A születési asztrológia

Az asztrológia célja – más diszciplínákhoz hasonlóan – az, hogy az embernek segítséget nyújtson a jobb életminőség eléréséhez. Ezt a célt pedig a múlt, jelen vagy jövő történéseinek leírása által éri el. A kérdőasztrológiai ágazat konkrét, aktuális helyzetekre ad leírást azért, hogy a kínzó kérdések lelki gyötrelmét enyhítse, vagy hasznos információkkal szolgáljon egy-egy helyzet jobb megoldásához. A mindennapi életben ez a leghatékonyabban használható ágazat: viszont az asztrológia nem áll meg ezen a szinten.

Guido Bonatti írja asztrológiai gyűjteményének natális részében, hogy azért foglalkozik utolsó helyen a születésekkel, mert ez az asztrológia legösszetettebb, legtöbb ismeretet igénylő ágazata. Ez a megállapítás – még ha esetleg vitatható is – teljes ellentmondásban van korunk csillagfejtésének gyakorlatával, amely olyannyira a születési „horoszkópokkal” való foglalkozást helyezi középpontba, hogy az oktatást lényegében ezzel kezdi – és a gyakorlatban erre is korlátozza.

Az egymásra épülő asztrológiai ágazatok közül a középső, központi helyet foglalja el a natális asztrológia vagy genetlialógia, amely az asztrológia érdeklődésének alapegységét, magát az embert vizsgálja. Akár az embernél kisebb dolgokról legyen szó, mint a kérdések, akár nagyobbakról, mint a történeti és természeti események, a viszonyítási alap asztrológiánk számára mégis az ember. A kizárólag az egyes emberrel foglalkozó ágazat kidolgozottsága is ezt a központi jelentőséget bizonyítja.

A klasszikus születési asztrológia nagyban eltér a csillagfejtés radixhoroszkópiájától. Célja a szülött potenciáljainak és aktualitásainak feltárása, azaz hogy „miből készült” a szülött, mik a sorsszerű dolgok, amelyek érik, és ezek mikor; milyen lehetőségekkel rendelkezik, végül hogy hogyan tudja ezeket felhasználni. Ezen vizsgálatok eredménye révén az ember egy térképet kap a kezébe, amelyen az egész élete rajta található: segítségével megértheti, miért történik vele az, ami, hogyan használhatja ki képességeit, hogyan kerülhet el bizonyos veszélyeket és így tovább.

A genetlialógia megértéséhez valamelyest ismernünk kell a klasszikus asztrológia antropológiáját, embertanát. Érvényességi időszaka egy adott ember esetében a fogantatástól a halálig tart: tehát nem foglalkozik olyan dolgokkal, amelyek egy bizonyos világnézetet feltételeznek, így például az előző vagy következő életekkel, karmával és hasonlókkal. Az emberi élethez a kulcsot a születési képlet vagy nativitás jelenti, amely a születés, pontosabban, a „belelkesülés” (empszükhószisz) időpontjára készült asztrológiai diagram. Úgy tartja ugyanis, hogy a lélek csak a születéskor foglalja el végleg a testet, így az élet szempontjából az a meghatározó pillanat, nem pedig a fogantatásé, amely csak a terhesség időszakára ad felvilágosítást. A kettő között természetesen az asztrológia szerint is kapcsolat van. Nos, miután a születés egy folyamat, és nem egy pillanat, a belelkesülést utólagos asztrológiai számításokkal kell meghatározni, amely nem más, mint a születés pontosítása. A nem és külső jegyek alapján a megszületést követően azonnal megállapítható, hogy milyen időintervallumban kell keresnünk a belelkesülést, viszont ez az élet folyamán, az életesemények ismertté válásával párhuzamosan újbóli pontosításokat, szűkítéseket igényel. A tényleges, korrekt születési idő valójában csak a halál bekövetkeztekor állapítható meg.

Mielőtt azonban ennek jelentőségéről írnék, térjünk vissza az asztrológiai embertan kérdéséhez. Az asztrológia szerint az ember születésekor kap egy sorsot, amely meghatározza, hogy ki lesz ő, és milyen lesz az élete. Nem pontról pontra, mint ahogyan azt az asztrológia ellenzői gondolják, csupán olyan adott dolgokat, mint a testfelépítés, a beállítottság, bizonyos sorsszerűen bekövetkező események; amúgy viszont életének legtöbb részét maga befolyásolhatja, de csak addig a pontig, amíg a sors nem szól közbe. És bár lehet, hogy modern felfogásunk számára az életút jellegének előrelátása riasztónak tűnik, az asztrológia itt is a jobb életminőség elérését szolgálja.

A kérdőképletek elbírálásának van egy határa, amikor az összes szükséges információt kinyertük, és nincs értelme továbbhaladni – ez a határ egyszerre szakmai és praktikus, azaz részben az eszköztárból, részben az asztrológus megfontolásából származik. A születések megítélése viszont nem ilyen: az emberi élet bármely kérdését tetszőleges mélységig lehet vizsgálni, határt csupán a konkrét dolgokra vonatkozó tudás hiánya, illetve az asztrológus szakmai és emberi megfontolásai szabnak. Mert – és bizony ez az asztrológia ellenzőinek egyik érve – az asztrológiával vissza is lehet élni. Ez viszont nem az asztrológia sajátja: az orvostudomány éppúgy alkalmas visszaélésekre, mint az asztrológia. Nyilván egyetlen tanácskérő sem kíván szembesülni azzal, hogy asztrológusa napra pontosan megjósolja a halálát, főként úgy nem, ha fenyegetően közeli. Éppen ezért a morális megfontolások itt sem nélkülözhetők, és az asztrológusnak csak annyit szabad elmondania ügyfelének, amennyi információra annak szüksége van.

Nem véletlen, hogy a születési asztrológia a stúdiumok csúcsa volt: mindaddig, amíg a különféle felmerült kérdések tanulmányozása révén az asztrológus növendék nem értette meg a gyarló emberi természetet – és közben kellő alapossággal meg nem tanulta az asztrológia nyelvét –, addig nem férkőzhetett annak a tudásnak a közelébe, amelynek perspektívája egy egész emberi életre vonatkozik. Az élethossz ismerete nem arra szolgál, hogy másokat riogassunk, hanem hogy az asztrológus egészben láthassa a rendelkezésre álló időt, és ezzel kompetensebb tanácsokat, válaszokat tudjon adni; helyesen fel tudja osztani az egyes életszakaszokat, amelyekben ez vagy az az életterület dominál, és így tovább. Ráadásul – és ezt sokan elfelejtik – a halál időpontja nem tökéletesen biztos: amit az asztrológus számol, az a teljes megélhető élettartam, amelynek leteltével elfogy az üzemanyag, kifogy az életerő, és az első krízishelyzetben véget ér az élet. Viszont az ember élete folyamán számos alkalommal bekövetkezhet a halál – ezek az időpontok pedig asztrológiai eszközökkel meg is határozhatók.

A születési elbírálás olyan, mint egy festmény elkészítése: előbb a vázlat, aztán fokozatosan kerül minden a helyére, és az egyes részletek az ügyfél igénye szerinti részletességgel kerülnek kidolgozásra. Előbb az életerő és a maximális élettartam kiszámítása, majd a testi és lelki felépítés alapvonalainak felrajzolása kerül sorra. Csak ezután következhetnek a szülött egészségére, boldogulására, párkapcsolati és egyéb emberi viszonyaira, gyerekeire, társadalmi érvényesülésére, gazdagságára, szakmai képességeire és előmenetelére, valamint szellemi életére vonatkozó vizsgálódások – hogy csak a legfontosabb területeket említsem. A munka összetett és időigényes, mivel az egyes jelzéseket fokozatosan kell egymás mellé illeszteni, hogy a kért részletességű válaszokat megkaphassuk. Ebből pedig két dolog következik: nincs értelme születésekkel foglalkozni, ha az ügyfél problémájának megoldásához nem szükséges a teljes élet áttekintése, az ember asztrológiai képének fokról fokra történő felépítése; és akkor sincs, ha a születés elbírálása csak egy alkalomra szól, és az ügyfél nem tervezi, hogy később is visszatérjen.

Az első tényező nem más, mint amit a köznyelv így fejez ki: „ne lőjünk ágyúval verébre”. A második tényező pedig a személyes véleményemet tükrözi. Úgy gondolom ugyanis, hogy a klasszikus asztrológia komoly, összetett, mesterfokú tudást, alapos háttérismereteket, szakmai tapasztalatot és számos munkaórát igénylő natális elbírálása nem arra való, hogy egyszer használatos terméket produkáljon. Ha valaki tisztában van egy vázlatos születési elbírálás idő- és munkaigényével, azt kell mondania, hogy vagy megfizethetetlen a normális díjazás mellett, vagy pedig nevetséges, megalázó és a munka értékével köszönő viszonyban sem lévő a tiszteletdíj, amit lehet kérni érte. Ez az oka annak, hogy a régmúltban születési bírálatokat kizárólag a tehetős embereknek készítettek, és nem dobták mindenki után a „horoszkópját”, mint manapság. Persze a klasszikus asztrológia és a csillagfejtés felhasználásával készített születési elemzések között ég és föld a különbség.

Lehet, hogy fölösleges a szót szaporítani, mégis azzal folytatnám, konkrétan mit is ad egy klasszikus bírálat. Mint már fentebb írtam, azt mondja meg, mi lesz, mi nem lesz, és mi lehet az életben. Nem foglalkozik olyan kérdésekkel, hogy „mi legyen”, vagy „jó-e ez nekem”, mert az asztrológia – és vele a helyes felfogású asztrológus – célja nem az, hogy a döntés terhét és a felelősséget levegye az ember válláról, hanem az, hogy a helyes döntéshez kellő éleslátást biztosítson. Mégpedig azzal, hogy az elkerülhetetlenül bekövetkező történésekre megkönnyíti a felkészülést, megmutatja a módját a hatásaik enyhítésének – ha valami kedvezőtlen dologról van szó –, a biztosan be nem következők felvázolásával pedig eloszlatja az olyan hiú, elérhetetlen ábrándokat, amelyek üldözésével egy egyébként teljesség ígéretével kecsegtető élet is üressé tehető. A legfontosabb viszont a potenciálok, a „mi lehet” kibontása, hiszen az asztrológia nem csak a mit, hanem a hogyant és a mikort is képes megmondani. És pontosan ezen a területen lehet az asztrológia a leghatékonyabb eszköz az emberi életminőség javításában.

A natális vizsgálódások két, egymást kiegészítő dimenzióban mozognak: az egyik a delineáció, a másik a prognózis. A delineáció nem más, mint a képletbeli elemek jelentéstartalmának kibontása az egyes jelzések mibenlétére, milyenségére és okára tekintettel. A prognózis az életterületekre vonatkozó delineált jelzéseket helyezi el időben, különféle prognózismódszerek használatával. Ezek a módszerek egymásra épülnek, és ugyanolyan deduktív, az egésztől a részig tartó eljárással közelítik meg az életet, mint ahogyan a delineációban is az élet egészétől kezdve jutunk el az egyes életterületek részkérdéseiig.

Még egy fontos kérdés maradt hátra, amelyet röviden egyszer már érintettem. A belelkesülés időpontjának bizonytalanságáról van szó. Tény, hogy a születési asztrológia sohasem lehet tökéletesen pontos, és ennek több oka is van. Részben a tudásunk hiánya, részben magának az asztrológusnak a tévedhetősége, de ide tartozik az a klasszikus gondolkodással érthető rendszerbeli bizonytalanság, amelyet a belelkesülés pillanatának megfoghatatlansága okoz. Ha tökéletesen tudnánk valakinek a jövőjét, azzal megszüntetnénk azt: a jövő viszont mindig dinamikusan változik, és a szülött a saját szabad választása és a rá eső determináció révén mindig a megfelelő időminőség keretei között cselekszik. Ezt viszont egyetlen prognózismódszerrel sem lehet tökéletesen konkretizálni, hiszen a szülött maga is dinamikusan teremti a jövőjét. A születési képlet idejének nem túl jelentős, ám nem elhanyagolható bizonytalansága pedig még jobban kiveszi az asztrológus kezéből a tökéletesen időzített jóslatok lehetőségét. És – azt hiszem – ez így is van rendjén. Nem a csodálatos próféciák miatt érdemes asztrológiával foglalkozni, hanem azért, mert valóban hasznos eszköz – akkor is, ha mint minden, ez is véges.