Régóta érik bennem az elhatározás, hogy az asztrológia tudományos igazolásának vagy cáfolatának meglehetősen forró témájáról írjak. Természetesen feltehető a kérdés: mi célból? Saját tapasztalatomból tudom, hogy a témában érintett mindkét tábornak, a szkeptikusoknak és a hívőknek is megvan a saját, rendíthetetlen felfogásuk az "asztrológiáról", pontosabban arról, amit asztrológiának gondolnak. Erre kicsit később részletesebben is visszatérek, azonban már most fontosnak tartom annak megállapítását, hogy sem a szkeptikusok meggyőzése, sem a hívők elgondolkodtatásra késztetése nem célom. Ha valaki az "asztrológia" elutasítására vagy feltétel nélküli elfogadására építi hiedelemvilágát, azt éppen annyira fölösleges kihívások elé állítani, mint bármi egyéb szubjektív felfogást, hitvilágot.

Meglepőnek tűnhet, hogy tulajdonképpen mindkét tábor ugyanazzal az érvvel jön elő, még ha ez ellentétes előjelű is. A szkeptikusok azt állítják, hogy az "asztrológia" tarthatatlansága tudományosan bizonyított. Ezzel szemben a hívők ragaszkodnak ahhoz, hogy az "asztrológia" működik. Az egyik tábor publikációkat lobogtat, a másik saját tapasztalatára hivatkozik. Vajon lehetséges tisztán látni ebben a kérdésben? Esetleg meg lehet vele próbálkozni. Egyszerűbbnek a szkeptikusok álláspontjának vizsgálata ígérkezik.

Úgy tűnik, hogy a szkeptikusok véleménye két forrásból táplálkozik. Az egyik racionális, és azon alapszik, hogy az "asztrológia" vizsgálatára irányuló tudományos igényű, statisztikai vizsgálatok negatív eredménnyel zárultak. A másik forrás irracionális, és különböző hiedelmekre vezethető vissza. Ilyen hiedelemről beszélhetünk például akkor, amikor azt állítják, hogy történetileg megbízhatatlansága, használhatatlansága, sőt, etikátlansága miatt tették indexre az asztrológiát; vagy ilyen az a feltevés is, hogy mivel nem ad számot arról, miért is kellene az égitesteknek befolyásolniuk bennünket, az asztrológia azért nem működik, mert nem működhet. A sort még lehetne folytatni tovább, de azt hiszem, ízelítőnek ennyi is megteszi.

Talán akkor vegyük górcső alá az említett "tudományos" vizsgálatokat! (Az idézőjelek használata nem irónia vagy cinizmus részemről; csupán mindaddig, amíg nem egyértelmű, hogy ezen vizsgálatok rászolgálnak a "tudományos" jelzőre, kénytelen vagyok azt némi fenntartással használni.) Ilyen vizsgálatokról gazdag anyag áll rendelkezésünkre, első helyen említve Szilágyi András kiváló cikkét, amely röviden összesíti az "asztrológiára" vonatkozó "tudományos" vizsgálatokat és azok eredményeit. (A "kiváló" jelző újfent nem cinizmus: az alapos összegzés őszintén erre érdemesíti a szerző munkáját.) Mint a cikkből kiderül, lényegében háromféleképpen próbálták megközelíteni az "asztrológiát". A legtöbb teszt középpontjában az "asztrológiai" paraméterek és személyiségvonások összevetése állt, hogy valamiféle korrelációt találjanak a kettő között. Ebben a típusban a személyiségvonásokat a pszichológiában használatos tesztekkel tárták fel. Más tesztekben más megközelítést alkalmaztak: vagy egy "neves asztrológust" kértek fel arra, hogy személyeket és születési időpontokat párosítsanak össze, vagy pedig laikusokat kértek fel, hogy "szakemberek" által elkészített horoszkópok tömegéből válasszák ki a sajátjukat. Ezek a kísérletek mind kiábrándító eredménnyel zárultak, kivéve egy-két esetet, amelynél a kutatók utólag ismerték el a módszertani tévedést, illetve Gauquelin egy vizsgálatát, amely tornászbajnokoknál összefüggést talált a Mars helyzetével. Ezt a híres-hírhedt Mars-effektust későbbi vizsgálatok nem tudták igazolni, arra viszont alkalmas volt, hogy mindenki véres rongyként lobogtassa a kialakuló vitában.

A ritkábban alkalmazott, egyébként ötletes teszttípusok leggyengébb láncszemének a "neves asztrológusok", a "szakemberek" tűnnek. A tudományos közösségekben elég ritkán szokás a szakmai hozzáértést megkérdőjelezni, a különböző országok tudományos akadémiái és oktatási döntéshozói ugyanis már évszázadok óta igyekeznek a tudomány és a tudomány művelőinek hitelességét megőrizni. Ezt ráadásul nemzetközi szervezetek is segítik, tehát elég ritkán fordulhat elő, hogy valaki, aki egy adott témában tudományos fokozattal rendelkezik, ne értsen a szakmájához. Erről persze vitatkozhat az, aki akar, azt viszont mindenképpen el lehet ismerni, hogy a tudományos életben sokkal hatékonyabb a szelekció, mint az olyan témákban, mint az asztrológia. Az asztrológia mögött nem áll olyan struktúra, mint az akadémiai világ. A különböző személyek, szervezetek reputációját semmi nem biztosítja, tehát ha például egy vizsgálatban azért lesz "neves" egy asztrológus, mert a National Council of Geocosmic Research ajánlotta – amely állítólag az amerikai asztrológusok legtekintélyesebb szervezete –, az önmagában csak annyit jelent, hogy egy viszonylag ismert szervezet áll mögötte. Csakhogy hol itt a szakmaiság? Éppen ez a kényes pont, amelyen az egész tudományosvizsgálatosdi áll vagy bukik.

Egy tudományos igényű teszt elfogadhatóságát három faktor biztosítja: az objektivitás, tehát hogy egy teszt tárgyilagos-e; a reliabilitás, vagyis hogy mennyire jól méri azt, amit mér; végül a validitás, azaz hogy valóban azt méri-e, amit mérni akarunk. Az objektivitás kritikája az ilyen tesztekkel szemben nemigen vethető fel: konkurens kutatói csoportok szaklapok hasábjain ízekre szedik a szubjektivitás felé hajló tesztek készítőit, és egy ilyet a felelős kutató igyekszik minden eszközzel elkerülni. A reliabilitás már más kérdés; mégis, a lényegi momentum a validitás. Ha egy teszt nem valid, tehát nem azt méri, amit mérni akarunk, semmit nem ér: akkor sem, ha egyébként objektív és reliábilis. Egy teszt validitása az összeállítóinak szakértelmén múlik: azaz hogy ismerik-e vizsgálatuknak a tárgyát. Sajnos, ez a pont éppen olyan gyenge, mint a Titanic szegecselése.

Mint a tesztekből kiviláglik, a kutatók abból indultak ki, hogy az asztrológia valami olyan diszciplína, amely az égitestek születéskori hatását vizsgálja a szülött személyiségére és életsorsára. Hogy ezt pontosan miként is kell elképzelni, arról már nem voltak körvonalazott elképzeléseik, vélhetően a legközelebbi könyvesbolt "ezoteria" polcáról leemelt könyvből tájékozódtak. Nem akarom ezt az eljárást sokkal nevetségesebbé tenni, mint amennyire az, de olyan, mintha egy földönkívüli a játékboltban beszerzett Barbie és Ken segítségével szeretné az emberiség anatómiai tudásának szintjét felmérni. Mivel az egész blog nem szól másról, mint klasszikus asztrológiáról, nem szeretném hosszasan, részletekbe menően ízekre szedni a kutatók alapul szolgáló hiedelmét, ezért csak a leglényegesebb megállapításokra szorítkozom.

1. Az asztrológiát leghelyesebb alkalmazott filozófiának tekinteni, ahol a szakmai kvalitás a történeti perspektívájú ismereteken, tehát az asztrológia történeti és technikai hátterének tudásán múlik, valamint azon, hogy az asztrológus saját eszközeit szakszerűen tudja-e használni. Ettől még nem lesz feltétlenül "jó" asztrológus, amint egy szakmailag felkészült orvos sem lesz csupán szakmai ismeretei okán "jó" orvos; de amint ennek hiányában utóbbi nem nevezhető orvosnak, úgy előbbi asztrológusnak. A sikeres gyógyítói praxist orvosi ismeretek nélkül folytató személyeket nem orvosnak nevezzük, és ugyanez igaz az asztrológusokra is, tekintet nélkül arra, hogy az asztrológiáról egyébként mi a véleményünk.

2. Az asztrológia nem alternatív pszichológia, nem arra való, hogy személyiségleírást adjon. Igaz, mivel a születési asztrológiai alkalmazás – amely csak egy az ágazatok közül – a szülött teljes életével foglalkozik, bizonyos mértékben a személyiséget is vizsgálja. Itt azonban a vizsgálat teljesen más célból történik, mint a pszichológiában: a személyiség csak annyiban lényeges, amennyiben megállapítja, hogy egy milyen testben lakó milyen lélek fogja végigjárni a születéstől halálig tartó utat. A különbség annyira számottevő, amennyire egy autó esetében a vásárló és a gépészmérnök szempontja: a vásárlót vélhetően az érdekli, hogy a jármű a kívánt felhasználási célra mennyire megfelelő a különböző, de nem túl számos paramétere alapján; a gépészmérnök pedig azzal foglalkozik, hogy a jármű milyen alkatrészekből, milyen tervek alapján, hogyan épül fel.

3. Az asztrológia nem kozmikus függvénytan. Az erre szakosodott weboldalakat a nagyközönség zsigeri vágyait azonnal kiszolgálni igyekező hozzáállás bíztatására garatig elárasztják az olyan dilettáns kérdések, hogy "ha az X bolygóm Y bolygómmal Z kapcsolatban van, akkor az mit jelent". (Megjegyzem, ez a "hogyan alakul a szerelmi életem" és az ezzel törzsfejlődési kapcsolatban lévő homológ kérdésekkel áll holtversenyben.) Hogy a kérdésben rejtőző értelmet illusztráljam, olyan, mint azon filozofálni, hogy vajon milyen szerepe van a vasárnapi húslevesben a sárgarépának. Hogyne, van neki, a kelkáposztával és az összes többi hozzávalóval együtt. Annak vizsgálata tehát, hogy a Mars elhelyezkedése és a személyiségvonások között milyen korreláció tapasztalható, a mélységes hozzá nem értésről tanúskodik, és ugyanannyira tudományos kérdésfelvetés, mintha valaki a hajszín alapján próbálna a bűnügyi statisztikákban valami értelmes következtetésre jutni.

Hadd illusztráljam a fenti kijelentéseket. A legtöbb vizsgálat különböző "asztrológiai" elemek – a bolygók az alakokban/területeken, a köztük lévő aspektusok – viszonyát elemezte a személyiséggel, foglalkozással, egészségügyi problémákkal, testmagassággal, élettartammal és ehhez hasonlókkal. Sajnos nem lehet véka alá rejteni azt a tényt, hogy a legtöbb kutatás tárgya a lehető legprimitívebb csillagfejtés volt, amit az illusztrál, hogy a születéskori "Nap-jegy" volt az egyetlen olyan "asztrológiai" faktor, amelyet figyelembe vett. Viszont még ha "százezer különféle asztrológiai tényezőt" is néztek volna, ez a megközelítés akkor is zsákutca. Bármelyik témáról is legyen szó, mindegyik számos különböző elem vizsgálatának súlyozásán alapul, legalábbis a valódi asztrológiai megközelítésben. A súlyozás pedig tiszta ítélőképességet kíván, és nem redukálható számtani műveletekre. Tehát ha valaki felfogja az asztrológia lényegét, nem is vár semmiféle korrelációt egy kiragadott asztrológiai elem és valamely jelenség között, sőt, eleve gyanúsnak kell, hogy ítélje.

Ismét hadd hozzak egy illusztrációt, ezúttal egy konkrét példán szembeállítva, hogy egy lényeges kérdést hogyan vizsgáltak a most már kimondhatóan invalid, érvénytelen, következésképpen tudománytalan kutatások, és hogyan vizsgál az asztrológia. Legyen szó a foglalkozásról. Azokra a vizsgálatokra, amelyek a "születés állatövi jegyére" (azaz a Nap nativitásbeli alakjára) építenek, szót sem érdemes vesztegetni, leginkább az Ig Nobel-díjra esélyesek. (Mondjuk például a fizikai díj 2007-es nyertese, amely a lepedők összegyűrődését írta le matematikailag, túlságosan is illusztris társaságnak tűnik.) A többi vizsgálatban a bolygók alaki és területi elhelyezkedéséből próbáltak spekulálni, nyilván sikertelenül. Akkor most álljon itt egy asztrológiai szöveg arra, miként is vizsgálható a foglalkozás kérdése:

Elsőként meg kell vizsgálni az Esthajnalcsillagot a Merkúrral és a Marssal együtt, mivel ezek intézik a tevékenységet. Másodszor hogy a születést megelőző új- vagy telihold után a Hold hármuk közül melyikhez közeledik. Harmadszor a szóbanforgó bolygó tizenkettedét. Negyedszer vedd szemügyre a tevékenységet jelző bolygó körzetét és házát, valamint hogy milyen, szerencsés avagy szerencsétlen állapotban van. Ötödször a tevékenységjelző bolygók felkelő és lenyugvó helyzetét. Hatodszor a Tevékenység Részét, amely nappal a Merkúrtól a Marsig, éjjel pedig fordítva mérendő. Hetedszer azt a területet, ahová a rész esik. Nyolcadszor azon jegyek természetét, ahol az említett bolygók tartózkodnak. Kilencedszer figyelembe kell venni a jelentékenyebb házakat – először a felkelőt, aztán az égközepet, majd a hetediket, végül a föld alatti sarkot –, ezekkel együtt a sarkokat követő jegyeket és a hatodikat.

Le kell szögeznem, hogy az idézett szöveg csak egy azon vizsgálati eljárások közül, amelyek a témában elképzelhetők. Mégis, eléggé kiviláglik, hogy szerencsétlen kutatók szakismerete szánalomkeltően primitív – pedig ők a tudományosan fejlett, elérhető információkban gazdag 20. században írták cikkeiket, a fent idézett részt pedig egy 8-9. századi asztrológus, Másáalláh.

Talán akkor ennyit a korrelációkról. Viszont ha ez a mappa a szemétkosárban landol, azok a "neves asztrológusok", "szakértők" is találva érezhetik magukat, akik a második és harmadik típusú vizsgálatokban részt vettek. Hadd vázoljam a helyzetet metaforikusan. Adva van vak emberek csoportja, akik a látást kívánják vizsgálni. Fognak valakit – talán mert elég exhibicionista, vagy a Látók Alsóperesztegi Egyesülete ajánlotta –, és letesztelik, hogy lát-e. Megállapítják, hogy nem lát. Nos, nem hiszem, hogy kommentárt kellene mellékelnem ehhez a travesztiához.

A konklúzió fájdalmasan rövid és egyszerű. Mindenféle szervezés, erőfeszítés, anyagi és humánerőforrás-befektetés teljesen fölösleges volt, amikor az asztrológiát úgymond "tudományosan" vizsgálták. A vizsgálatok érvénytelenek, bizonyítási vagy cáfolati erejük nulla. Az a kijelentés tehát, hogy az asztrológia tudományosan meg lett cáfolva, téves.