési lépései, innentől kezdve viszont más-más eljárást kell követnünk a stratégiától függően. Ezt fogom a konkrét kérdésen bemutatni a következő posztban.