Ha a kérdőasztrológia gyakorlatát nézzük, a szándék felmerülésétől a válasz megérkezéséig tartó történéseket több szakaszra bonthatjuk. Az első szakaszban a kérdező érintett: ez a kérdés felmerülésétől a kérdező általi belső megfogalmazásig terjed, beleértve annak a szándéknak a megjelenését, hogy kérdését hozzáértő asztrológus elé terjessze. A második szakaszban belép az asztrológus: ez ugyanis az asztrológus felkeresésétől a kérdés asztrológus általi megértésig tart. Az utolsó szakaszban a sor az asztrológuson van: ez onnantól számítható, hogy az asztrológus elfogadja a felkérést, majd aztán elkészíti a bírálatot, végül ezt válasz formájában ismerteti.

Mindannyiunkat az élet szinte minden percében számtalan kérdés foglalkoztat: ezek nagy része sohasem fogalmazódik meg kristálytisztán, szintén nagy részük pedig nem is igényli a választ. Gondolatainkat, mint mindent, az idő ütemezi, így ezzel függ össze az is, amikor a kérdések, dilemmák sokaságából egyszer-egyszer kiemelkedik egy kérdés, amely alaposan körvonalazódni látszik ahhoz, hogy valódi kérdésnek, ne csak belső vívódásnak hasson, és amelyre ténylegesen választ szeretnénk kapni.

Ha kérdőasztrológushoz akar fordulni, a kérdezőnek tudnia kell, hogy az asztrológus egyetlen kérdésre fog választ adni. A kérdésnek a múlt, jelen vagy jövő valamelyikére kell vonatkoznia, leíró, és nem előíró "Mit tegyek?" formában; ezenkívül szükséges, hogy személyesen érintse, állandóan foglalkoztassa, és már akkor elég kiforrott, egyenes, őszinte és átfogó, mégis összefogott legyen, amikor eldönti, hogy felkeresi vele az asztrológust. Nem árt, ha a kérdésbe foglalt szándékát legalább egy teljes napon át latolgatja magában, őszintén megvizsgálva, hogy valóban akarja-e tudni a választ, és hogy kérdése maradéktalanul eleget tesz-e a kérdésekre vonatkozó, fentebb leírt feltételeknek, valamint nem ütközik-e a jó erkölcsökbe és törvénybe. Huszonnégy óra az ajánlott idő, ez ugyanis elegendő ahhoz, hogy egy másik bolygó vegye át a nap feletti irányítást, ezzel táptalajt nyújtson a kérdező kérdéssé átváltozó szándékának. Ha azonban ügye sürgős, nem tűr halasztást, akkor nincs szükség várakozásra: azonnal felkeresheti az asztrológust.

Amikor a kérdező felkeresi az asztrológust, annak kérnie kell, hogy a kérdező ismertesse az ügyére vonatkozó összes ismert körülményt, kérdését pedig érthetően terjessze elő. Ekkor a kérdező az asztrológus segítségével még cizellálhatja kérdését. Amikor pedig úgy gondolja, hogy megtalálta a végleges szövegezést, és készen áll a kérdés feltevésére, a kérdés elhangzik; és amint az asztrológus megértette a kérdező szándékát, elkészül a kérdezés helyére és erre a pillanatra szóló csillagzat vázlata, a következtetések alapjául szolgáló asztrológiai képlet.

Ha a kérdező és az asztrológus személyes találkozása nem lehetséges, kérdését eljuttathatja megbízottja útján, vagy az asztrológust kérdezheti írott és hangos formában egyaránt, tekintet nélkül a köztük lévő földrajzi távolságra és a kapcsolat módjára. Ilyenkor is az asztrológus tartózkodási helye és a megértés ideje lesz a csillagzat és a képlet alapja; ez esetben viszont a kérdezőnek különös gonddal kell felkészülnie arra, hogy nem fog találkozni az asztrológussal, így – főként ha megbízottja útján vagy írásban kérdez – az asztrológus valószínűleg nem fog tudni segíteni a kérdés végső megfogalmazásában.

Innentől kezdve az ügy az asztrológusé. Nem állhat neki a kérdés elbírálásának még az előtt, hogy a kérdező szándékát a rendelkezésére álló emberi eszközökkel ki ne puhatolta volna, és meg ne győződött volna arról, hogy az elhangzott kérdés megfelel azoknak a fenti kritériumoknak, amelyek egy kérdést asztrológiailag elbírálhatóvá tesznek. Meg kell vizsgálnia, hogy ő maga az asztrológiát mint szakmát és a kérdésben foglalt körülményeket tekintve kompetensnek számít-e, és hogy elegendő tájékoztatást kapott-e a kérdés mögött található háttérről. Amennyiben bármilyen aggálya van, el kell döntenie, hogy vajon vállalja-e a kérdés elbírálását, és ha nem, azonnal nemet mond a kölcsönös udvariasság szabályainak megfelelően, vagy megvizsgál néhány képletbeli jelzést, amelyektől függővé teszi a bírálat elkészítését – vagy legalábbis amelyek alapján a bírálatát valamilyen formában szűkíti vagy kiegészíti. Egyszóval: az asztrológusnak illő nyitva tartania a szemét, és akár a csillagzat megállapítása előtt kételyek ébrednek benne – például a kérdező jóhiszeműségét vagy annak pontosságát illetően, ahogyan a kérdésbe foglalt ügyét átlátja és előterjeszti –, akár csak annak megvizsgálása során, mérlegelnie kell, hogy vajon mi a helyes és hasznos inkább, a válaszadás vagy az attól való elállás.

Miután elkészítette a képletet, át kell gondolnia, milyen szereplőket, azaz milyen területeket, milyen alkalmi és természetes jelölőket kíván majd vizsgálni a bírálat elkészítéséhez. Ügyelnie kell azonban arra, hogy eszközei tökéletesen működjenek, és mind a kérdést, mind az időpontot pontosan feljegyezze. Ha bárhol hibát észlel – ezt a képletnél a Nap állása alapján vizsgálhatja legegyszerűbben, azaz hogy összeveti, vajon az égen és a képletben ugyanott áll-e a Nap –, nem javasolt a kérdés elfogadása, hiszen a bizonytalanság csak több bizonytalanságot szül majd.

Meg kell tehát néznie, mely bolygók lesznek az ügy főszereplői, elsősorban pedig azt, hogy mely bolygó az óra ura. Hagynia kell némi időt annak megfontolására, mit is jelent a képlet és az ügy számára az adott óraúr, hogy vajon egy azonosított szereplő-e, azaz alkalmi jelölő, avagy az ügyben természetes jelölői szerepe van-e, valamint hogy esetleg olyan helyen tartózkodik-e, amely az ügy elbírálása szempontjából jelentős jelzés lehet.

Ha némi kétely felmerült a kérdés megalapozottsága környékén, az asztrológus helyesen jár el, ha megfogadja Guido Bonatti tanácsát, és megnézi, hogy vajon maga a csillagzat megalapozott-e. Ha az óra ura és az időmeghatározó ura ugyanaz a bolygó, igen; ugyanígy megalapozott, ha az óra ura és az időmeghatározó ura olyan alakokban tartózkodnak, amely egyazon alakhármasságba tartoznak. Például ha a Mars órájában a Kos vagy Skorpió kel fel, a kérdés megalapozott; ha pedig más a felkelő alak, meg kell néznie, hogy ennek a bolygónak és a Marsnak melyek a tartózkodási alakjai, és vajon ezen alakok elemisége megegyezik-e, mert ha nem, a kérdés nem lesz megalapozott. Az, hogy mikor vizsgálja a megalapozottságot és mikor nem, illetve hogy mikor teszi meglététől függővé a bírálatban való továbbhaladást és mikor nem, az asztrológus döntése. Ha a kérdést szükség szülte, helyesebb, ha nem ragaszkodik hozzá konokul; ha viszont a kérdés már eleve kissé aggályos, vagy egyetemes jellegű, vagy esetleg még időválasztás is függeni fog tőle, akkor ésszerű a figyelembe vétele; hiszen a megalapozott kérdés olyan, mint mint a megfelelő időben történő születés: megbízható és további következtetésekre alkalmas.

Ezek után helyesen azt vizsgálja majd, hogy az időmeghatározó a felkelő alak melyik részén helyezkedik el. Amennyiben túlságosan is alacsony fokszámmal találkozik, ez egy bizonyíték lehet arra, hogy a kérdés valamilyen formában korai, kiérleletlen, vagy hogy következtetései nem lesznek érvényesek az előterjesztett ügy teljes menetére. Ha viszont magas fokszámot lát felkelőben, arra számíthat, hogy a kérdés valamiképpen késői, már egy nem hatályos ügyre vonatkozik, vagy amelynek lefutása már akár úgy is lezárult, hogy a kérdezőnek erről nincs tudomása.

Amikor az időmeghatározó fokszámát vizsgálja, figyelmét ne kerülje ki az a bolygó vagy Holdcsomópont, amely az időmeghatározóhoz közel esik, főként, ha ez az első területen és alakban van, vagy még inkább, ha rajta az időmeghatározón. Ez a bolygó ugyanis vagy egy személyt vagy más dolgot jelöl, aki vagy amely a kérdezőnél tartózkodik akár konkrét, akár elvont értelemben, vagy pedig egy eleve elvont dolgot, vagyis tulajdonságot, hangulatot, gondolatot, hozzáállást, amely a kérdezőt befolyásolja, így jellemző rá az adott kérdést tekintve. Meg kell gondolni, hogy vajon ez nem teszi-e elfogulttá vagy más formában helytelen perspektívájúvá a kérdezőt, mert például egy jelölői szereppel nem bíró kártevő torzíthatja az objektivitást: a Szaturnusz mondjuk a rosszindulat vagy korlátolt gondolkodás folytán, a Mars a kérdező érzelmi túlfűtöttsége vagy agresszivitása okán, a Sárkányfarok pedig azért, mert a történet leggyengébb láncszeme, naiv kívülállója maga a kérdező.

Helyes, ha ezután figyelme középpontjába az időmeghatározót uraló bolygó kerül, amely a kérdező jelölője, valamint a Hold, amely többnyire a történéseket és szándékokat jelzi, ám néha előfordul, hogy csak néhány apró információmorzsával szolgál, vagy máskor kifejezetten átveszi azt a szerepet, amely egyébként az időmeghatározó urát illetné meg. Ezt a két jelölőt alaposan meg kell vizsgálnia aszerint, hogy milyen minőségűek és milyen erősségekkel vagy gyengeségekkel bírnak. A legfontosabb jelzés az, ha a jelölők valamelyike elégetett, vagyis kombuszt: ahogyan az elégetett bolygó nem látszik és nem lát, ugyanúgy lehet, hogy a kérdező se nem látszik, se nem lát; ha pedig a saját ügyét nem látja át, ott a kérdőjel, hogy vajon ténylegesen valós ügyet terjesztett-e elő.

Mindeközben ügyelnie kell, hogy a képlet jelzéseit az ügy tudott hátterében bírálja el, ám óvakodjon attól, hogy az előítélet hibájába essen, és még azelőtt végleges értelmezést adjon egyetlen jelzésnek, hogy a többi jelzést nem helyezte a vizsgálat középpontjába – így ugyanis a bírálata könnyen tévútra juthat, és a saját maga által hibásan, idejekorán felállított keretbe kényszerül majd beleerőltetni minden jelzést. Hibázhat még akkor, ha önhatalmúlag átlépi a kérdés kereteit, és olyasmire is választ akar adni, amelyről nem kérdezték. Ám a legnagyobb hiba az, ha balga módon saját magát is belekeveri a bírálatba; holott az asztrológus nem része a kérdésnek, hanem csak a válasz eszköze. Így aztán akárki, akármely tekintély is bátorítaná, ne vizslassa a hetedik területet és annak urát, mintha csak őt jelölné; nem fogja ezt tenni, ezért bármit is lát, nem veheti sem bírálatra bátorításnak, sem pedig olyan érvnek, melynek ürügyén elutasíthatja a válaszadást.

Ezen vizsgálatok után, ha valóban alaposan végezte, minden kételyt száműzhet, és a bírálathoz kedvező perspektívába helyezheti a kérdést. Nem marad tehát más dolga, mint hogy alaposan megvizsgáljon mindent, tehát elbírálja az alkalmi és természetes jelölőket, azok kapcsolatait, érdekeltségi viszonyait, esetleg megnézze az ügyre vonatkozó képzett részeket, és végezetül összeillessze a vizsgálati eredményeket, meghozva a bírálatot. Célszerű, ha mindeközben észben tartja, mit is kíván megtudni, és ésszerűen ragaszkodik egy olyan kitűzött vizsgálati sorrendhez, amely a fontosság sorrendjében tárja fel az egyes jelzések jelentését.

Ha kétségesnek látja az ügy kimenetét, mert az ellenkező érvek súlya közel egyenlő, tájékoztatnia kell kérdezőjét erről, és akár ilyenkor is dönthet úgy, hogy inkább nem adja meg a választ. Ha azonban bírálatát megbízhatónak találja, és értelmezést talált minden lényeges körülményre, mellyel az elbírálás előtt és annak során találkozott, megadhatja a választ: a kérdező számára érthető szövegezésben fel kell tárnia minden olyan körülményt, amely a kérdésére választ ad, ügyelve arra, hogy ne tetszelegjen mindentudó, kioktató vagy ítélkező szerepben. Fogja fel úgy, hogy a bírálat egy konfekcióruha, amelyet a kérdezőre rá kell szabni: ez utóbbi lesz a válasz.

Ha pedig mind a kérdező, mind az asztrológus megfontolja az előbbieket, csökkenthető a hibázás lehetőség; és ez az elbírálás előtti megfontolások szerepe.