Az asztrológia legközvetlenebb felhasználású, többnyire alkalmi ügyekre vonatkozó technikái a kérdőasztrológiai ágazathoz tartoznak. Itt az asztrológus egy világosan, egyértelműen megfogalmazott kérdés kimenetelét válaszolja meg a kérdés elhangzásának, még pontosabban megértésének időpontjára felállított asztrológiai képletből. Ennek konkrét módja az, hogy az ügy ismert körülményeit összeveti a képletbeli jelzésekkel, az ismeretlen tényezőket, így a választ pedig az addig feltárt összefüggések alapján állapítja meg. A technika hátterében álló elgondolás az, hogy a kérdésfeltevés aktusa egy adott embert foglalkoztató probléma végső kikristályosodása, amely szorosan alávetett az időnek mint minden cselekvést és történést ütemező háttérnek, és így az idő közvetett, asztrológiai módszerek által történő vizsgálata a kérdésre is választ tud adni bizonyos mértékig. Az általános elképzeléssel szemben az eljárás nélkülöz minden misztikumot; leginkább a nyomozók által követett módszerhez hasonlít, amely a közvetett és közvetlen bizonyítékok begyűjtésén alapul, és amelynek célja egy megalapozott következtetésig való eljutás. Mindez oly mértékben hipotetikus, amennyire a körülmények részleteinek ismerete, az asztrológus adott ügyre vonatkozó szaktudása, illetve következtető képessége engedik. Az eredmény ennek megfelelően időnként pontos, kielégítő, utólag pedig helytállónak bizonyuló; időnként pedig elnagyolt, több lehetőséggel számoló, vagy kifejezetten téves.

A gyakorlatban az eljárásnak több gyenge pontja is van. Ahogyan egy bizonyítékokat összegyűjtő nyomozó, egy hatósági szakértő vagy egy jogilag képzett bíró is tévedhet, úgy az asztrológus részéről is több mozzanatba hibák kerülhetnek. A másik fél pedig, akire a hiba sokszor visszavezethető, maga a kérdező, aki akár jóhiszeműségből, akár rosszhiszeműségből, akár a konkrét, esetleg húsbavágó kérdés civilizációs okokból történő finomítása, akár egy-egy részletre vagy a teljes történetre vonatkozó tudatlansága miatt origója lehet egy teljes mértékben tévútra jutott bírálatnak. Az ezt kiszűrni igyekező tennivalók összefoglaló neve elbírálás előtti megfontolások, amelyek közé éppúgy tartoznak konkrét asztrológiai technikák, mint egyszerű nem-asztrológiai megoldások.

Mint látható, a kérdőasztrológiai gyakorlatban ez a kérdéskör jobbára megkerülhetetlen. Annál is inkább meglepő, hogy az asztrológusok véleménye a tárgyra vonatkozólag korántsem egységes, sőt, bizonyos esetekben évszázados félreértéseket és tévedéseket görgetnek maguk előtt. Ebben a bejegyzésben ezért a szakmai közönség számára szeretném összefoglalni a problémakör történetét, egyszersmind bizonyos javaslatokat is tennék a jövőbeli gyakorlat számára.

Napjaink sztárasztrológusa, John Frawley mára teljesen elveti a megfontolásokat. Magyarul is megjelent könyvében így ír (Kérdőasztrológia kézikönyv, 146. o.; Kristina Waardahl fordítása):

A letűnt korokban - amikor az asztrológus a királynak dolgozott - akár végzetes is lehetett felingerelni őfelségét egy kellemetlen bírálattal. Ennél már jobb megoldás volt addig csűrni-csavarni a bírálatot, míg meglett a kedvező válasz, bár az eseményekből hamarosan kiderült, hogy az elbírálás téves volt. Az asztrológusnak muszáj volt egy diplomatikus formát találni az ilyen nem-kívánatos kérdések elhárítására; elkészült tehát az 'elbírálás előtti konsziderációk' listája. Ez a lista kellőképp átfogó ahhoz, hogy ürügyül szolgáljon bármely képlet elbírálásának elhárításához, ami veszélyeztethetné az asztrológust.

Frawley megállapításainak történeti megbízhatóságával alább részletesen foglalkozom majd; témánk szempontjából most viszont az a lényeges, hogy a megfontolásokra vonatkozólag a 'kifogás' gyanúja merül fel. Frawley egyébként egyetlen megfontolást, az időmeghatározón (aszcendensen) található alacsony vagy magas fokszámot tart ennél többnek; ezt viszont végül azon az alapon utasítja el, hogy a mérőműszerek fejlődése ma már pontosan megállapítható az időmeghatározó elhelyezkedése, így nincs értelme erre mint lehetséges hibafaktorra hivatkozni és elutasítani a válaszadást. Végső következtetése így szól (uo., 147. o.):

Vannak asztrológusok, akik sokat törődnek ezzel, alaposan megfontolva, hogy a képlet vajon radikális-e, amely alatt azt értik, hogy elbírálható, vagy sem. Ezen asztrológusok értelmezésében a híres Hermészi [sic!] mondás úgy szól, hogy Amint fent, úgy olykor-olykor lent. Minden kérdés elbírálható. Az asztrológia nem áll le munkájával.

Frawley egy kulcsfontosságú fogalmat említ annak bővebb tisztázása nélkül: ez a radikalitás. Mint majd vizsgáljuk, ez az kategória a középkor egyik legtekintélyesebb asztrológusától, a 13. századi Guido Bonattitól származik, és az időmeghatározó ura, vagyis a felkelő alakot ("jegyet") legmagasabb szinten, ház szerint uraló bolygó és az óra ura, azaz a napfelkeltétől napnyugtáig és napnyugtától napfelkeltéig külön-külön számított egyenlőtlen nappali és éjszakai órák aktuális bolygóura összefüggésének alapul.

Mielőtt viszont Frawley érvelését vizsgálnánk, nézzük meg, hogyan vélekedik a kérdésről a hagyománytisztelőbb álláspontot elfoglaló Kristina Waardahl! Véleménye szerint annak megállapítása után, hogy vajon a kérdőképlet leírja-e az adott helyzetet, "meg kell állapítani, hogy érvényes-e a képlet" (Klasszikus kérdő asztrológia a gyakorlatban, 123. o.). Ezek után felsorol tizenkettőt a "sok időt kiálló intelmek, ún. konsziderációk" közül, majd közli a 16. század kiemelkedő angol asztrológusa, William Lilly 43 aforizmájának fordítását. A tizenkét megfontolásban szerepel olyan, amely az időmeghatározóra (2-3., 8., 10.; ebből a 2. és 3. az alacsony és magas felkelő fokszámot taglalja), a Holdra (4-6.), illetve a 7. területre vonatkozik (7., 9., 11.); végül említést nyer azon eset is, amikor "azonos arányban vannak a jó és rossz jelek". Témánk szempontjából azonban a legfontosabb az 1. megállapítás, amely szerint a képlet "akkor érvényes, ha az óra ura és az Ascendens vagy az Ascendens ura ugyanaz a bolygó, vagy ha azonos a triplicitásuk, vagy természetük." Waardahl a definíciót konkrét példákkal is megvilágítja (uo.):

Például legyen az óra ura a Mars, legyen a felkelő jegy mondjuk Skorpió, vagy Rák, vagy Halak; ez esetben a kérdés érvényes, mert a Mars, az óra ura egyben a víz triplicitás ura is, ahová a Skorpió, a Rák és a Halak tartozik. Egy másik példában legyen újra az óra ura a Mars, s legyen a felkelő jegy a Kos; a kérdés érvényes, mert a Mars ura mind az órának mind a felkelő jegynek. Egy újabb példában az óra ura a Mars és az Oroszlán a felkelő jegy. Bár ebben az esetben a Nap a tüzes triplicitáshoz tartozik és az Oroszlán jegy ura, a kérdés mégis elbírálható, mert a Nap (az Asc. ura) és a Mars (az óra ura) azonos természetű, azaz forró és száraz. Hasonlóan elbírálható a Horari, ha az óra bolygóura és az Asc. ura szoros aspektusban van egymással.

A leírásból kiviláglik, hogy Waardahl a Frawley-nál radikalitás elnevezéssel szereplő tényezőt (angolul: radicality) érvényességnek fordítja, és olyannak tekinti, mint ami a kérdés elbírálásához zöld utat ad: ez az értelmezés pedig összecseng Frawley-éval. Az is látható, hogy a radikalitás egy központi jelentőségű tényező, amelyen az elbírálhatóság áll vagy bukik; már ha valaki elfogadja a létjogosultságát. Amivel viszont adósok maradnak az idézett művek, az a radikalitás elvének hátterében meghúzódó elv. Ennek vizsgálatához pedig nem kínálkozik alkalmasabb forrás, mint maga Bonatti, akiben a fogalom kidolgozóját tisztelhetjük.

Bonatti terjedelmes asztrológiai műve hat nagy részre osztható, amelyből az első kettő egy általános asztrológiai bevezetés, a második pedig a kérdőasztrológiáról szóló különös rész. Némileg meglepő módon a radikalitás kérdését viszont szinte nem is tárgyalja a második részben; az ezt tartalmazó intelmek (szám szerint a 7. és 143. consideratio, azaz megfontolás) az első rész 5. értekezésében találhatók, amelynek címe röviden Ötödik értekezés a bírálatokra vonatkozó megfontolásokról. Tudnivaló, hogy ezt az értekezést Lilly bátorítására tanítványa, Henry Coley angolra fordította és 1676-ben megjelentette. Ebből az angol változatból készült az alább idézett magyar fordítás (Anima astrologiae, 26-27. és 108. o.; Tárnoki Gábor fordítása):

7. A hetedik szempont az, hogy óvakodjunk azon esetektől, amikor az asztrológus ki van téve a tévedés és hiba veszélyének; ebből négyet neveztek meg tanult mestereink. (...) De az én véleményem szerint még legalább három további esetet ide lehet venni, amikor az asztrológus tévedésnek van kitéve. (...) Egy további, harmadik lehetőség az asztrológus tévedésére az, amikor az Ascendens ura és az óra ura nem ugyanaz a bolygó, vagy nem egy a triplicitásuk, vagy nem vág egybe az Ascendens jellegével. Ekkor ugyanis a kérdés nem radikális, amint azt gyakorta tapasztaltam. Azért említem ezt, hogy tudd, kinek vállald el a kérdés elbírálását. Mert amint mondják: "A dolog kimenetele a kérdező gondosságának függvénye; ha szükségből jön, bús, megfontolt, és bízik benne, hogy tudományod képes és alkalmas az üggyel kapcsolatos igazsággal kielégíteni őt, ez esetben bátran vállalkozhatsz a kérdés elbírálására."

143. A száznegyvenharmadik szempontként értsük meg az ítéletalkotás módszerét, hogy mely úton-módon juthatunk valamirevaló eredményre, amit azután lehet tanulmányozni és korrekt módon megvitatni, és miként fedhetjük fel az igazságot, amit a csillagok elébünk tárnak. (...) Vajon a Kérdező igaziból és szándékosan terjeszti-e elő kérdését vagy nem? Ha ugyanis az Ascendens ura és az óra ura egy és ugyanaz, vagy e szignifikátorok [aktuális - TG kiegészítése] tartózkodási jegyei azonos triplicitás tagjai vagy azonos jellegűek, akkor a kérdést komolyan kell venni. Különben, ha az Ascendens a jegyek végére esik, a kérdés nem radikális.

Ami a kihagyott részeket illeti, a következő részben azokat is górcső alá veszem; azonban már az idézett szövegnek is van néhány fontos tanulsága. Noha maga Bonatti sem definiálja, mit is jelent a radikalitás, annyi biztos, hogy a kérdező őszinte és egyenes szándékára vonatkozik, amelynek híján az asztrológus tévedhet és hibázhat. Lényegesnek tartom leszögezni, hogy Bonatti nem említi, hogy a radikalitás hiánya elbírálhatatlanságot jelentene, és semmilyen jel nem utal arra, hogy bármiféle összefüggésben állna az érvényességgel. Sőt, az érvényesség mint olyan fel sem merül a szövegkörnyezetben.

Mivel Bonatti közvetlenül nem kínál lehetőséget a radikalitás fogalmának pontos megragadására, célszerűnek tűnik, ha a rá vonatkozó asztrológiai szabályok irányából kíséreljük megközelíteni, miként is kezelte ezt a homályos kulcsfogalmat. A két idézett megfontolásból megtudhatjuk, hogy a két esetben nem radikális a képlet: ebből az egyik eset, ha magas fokszám van felkelőben, vagyis az időmeghatározó egy alak végére esik. Ugyan nem kapunk útmutatást, hogy az alak vége pontosan hány fokot is jelent Bonatti értelmezésében, viszont ez a kisebbik probléma. Sokkal komolyabb gondot jelent a másik esetre vonatkozó leírás értelmezése, amely az időmeghatározó ura és az óra ura közötti azonosság vagy hasonlóságra épít.

A megfontolások magyar fordítását tanulmányozva úgy tűnhet, háromféle kapcsolatot feltételezhetünk: először, ha az időmeghatározó ura és az óra ura egy és ugyanazon bolygó; másodszor, ha ezek triplicitása, vagyis alakhármassága ugyanaz; harmadszor pedig valamilyen jellegbeli hasonlóságról van szó. Ezek közül egyedül az első eset nem hordoz problémát. A másik két eset vizsgálatához azonban érdemes segítségül hívni magát Coley fordítását (Anima astrologiae, 12-13. és 112. o.):

[7.] Another, viz. a third a way whereby an Astrologer may erre, Is when the Lord of the Asendant [sic!] and the Lord of the Hour are not the same, nor of the same Triplicity; or be not of the same Complection with the Ascendant; for then the Question is not Radical, as I have frequently found by experience.

[143.] For if the Lord of the Ascendandant [sic!] and Lord of the hour be the same, or the Signs wherein those Significators are placed, be of the same Triplicity or Complection, the Question is serious...

A 143. megfontolás fordításából - amelyet szöveghűen ad vissza Tárnoki is - kiderül, hogy a második eset hogyan értendő: radikalitásról akkor beszélhetünk, ha a jelölők, vagyis az időmeghatározó ura és az óra ura tartózkodási alakjai azonos alakhármasság tagjai, azaz ha az egyik a Kosban található, a másiknak a Kosban, Oroszlánban vagy Nyilasban kell lennie. Lilly Christian Astrology című művében ezeket a tényezőket dolgozta fel. Meglepetésünkre viszont Lilly nem a tartózkodási, hanem az uralt alakokról ír (Christian Astrology, 121. o.): ezt a leírást adja vissza lényegében szó szerint Waardahl is fentebb idézett részletében: "Például legyen az óra ura a Mars, legyen a felkelő jegy mondjuk Skorpió, vagy Rák, vagy Halak; ez esetben a kérdés érvényes [az eredetiben: radicall], mert a Mars, az óra ura egyben a víz triplicitás ura is, ahová a Skorpió, a Rák és a Halak tartozik." Bonatti szövegét Coley nyomán olvasva viszont egyértelmű, hogy - a példánál maradva - ha az óra ura a Mars, lényegtelen, hogy melyik alak kel fel; hiszen a fontos, hogy az ura (legyen bár a Hold vagy a Jupiter, a Rák és a Halak házura) ugyanahhoz az alakhármassághoz tartozó alakban legyen, mint a Mars. Hogy mi következik ebből? Az, hogy Lilly tévedett: vagy nem olvasta a megvilágító erejű 143. megfontolást, vagy pedig egyszerűen félreértelmezte.

Akadhatnak olyanok, akik Lilly nyilvánvaló tévedését annak számlájára írják, hogy művét 1647-ben jelentette meg, míg Coley fordítása csaknem harminc évvel későbbi. Még ha így is van, a tévedés követők hosszú soránál visszaköszön, egészen napjainkig. Ez alól - érdekes módon - maga Coley sem kivétel: a szintén 1676-ban megjelentetett Clavis astrologiae elimata címet viselő művében mesteréhez hasonló rövidséggel intézi el a kérdést - viszont még példát sem ad (Clavis astrologiae, 127. o.; saját fordításom):

Vizsgáld meg, hogy vajon az Ascendens ura és az óra ura mindketten egyazon természetűek vagy triplicitáshoz tartozók-e; ekkor ugyanis megkísérelhetsz bírálatot adni.

Csak egy megjegyzés erejéig: az angol asztrológia további nagyjai, mint például John Gadbury tovább bonyolítják a radikalitás kérdését, és vagy Lilly téves értelmezését visszhangozzák, vagy pedig maguk is egy újabb téves értelmezéssel szolgálnak. Mindez felveti a kérdést: vajon nem magát az újítót, ez esetben Bonattit kellene-e vizsgálnunk? Vajon mennyire lehet hiteles és tévedésektől mentes egy "feldolgozott" asztrológiai nézet? Mivel nem áll szándékomban egy merész kormányrántással a forráskritika és szöveghagyományozódás témája felé venni az útirányt, a következtetések levonását az olvasóra bízom. Most viszont végre következhet az, amelynek természetszerűleg a radikalitás fogalmának felbukkanásával együtt rögtön elő kellett volna kerülnie: Bonatti leghitelesebb hozzáférhető szövegének értelmezése. A folytatásban - kritikai értékű szöveg híján - az 1491-es és 1550-es kiadások segítségével megpróbálunk egy lépéssel közelebb jutni az elbírálás előtti megfontolások problémaköréhez.