Láthattuk, hogy az asztrológiában mindennek a mértéke az ember. Ezért is foglalja el az ágazatok hierarchiájában a központi helyet a natális ágazat. De amikor társadalomról beszélünk, nemcsak egyes emberek összességét értjük alatta: egymásra épülő nagyobb szerveződéseket is láthatunk, kezdve a családtól, a társadalom alapegységétől, egészen a teljes emberi társadalomig. Sőt, ha kilépünk a társadalmi keretekből, szembetaláljuk magunkat azzal a természeti környezettel is, amely összességében Földünket, az asztrológia legnagyobb értelmezési tartományát adja ki.

Ez az egyetemes asztrológia léptéke: mindegyik nagyobb szerveződés, amelynek az emberek csak atomjai. És ahogyan beszélhetünk az egyes ember boldogulásáról, ugyanúgy értelmezhető a társadalom különböző szintű szerveződéseinek boldogulása is. Az egyetemes asztrológia haszna abban áll, hogy leírást, ezáltal előismereteket nyújtson a természeti és társadalmi folyamatokból. Az egyetemes ágazat erre különböző időtartamokat átívelő képleteket használ.

Több oka van annak, hogy ez az ágazat az asztrológia magasiskolája. Egyrészt, itt nem egyetlen radixról, gyökérképletről beszélünk, mint a kérdő- vagy születési ágazatban: ugyanúgy egyetemes képlet a mindössze egyetlen napszakra vonatkozó sarokképlet, mint a mintegy ezer évet átívelő legnagyobb konjunkció. Ezekkel a képletekkel komplett folyamatok egyes mozzanatáról kapunk képet, mintegy in medias res belecsöppenve a történésekbe, szemben például a születési képlettel, amely – némileg leegyszerűsítve, amelyre mindjárt visszatérek – egy történet kiindulópontját mutatja.

Másrészt az egyetemes asztrológia gyakorlatában sokkal nagyobb szerepet kap a háttértudás, mint más ágazatokban. A kérdőágazat sikerre viteléhez például fegyelmezett és logikus gondolkodáson és az átlagos mindennapi ismereteken nemigen van szükség egyéb tudásra. A születési asztrológia ennél több élettapasztalatot igényel, és bizonyos fokú műveltséget az olyan tudományokban, mint a biológia, antropológia, pszichológia és hasonlók. Az egyetemes asztrológia ezekhez képest alapos társadalomtudományi ismereteket igényel, még akkor is, ha valaki nem történelmi léptékben kívánja használni. Arról pedig talán nem kell külön szót ejteni, hogy a természeti folyamatok leírásában nem nélkülözhető a természettudományos műveltség.

A születési prognózis kétfajta megközelítésre épít: az egyik a lineáris, a másik a ciklikus. Lineáris például az élet felosztása különböző korokra a csecsemőkortól az aggastyánkorig, ciklikus pedig a különböző életterületek dominanciájának visszatérése bizonyos életkorokban, természetesen más-más módon. Az egyetemes asztrológiában hasonlóképpen vegyítjük a lineáris és ciklikus felfogást. Itt viszont azonnal jelentkezik egy probléma: lineárisan csak olyan folyamatokat tudunk megragadni, amelyeknek van kezdőpontjuk. A gyakorlatban viszont ilyen riasztóan kevés adódik: az alapítások, mint egy családé, városé vagy országé, alkalmasak a lineáris kezelésmódra; más esetben viszont vagy nincs ilyen kezdet, mint például az időjárás esetén, vagy pedig nem tudjuk, mert nem őrizte meg a történelmi emlékezet. Ennek eredményeképpen az egyetemes asztrológiának súlyos korlátját jelenti az információhiány, és ekkor még nem is beszéltünk arról, hogy mivel a tudomány is folyamatosan változik, az emberiség általános ismereteiben tátongó lyukak is behatárolhatják az egyetemes ágazat alkalmazhatóságát. Talán egyetlen esetben sem érezhetjük ilyen szinten azt, hogy jellegzetességeiben mennyire hasonló a társadalmi és természeti folyamatokat és ciklusokat vizsgáló egyetemes ágazat magához a vizsgálati tárgyhoz. Ez azonban tökéletesen logikus: mint minden, maga az asztrológia is időhöz kötött.

Amennyiben van kezdőpont, úgy az egyetemes ágazat a natálishoz igen hasonló technikákat használ. Sőt, mondhatjuk, ugyanazokat a dolgokat vizsgálja, csak éppen nagyobb társadalmi szerveződésekre, családokra, településekre, országokra vonatkozólag. A lényeges különbség annyi, hogy az egyetemes asztrológiában nemigen beszélhetünk a potenciálok felméréséről, legtöbbször amit adunk, az az elkerülhetetlen előrejelzése. Potenciál, lehetőség csak az egyedi személy szintjén adódik: ha egy településről beszélünk, egyetlen ember aknázhatja ki a potenciálokat, az pedig nem más, mint a vezető. Az viszont, hogy kihasználja-e őket, a saját potenciáljától, végső soron pedig a determináció és szabad választás lehetőségének pillanatnyi egyensúlyától függ. Ennek eredményeképpen nem meglepő, hogy az egyetemes asztrológia a legtöbb esetben nem használható olyan konkrétumok előrejelzésére, amely egyébként a többi ágazatban szokásos.

A kezdőpontokkal más probléma is van: mégpedig a megfoghatatlanságuk. Ez a többi ágazatnál is jelentkezik, igaz, nem ilyen szinten. A kérdőasztrológiában például a kezdőpont, a képlet elkészítésének ideje az a pillanat, amikor az asztrológus megérti a kérdező által feltett kérdést. Ez nem egyezik meg sem a kérdés kigondolásának, sem a konkrét kérdésfeltevésnek az idejével, még ha szerencsés esetben csupán pillanatnyi is az időkülönbség. A kérdés ugyanis akkor lesz kérdés, ha valakihez eljutott, az a valaki felfogta – egészen addig nincs kérdés-értéke. A születéseknél már nagyobb a differencia: kezdőpontnak a belelkesülést tartjuk, amelynek csak hozzávetőleges idejét jelenti a születés percekig-órákig tartó folyamata; és persze ahogyan mint az alkalmi kérdés megfogalmazódása is ott áll valahol a történet előtt, úgy a születéseknél sem feledkezhetünk meg a fogantatásról, mint előzményről. Az egyetemes asztrológiában esetenként a vélt kezdőpont alkalmassága nem is dönthető el: vajon Magyarországot melyik pillanattól kezdve kell létezőnek tekintenünk? Egy város alapításának mi az időpontja: az alapítás ceremoniális aktusa, vagy a tényleges várossá válás? És ha az utóbbi, akkor vajon melyik az a pillanat, amely előtt a város még nem város, utána viszont már igen?

Az ilyen dilemmákat az egyetemes asztrológia elegánsan oldja meg, mégpedig úgy, hogy az egyetemes léptékű folyamatoknál sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a ciklikusságra, mint a linearitásra, és a bizonytalan eseményképletek helyett a különböző időciklusok egyetemes képleteit használja. Mint említettem, a lépték tetszőlegesen bővíthető és szűkíthető a napi szinttől a grandiózus korszakokig, és csak a praktikum szab határt. Így van az, hogy az egyetemes asztrológia a gyakorlatban nem használ a Nap sarokponti helyzetére készülő sarokképleteknél szűkebb, valamint az évezredet átfogó legnagyobb Szaturnusz-Jupiter konjunkcióknál tágabb perspektívájú segédképleteket. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi is csak az egyetemes ágazat retrospektív használatában, a történeti asztrológiában használatos; előrejelzéseknél a néhány évnél-évtizednél nagyobb léptékű képleteknek nincs gyakorlati értékük a konkrétumok előrejelezhetetlensége miatt. Az eseményképletek helyett pedig az a volumenű segédképlet használatos, ami logikusan megfelel a vizsgálandó jelenség nagyságának. Országunkra például az 1603-as legnagyobb és az 1980-as nagyobb konjunkciós képlet. (Ez a kijelentés bizonyára meglepetéssel tölti el azokat, akik a jelenlegi államforma kiindulópontját jelentő 1989-es eseményképletből szeretnének messzemenő következtetéseket levonni, illetve azokat, akik az államalapítás aktusának délibábját kergetik.)

A ciklusok felhasználása mellett szól az egyetemes asztrológia újabb speciális problémája is, a hely kérdése. Hóroszkopikus asztrológiát ugyanis csak akkor lehet művelni, ha egy adott helyszín is rendelkezésre áll: ez a kérdéseknél és a születéseknél adott, fel sem merül, mint bizonytalan tényező. Egy ország esetében viszont egyáltalán nem mindegy, hogy hová készül a képlet, még ha a józan megfontolás úgy is szól, hogy a tényleges főváros legyen a választás. Az egész emberiséget magába foglaló folyamatokat viszont nem lehet hóroszkopikus módszerekkel megragadni: itt a kiegészítésképpen a többi ágazatban kevésbé használatos nem-hóroszkopikus módszerek, az időuralmi rendszerek nagy szerepet kapnak.

És itt jelentkezik legerőteljesebben az a tény, hogy az egyes ciklusok egymásba kapcsolódnak. Ha az egésztől a rész felé haladunk, látjuk, hogy a nagyobb ciklust a kisebbek konkretizálják, töltik meg tartalommal. Ha viszont a résztől haladunk az egész felé, észrevehetjük, hogy a kisebb ciklus csak abban a tartományban jelezhet tartalmat, amilyet a nagyobb megenged neki. Viszont mivel nem mehetünk vissza egy tőzsdei előrejelzés kedvéért a világ keletkezéséig, itt újfent nagy szerepet kapnak azok a külső információk, amelyeket egyszerűen adottnak veszünk. Ilyenekkel a születési asztrológiában is számolunk: a nativitásokat adott háttér előtt bíráljuk el, amelyben figyelembe vesszük, milyen országba, társadalmi rétegbe, családba született valaki, milyen személyek és magasabb szintű folyamatok határozzák meg mozgásterét. Ez az asztrológia válasza arra a kérdésre, amelyet először talán Cicero fogalmazott meg: hogy vajon egy tömegszerencsétlenség áldozatainak egytől egyig tartalmazza-e a képlete ezt a jelzést.

Miután elég kimerítően szó esett az egyetemes ágazat jellegzetességeiről, talán nem árt röviden arról is beszélni, hogyan is használhatjuk fel. A válasz: mindenhol, ahol egynél több emberről beszélünk. Készíthetünk előrejelzést családnak, cégnek, városnak, országnak azokról a társadalmi dolgokról, amelyeket egyébként a születési asztrológia taglalásánál már érintettünk: élettel, egészséggel, boldogulással kapcsolatban, előrehaladásra, anyagiakra vonatkozólag, valamint mindenre, aminek köze van szellemiséghez. Az egyetemes asztrológia egy nagyon impozáns eszköztár, amelynek felhasználásában az asztrológus rátermettségén és a figyelembe veendő külső tényezőkön kívül szinte csak a képzelet szabhat határt.