Ahogyan a legtöbb tudományt, úgy az asztrológiát is különböző területekre lehet osztani. Ezek a területek az asztrológia ágazatai. Az ágazatoknak nem alakult ki kanonizált rendszerük, mivel a különböző időszakokban nem ugyanolyan elterjedtségnek, népszerűségnek örvendtek, és nem is voltak mindig ugyanazok a felosztási kritériumok. Sőt, az egyes ágazatok között nem mindig éles a határvonal, így vannak olyan eljárások, esetek, amelyek bizonyos szerzőknél más-más ágazathoz sorolódnak.

Az idők során négy „klasszikus” ágazat alakult ki, amelyek egymástól többé-kevésbé jól elkülöníthetők. Mivel az asztrológia érdeklődésének középpontjában az ember áll, a klasszikus ágazatok között is a születési avagy natális asztrológia (genetlialógia) foglalja el a középső helyet. Mint neve is mutatja, az egyedi emberrel, annak életével foglalkozik – kissé leegyszerűsítve – születésétől haláláig. Következtetéseinek kiindulópontja a születési képlet avagy nativitás (jobb, hogyha a „horoszkóp” szót elfelejtjük), az a diagram, amely a vizsgált személy, a szülött világra jöttének helyére és idejére készül. Ezen diagram adatai mindent tartalmaznak, amely a szülöttre vonatkozik: ezért is hívják – ám helyesen kizárólag a segédképletekhez viszonyítva – gyökérképletnek, radixnak, mert mintegy azokból a tényekből sarjad ki a szülött életútja, amelyek a nativitásból kiolvashatók. Az asztrológusok ebből az adathalmazból változatos eszközökkel dekódolják mindazokat az információkat, amelyek a szülött életére általánosan vagy időlegesen vonatkoznak. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az asztrológiai technikák ezen a területen mutatják a legnagyobb kidolgozottságot, hiszen a tudomány története során ez volt a leginkább gyakorolt ágazat. Sőt, megkockáztatom a kijelentést, hogy a tulajdonképpeni asztrológiának – elválasztva tehát a proto-asztrológiának minősíthető asztrális ómenértelmezéstől – ez a legrégebbi ágazata.

A natális ágazat dominanciája szinte minden korban tapasztalható. A görögöknél minden más ágazathoz képest vitathatatlan a túlsúlya: Dórotheosz ötrészes költeményének első négy könyve, Ptolemaiosz monográfiájának második, terjedelmesebb fele születési asztrológiai témákkal foglalkozik, és ha a kitérőket nem vesszük figyelembe, Valens és Maternus művei teljes egészükben ezt tárgyalják. Jelentőségét jól példázza, hogy Bonatti a lehető legkésőbb foglalkozik vele, mivel – mint írja – ez az asztrológia legfontosabb, legtöbb előképzettséget igényelő területe.

A születési asztrológia gyakorlásának azonban van egy korlátja: ha nem ismert a születés ideje, nem készíthető nativitás. Még ma is gyakran előfordul, hogy valaki nem tudja óráját, napszakát, vagy akár napját annak, mikor jött a világra, és ez régebben még általánosabb volt. Az asztrológusok, akik tehetős mecénások tanácsadói voltak, éppen ezért igyekeztek mindig jelen lenni az utódok születésekor. Ez azt is jelenti, hogy az asztrológia „királyi” művészetnek számított, amennyiben a királyi jelzőt úgy értjük, nem igazán közemberek vették igénybe az asztrológusok szolgáltatásait. A 17. század során viszont megcsappant az asztrológia támogatottsága, és a születési asztrológia háttérbe szorult a mindennapibb, praktikusabb kérdőágazattal szemben.

Ez a kérdő avagy interrogatív asztrológia, teljes nevén „az alkalmi kérdések asztrológiája” (angolul: astrology of horary questions; innen a közelmúltban született horary elnevezés, amelynek meglehetősen helytelen magyarítása az elterjedőben lévő „horari”) a második klasszikus ágazat. Ahogyan az előző bejegyzésben is szerepelt, ez az ágazat egy kérdés feltételének időpontjára készült interrogációból, vagyis kérdőképletből adja meg a választ. Nem kötődik tehát születéshez: bárki feltehet kérdést, akár legyen szó a leghétköznapibb szituációról vagy a legnagyobb sorskérdésről, az interrogatív technika használatával a kérdés elbírálható. Ám az adható válasz – mint arra az „alkalmi” jelző is utal – összehasonlíthatatlanul szűkebb spektrumú, mint a natális bírálat. Egy találó hasonlat szerint olyan, mint a sebészet: gyors és pontos, de a problémák gyökeréig nem jut el. A natális technikával kombinálva viszont rendkívül hatékonyan használható az embert érintő kérdések megítélésében.

Például a múltkori bejegyzésben egy párkapcsolat létrejöttére vonatkozó kérdés szerepelt. Az ilyen aktuális dolgokban való körültekintésre a kérdőágazat kiválóan használható. A párkapcsolatok területének születési elbírálása viszont sokkal inkább átnézeti képet ad: lesznek-e párkapcsolatai a szülöttnek, megházasodik, elválik-e, milyen minőségű kapcsolatokra számíthat, és ezek mely időszakokra datálhatók. A nativitás célirányos elbírálása például nem mondta volna meg, hogy a létrejövő kapcsolatban a másik szereplő C. lesz; viszont a nativitás a dolgok hierarchiájában magasabb szinten helyezkedik el, mint az interrogáció, ezért felülírhatja azt: lehet, hogy a kérdésben szereplő kapcsolat jelentőségteljes lesz a szülött életében, de ha a nativitás mást mutat, akkor összességben kevésbé jelentőssé is teheti. Ezenkívül a kérdés azt sem fogja megmutatni, hogy a kérdező élettervébe hogyan illeszkedik az aktuálisan körüljárt téma.

Ahogy erről már írtam, a kérdőágazatot minden jel szerint a perzsa-arab asztrológia praktikus szemléletű mesterei – név szerint legnagyobb valószínűséggel Másáalláh – dolgozták ki a 8. században. Előzményül az alexandriai Szerapióntól eredeztethető görög kezdeményező asztrológia (katarkhé) szolgált, amelynek középpontjában egy bizonyos tevékenység ideális időzítése, illetve ezen tevékenység kimenetelének kutatása állt. Szerapión töredékeitől eltekintve legfőképpen Dórotheosz, valamint az ő gyakorlatát alapul vevő Héphaisztión neve fémjelzi a görög kezdeményező asztrológiát. Ez a kezdeményező asztrológia voltaképpen két, egymástól eltérő szemléletű, ám szorosan összefüggő technikai megközelítéssel dolgozik: egyrészt, egy elhatározás megvalósításához keres és kínál ideális időpontot (ez az időválasztó használat), másrészt pedig egy „véletlen” történés időpontjából kiindulva annak végkimenetelére igyekszik következtetni (ez az eseményasztrológia).

Miután a 2. században az asztrológia eljutott Indiába, hamarosan, még a 3. század előtt kialakult az eseményasztrológia egy különös használata, a szándékok elbírálása. Ez nem jelent mást, mint hogy amikor egy tanácskérő kereste fel az asztrológust, az érkezési időre készült egy képlet, amelyből a kérdező szándékairól, céljairól és azok jövőjéről lehetett tudakozódni. Ez a szándékasztrológia a következő századokban eljutott a perzsákhoz is, ahonnan az arabok vették át, akik a 8. században ezt formálták át a közvetlenebbül használható kérdőasztrológiává.

A perzsa-arab asztrológusok hasonló nagyszabású megújítást hajtottak végre a harmadik klasszikus ágazaton, a manapság mundán névvel is illetett egyetemes vagy generális asztrológián. Ez az ágazat az embertől független vagy felette álló eseményekkel foglalkozik, legyen szó egyszeri eseményről, mint mondjuk egy város alapításáról, vagy események láncolatáról, az emberi történelem kisebb-nagyobb időszakairól. Az egyedies genetlialógiához képest az egyetemes asztrológia kollektív: ez az egyetlen közös ismérve a generális ágazatnak, amely széles spektruma miatt sohasem lett olyan esszenciális formában kidolgozva, mint a többi részterület, noha amennyiben a proto-asztrológiát is bekalkuláljuk, ez volt a legkorábban vizsgált téma. Viszont sajnos ez szenvedte el a legnagyobb veszteséget is: bár az egyénre vonatkozólag a szématológia hamar asztrológia-formát öltött, a kollektív kérdések iránti érdeklődés igazán csak Ptolemaiosznál került újból előtérbe, aki a Nekhepszó–Petoszirisz gyűjtemény idevonatkozó megállapításait racionalizálta. Az viszont egyértelmű, hogy a gyűjtemény szerzői nem tudták annyira kiaknázni a proto-asztrológia felhalmozott tudását, mint a születési terület esetében, és ha másban nem is, de az egyetemes asztrológia területén Ptolemaiosz vált az abszolút kiindulóponttá.

A ptolemaioszi egyetemes asztrológia ciklikus szemléletű, az időt egymás alá rendelt hosszabb-rövidebb ciklusokra osztja a visszatérő égi események alapján. Bár még nem gondolkodott történeti léptékekben – a leghosszabb ciklus egy év –, rendszere lehetőséget adott arra, hogy a perzsa-arab asztrológia nagyjai kiterjesszék nagyobb időtartamokra: a fogyatkozásokra és holdfázisokra épülő ptolemaioszi rendszert kiegészítették a külső bolygók kis, közepes és nagy együttállásán alapuló, akár ezer évet is átfogó periódusokkal. Természetesen az ilyen időtávok a prognózisban nem rendelkeztek praktikus értékkel: a részletek elméleti kidolgozása mellett viszont kiválóan használhatták őket retrospektív módon, visszatekintésben. Ennek a sajátos műfajnak, a történeti asztrológiának a kidolgozói a perzsák voltak, mindazonáltal nem tekinthető önálló ágazatnak, csupán az egyetemes asztrológia egyik speciális alkalmazási területének. Vélhetően az előrejelzésben továbbra sem foglalkoztak egyévnyi periódusnál nagyobb ciklusokkal.

Ehhez a témához tartozik, hogy – érdekes módon – a katarkhé időzítésre és kimenetel-elbírásra való felosztását követően az eseményasztrológia nem vált igazán önálló ágazattá. Talán ennek az az oka, hogy az úgynevezett események túlságosan különbözőek ahhoz, hogy egységes bírálati rendszert lehessen rájuk építeni. A kisebb jelentőségű eseményeket a kérdőasztrológia körén belül tárgyalták, még ha az elbírálásban különbözőképpen is kellett eljárni kérdések és események kapcsán. A nagyobb szabású történésekkel kapcsolatban pedig talán az a helyzet, hogy nem különösebben volt szükség az elbírálásukra, mivel eleve időzítéssel hozták létre őket. (Ha mégsem, akkor pedig az egyetemes asztrológia foglalkozott velük.)

Ez az időzítéssel foglalkozó ágazat, az elektív, azaz időválasztó asztrológia ugyanis a negyedik klasszikus terület. Azért is maradt a legvégére, mert kilóg a sorból. A kérdő-, születési és egyetemes asztrológia esetében ugyanis adott egy időpont, ami lehet egy kérdés elhangzása, egy születés, esetleg egy égi vagy esemény ideje, és az adott ágazat gyakorlata ezen időpont elbírálását jelenti, akár a múltra, akár az aktuális jelenre, akár a jövőre következzék. Az elektív technika viszont ennek megfordítása: van egy kívánt kimenetel, és ehhez próbálunk ideális kezdőidőpontot keresni. Összehasonlítva a már tárgyalt példakérdéssel: időválasztás esetén nem kíváncsiskodunk, hogy vajon sikerül-e kapcsolatba kerülni C.-vel, hanem keresünk egy olyan időpontot, amikorra felállítva egy elektív képlet pozitív végkifejlettel kecsegtet. Ám egyértelmű, hogy a nativitás ezt is felülbírálhatja, így nincs értelme akkor elekciót, időválasztást készíteni, ha az időszakra vonatkozó jelzések ezen a területen nem sokat ígérnek.

Az időválasztás tehát voltaképpen nem egy önálló ágazat, hanem azon technikák gyűjtőneve, amelyekkel az idő-kimenetel sorrendet meg tudjuk fordítani. Lényegében a kérdő-, születési és egyetemes asztrológiának is megvan az elektív párja. Kisebb jelentőségű esetekben mindegy a kérdőtechnika megfordításáról van szó, lényeges sorskérdéseknél a natális megfontolásokra kell figyelemmel lenni, az olyan komoly kezdeményezések viszont, mint egy városalapítás, egyetemes asztrológiai perspektívában kezelendők.

Ez a három plusz egy terület alkotja tehát az asztrológia klasszikus ágazatait. Azonban az igények további formákat is életre hívtak: ezek szakmai jellegű asztrológiai eljárás-rendszerek. Közülük az egyetemes asztrológia egyik speciális részágazatát képviselő történeti asztrológiát már említettem. Ezen kívül két másik hasonlóan különleges rendszer került kidolgozásra: az időjárási és a kertészeti asztrológia. Nyilván teljesen világos, mire is szolgálnak: az időjárás és a termés mennyiségének előrejelzésére, illetve a mezőgazdasági munkák időzítésére. Ezek a szakmai felhasználási területek nem csak egy-egy klasszikus ágazat technikáit használják fel: a meteorológiai előrejelzés történhet kérdő- és egyetemes asztrológiai eszközökkel is attól függően, hogy egy különleges alkalomról van-e szó, vagy adott napszakról, illetve nagyobb időperiódusról; a mezőgazdasági alkalmazásban pedig az egyetemes és időválasztó eszközök keverednek. Hasonlóképpen előrejelzéseken és idő-kiválasztásokon alapul a harcászati asztrológia is, amely viszont laodikeiai Iulianosz úttörő vállalkozása ellenére nem vált részleteiben kidolgozott szakmai ágazattá.

A speciális alkalmazások közül kimagaslik az iatromathématika, vagyis az orvosi asztrológia, amely a 18. századdal bezárólag az egészségügyi stúdiumok nélkülözhetetlen összetevője volt. Felhasználása a diagnózis és terápia megállapításától egészen a gyógyszerek elkészítésének időzítéséig terjed. Az orvosi asztrológiában szinte minden klasszikus ágazat technikáit alkalmazták, beleértve az ilyennek nem tekinthető eseményasztrológiát is: a megbetegedés, egészen pontosan az „ágynak esés” eseményképletét (dekubitusz) a diagnosztikában széleskörűen használták.

Az orvosi asztrológiai irodalom nagysága a klasszikus ágazatokéhoz mérhető csak. A medicina nézőpontját a 16. századig uraló Galénosz (utólag hamisítványnak bizonyult) írásai között is találunk olyat, amely kizárólag a dekubitusz alkalmazásáról értekezik.

Végezetül megemlítendő még egy szakmai felhasználási terület: az elkerülő technikáké, amely végső soron a mágia territóriumához tartozik. Kicsiben az elektív asztrológia is ilyennek tekinthető, mivel az asztrológia által előrejelzett lehetőségeket aknázza ki. Erre azután komolyabb technikákat is kidolgoztak, amelyek közül a legerősebbek állítólag azokat a tényeket is képesek megváltoztatni, amelyek egy születési vagy egyetemes képletben úgy jelennek meg, mint elkerülhetetlenek. Ez a tulajdonképpeni asztrológiai mágia viszont a többi területhez képest titkos tudásként öröklődött, mivel mindegyik uralkodó vallási felfogás, az iszlám csakúgy, mint a kereszténység, egyértelműen elítélte.

Mint ebből a felsorolásból is kitűnt, az asztrológia szakmai felhasználásának határtalan lehetőségei vannak. Az elmúlt korokban olyan speciális területek alakultak ki, amelyekre az adott időszakban igény mutatkozott, de semmi sem akadályozza, hogy ma is létrejöjjenek ilyen szakmai alkalmazási formák. Példaként említhetném a kérdőtechnika már-már hasonló felhasználási formáit, a kereséseket – legyen szó tárgyakról, állatokról vagy személyekről – és a jogi ügyletekre vonatkozó kérdéseket (adásvétel, szerződéskötés, peres ügyek), vagy a születési asztrológiában manapság fokozott igényt az ügyfél pszichológiai profiljának részletesebb kidolgozására. Az idő majd eldönti, hogy a klasszikus asztrológia gyakorlói számára elég nagy kihívást jelent-e ilyen területek meghódítása – hiszen ez az alapos szakmai tudáson és a világosan megfogalmazott célokon kívül csupán a kitartó kutatásokon múlik.