A klasszikus születési asztrológia 2.

Az előző részben a születési asztrológia felhasználásának határairól, az alternatívát nyújtó ágazatokról és általánosságban a születési asztrológiai vizsgálatról volt szó. Most az asztrológia eszközeit és az ítéletalkotás stratégiáját tekintem át.

Az asztrológiai eszköztár

Bármilyen ügy elbírálásával is foglalkozzunk, az asztrológiai eszköztárban háromféle vizsgálandó elemet találunk: a bolygókat, a területeket és a részeket.

Az adott ügyben lényeges bolygókat jelölőknek nevezzük, és megkülönböztetjük őket aszerint, hogy saját jogukon jelölnek valamit, illetve egy másik bolygót, egy területet vagy egy részt képviselnek. Az első esetben általános jelölőkről, más szóval természetes jelölőkről beszélünk, ilyenkor ugyanis a bolygó az adott dolgot vagy jelenséget általánosságban jelzi. Például a párkapcsolati ügyekben a Vénusz jelzi az érzelmi életet, de a nőket is, kifejezetten szexuális perspektívából. A férfi szexualitás jelölője, és úgy általában a szexualitásé, a Mars. Ha azonban a felekre nem csak biológiai lényként tekintünk, úgy a nőket a Hold, a férfiakat a Nap fogja képviselni.

A második esetben alkalmi jelölőkről beszélünk, ilyenkor ugyanis a bolygó azért kap szerepet, mert egy másik bolygó, egy terület vagy egy rész fölött valamilyen jellegű rendelkezéssel (diszpozicióval) bír. Például ha az érzelmi életet akarjuk vizsgálni, akkor a természetes jelölő a Vénusz, azonban az érzelmi élet jellegét nem a Vénusz fogja eldönteni, hanem azok a bolygók, amelyek rendelkezése alá tartozik: legfőképpen a házura, amely mintegy megbízottnak tekinthető, aki a Vénusz ügyeinek vitelére vállalkozik.

A területek, mint nevük is mutatja, az élet különböző területeit, szegmenseit jelzik, ahonnan a jelzések érkeznek. A párkapcsolatban legfontosabb a 7. terület, amely a másik felet, a partneret jelzi az 1. területhez, a főszereplőhöz képest. Lehet még szerepe az 5. területnek is, amely az örömökre vonatkozik, mint például a házasélet.

A modern asztrológiából szinte teljességgel hiányzó, kifejezetten klasszikus asztrológiai elem a rész, amelynek görög neve, a klérosz valami olyasmit jelent, ami egy nagyobb készletből valakinek kijut. Ha nem lenne a szó annyira ódivatú, inkább mint ’juss’ fordítanám, vagy lehetne akár ’nyeremény’ is, ami viszont túl korlátozott értelmű. A részek számított pontok az ekliptikán, amely algoritmusban területek kombinálódnak olyan bolygókkal, melyek lehetnek általános és alkalmi jelölők egyaránt. Mivel a részek külön bejegyzést igényelnek, itt csak a legfontosabb tényekre szorítkozom: a képzésük mindig −A+B+C képlettel történik (ennek átrendezett, normalizált formája a C+B−A), ahol az A  és B az elsődleges és másodlagos mozdulatlan, a C pedig a mozgó alkatrész. A leggyakrabban használt párkapcsolati rész, a házasságrész például a Szaturnuszt és Vénuszt veszi mozdulatlan, az időmeghatározót pedig mozgó alkatrésznek. Mivel ez történetesen egy napszaktól függően változó rész, nappal a nappali párthoz tartozó Szaturnusz, éjszaka pedig az éjszakai párthoz tartozó Vénusz az elsődleges alkatrész, legalább is ez igaz a férfiakra, míg az ellenkezője a nőkre. A rész mindig egy bizonyos különönleges ügyre nézve hordoz jelentéseket: a házasságrész például azt mutatja meg, hogy a főszereplőnek mi jut ki a tartós kapcsolatokat, házasságokat tekintve.

Az ítéletalkotás stratégiája a kérdésekben

Miután tudjuk, hogy milyen eszközökkel dolgozunk, tehát milyen jelölők bizonyságait használjuk fel az ítéletalkotásban, megnézhetjük, hogy milyen módon juthatunk el a bírálatig. Az ítéletalkotás stratégiája némileg eltér a kérdésekben és születésekben, de mivel a kérdéseké egyszerűbb, először ezt mutatom be, így könnyebb lesz majd az elveket a születésekre is alkalmazni.

A kérdések elbírálása minden esetben az előzetes megfontolásokkal kezdődik. Ezek arra szolgálnak, hogy megszerezzük a megfelelő orientációt, képet kapjunk arról, hogy mennyire jól időzített a kérdésfeltevés, vannak-e jelen olyan tényezők a kérdező részéről, amelyek befolyásolják az ítéletalkotást, valamint hogy mennyire megbízható a kérdés csillagzata. Ennek keretében megvizsgáljuk a felkelő fokszámot, valamint az 1. területen található bolygókat és a kérdés megalapozottságát.

Ha úgy ítéljük, hogy a kérdés elbírálható, akkor továbblépünk, és összegyűjtjük a jelölőinket. Elvileg ez az a lépés, amikor megnézzük a szóbajöhető természetes jelölőket, valamint az ezekhez és a releváns területekhez és részekhez tartozó alkalmi jelölőket. A kérdések elbírálásánál azonban gyakorlatilag szinte csak a területekhez tartozó alkalmi jelölőkkel dolgozunk, miután konkrétumokra és nem általánosságokra vagyunk kíváncsiak. Esetleg, ha van rá kellő indokunk, egyes részekhez tartozó alkalmi jelölőket is figyelembe vehetünk, ez azonban az esetek többségénél fölösleges időpazarlás.

Miután megállapítottuk a jelölőket, a kérdés természetének megfelelően kell kiválasztanunk a helyes nyomozati taktikát, de ettől függetlenül minden esetben a jelölőket fogjuk értékelni önmagukban és kapcsolatrendszerükben, majd az ezen vizsgálatokból származó bizonyítékokat rendezzük el. A bizonyítékok felsorakoztatása után pedig megalkothatjuk bírálatunkat, végül a bírálat alapján megfogalmazhatjuk a kérdezőnek adott választ.

Ennek a logikusnak tűnő eljárásnak a gyakorlatban sok buktatója van, amelynek elkerülésében csak a fegyelmezett gondolkodás és a szüntelen gyakorlás segíthet. Ahogy erről már korábban írtam, a kezdőkre jellemző, hogy, miután a jelölőválasztásban sem tanúsítottak kellő önmérsékletet, kidolgozott taktika nélkül, találomra gyűjtenek össze bizonyítékokat, amelyek egész garmadáját kényszerülnek mozgatni. A leghelyesebb, ha a csillagzat elbírálását egy színházi előadás megtekintéséhez hasonlítjuk, ahol a jelölők a színészek: ha a figyelmünket megosztjuk, és nem a főszereplők cselekményére koncentrálunk, akkor nem fogjuk megérteni a darab üzenetét; ugyanígy történik akkor, ha fölöslegesen szaporítjuk a jelölők számát. A kérdésekben három jelölőnél többet használni nemcsak hogy luxus, hanem annak csalhatatlan jele, hogy nem voltunk elég körültekintőek.

Egy másik gyakori hiba az, ha az asztrológus gondolkodás nélkül alkalmazza a könyvekben található sematikus leírásokat. A klasszikus asztrológiai művek a maitól merőben eltérő pedagógiai felfogás szerint készültek, amely részben köszönhető annak is, hogy anyagi okokból a lehető legtömörebb formába kellett önteniük tanításaikat. A klasszikus irodalomból való tanulás részben azt jelenti, hogy alaposan megismerkedünk az alapelemekkel, részben pedig azt, hogy a leírt tankönyvi eseteket megpróbáljuk absztrahálni, és megfogalmazni az általános törvényszerűségeket. Ehhez segít a metaforikus megközelítés, amelynek használata az asztrológiai bírálat minden egyes mozzanatában csak javasolható, azaz olyan egyszerű hasonlatok alkalmazása, amelyek segítségével a jelölők jelzései vizualizálhatók. Mindennek szemléltetéséhez a legegyszerűbb egy példa áttekintése.

Példa a kérdőasztrológiai ítéletalkotásra

Az eddigi példákhoz hűen álljon itt egy párkapcsolati kérdés. A történet roppant egyszerű: a kérdező férj arra volt kíváncsi, hogy az ezidőtájt zilált házasság vajon megmenthető-e.

Mielőtt azonban kapásból fejest ugranánk a képletbe, ahogyan sokan tennék, először el kell gondolkodnunk az erre az esetre alkalmazható legjobb taktikán. Először is azon, hogy vajon milyen jelölőkkel fogunk dolgozni. A természetes jelölőkről rögtön lemondhatunk, mert nem az érzelmi életre, netán a másik félre vagyunk kíváncsiak mint nő vagy mint feleség; és ugyanígy figyelmen kívül hagyhatjuk a részeket is, miután nem a házasság lesz önmagában érdekes, hanem az, hogy a kérdező és a kérdezett, azaz a feleség jelölője vajon milyen kölcsönös történetet játszik el. Ez a megfontolás rögtön leszűkíti vizsgálatunk tárgyát két jelölőre, amely szerepeket az 1. és 7. terület felett rendelkező bolygók fogják vállalni. Azt is láthatjuk, hogy elsősorban a két jelölő kapcsolatrendszere lesz majd érdekes, így taktikánkban az egyéni vizsgálat elé helyezzük a kapcsolatokat.

Most már rápillanthatunk a képletre. (Hogy elkerüljem a megszokott odaadó képletfixírozást, egy szokatlannak tűnő négyzetes képletformát választottam.)

Az elbírálás előtti megfontolásokkal kezdjük. Az Ikrek 20. foka van felkelőben, amely nem számít magasnak, így az időzítéssel önmagában nincs gond. Az 1. területet adó Ikrekben csak a Hold tartózkodik, amely, mint minden kérdés esetében, alapvetően a kérdező társjelölője. Hogy itt találjuk, ez csak arról tájékoztat, hogy a labda a kérdezőnél van. Az óra ura a Mars, amely a Bakszarvúban tartózkodik, így nincs alakhármasság szerinti összhangban a kérdezőt jelző Merkúrral, az Ikrek házurával: ebből az következik, hogy a kérdés nem megalapozott; tehát bár a bírálat jelenleg érvényes, jelzései semmi esetre sem tekinthetők véglegesnek.

Most következhet a jelölőválasztás. A kérdező két jelölőjét, a felkelő alak házurát, a Merkúrt, valamint a társat, a Holdat már megtaláltuk. A Merkúr háromszögű alakzatban áll a felkelő alakkal, a Hold pedig kifejezetten benne áll, ez tehát azt jelzi, hogy mindkettőt egyenlő súllyal kell figyelembe vennünk, de a Merkúr lesz a kérdezőt mint személyt jelölő bolygó, a Hold pedig a narrátor. A kérdezett jelölőjét a 7. területet képező Nyilas felett rendelkező házúrban, a Jupiterben találhatjuk meg. A Jupiter is alakzatban van saját házával, háromszögben, ami fontos ahhoz, hogy a szív is tudja, mit csinál a fej.

A tervnek megfelelően először azt nézzük, hogy milyen kapcsolatok találhatók a jelölők között. A kapcsolat kétféle lehet: tényleges és érdekeltségi. A tényleges, tehát látáson alapuló kapcsolat azt mutatja, hogy van-e, volt-e vagy lesz-e valós interakció a felek között, és hogy ez milyen jellegű. Az érdekeltségek, azaz a rendelkezéseken alapuló viszonyok pedig az érdekeket fogják feltárni. Választhatunk, melyikkel kezdjük. Nézzük először az érdekeltségeket!

A két jelölő ugyanabban az alakban van, valójában tehát ugyanabban a cipőben járnak. Ez az alak a Vízöntő, amely a Szaturnusz háza és a Nap száműzetése, tehát egyikük sem rendelkezik komoly rendelkezéssel. Kettőjüket a Szaturnusz köti össze, amely a 4. területen található. Ez meg is mutatja, hol jelentkezik a kötelék: a családi otthonban. Most folytathatnánk a Szaturnusz értékelésével, de ez mellékvágányra terelne bennünket, ezért most beérjük ezzel a megállapítással, és a megfelelő ponton majd visszatérünk a Szaturnuszra.

Az erőteljes egymásra vonatkozó érdekeltségek hiánya nem kell, hogy zavaró legyen, mivel a kérdés nem arról szólt, hogy ki milyen érzelmekkel viseltet a másik iránt. Ezért aztán folytathatjuk a tényleges kapcsolat vizsgálatával. A kapcsolat pillanatnyilag távolodó, és viszonylag távol is vannak egymástól. Ez olyan, mintha látnánk a színpadon sétáló két személyt, akik között a távolság már így is nagy, de egyre nő. Mindez az elhidegülés felé mutat, mégpedig a Merkúr által jelzett kérdező hozzáállásából kifolyólag, minthogy ő az, aki gyorsabban mozog. Csakhogy a mozgása lassú, és egyre veszít a sebességéből. A Merkúr már túljutott a Naptól való legnagyobb eltávolodási pontján, esti lenyugvásban van, és hamarosan eljut az első állomására, amikor mozgásiránya megfordul. Hozzá képest a Jupiter az esti elégetettség állapotában van, és egyre mélyebben a  Nap sugarai alá kerül. Ha a mozgást végigkövetjük, láthatóvá válik, amint a Merkúr hátrálásba vált, és ebben a hátrálásban, immár a Nap sugarai alatt eltűnve, újra találkozik a Jupiterrel.

Hogyan lehet mindezt értelmezni? Ott van a színpadon a két színészünk, közülük csak az egyik látszik, a másik takarásban van. Tudjuk – de minden részletében nem látjuk –, hogy a kérdezőt játszó szereplő most még távolodik a másik szereplőtől, de hamarosan megáll, majd visszakozni kezd, és hagyja, hogy takarásban ugyan, de a másik beérje, és újból kapcsolatot létesítsen vele. Ezen a ponton ráadásul a Jupiter lesz a kezdeményező, minthogy ő a gyorsabb, ő közelít: kérdezőnk tehát valószínűleg egyszerűen visszakozni fog, és hagyja, hogy a feleség kezdeményezésére a kapcsolat folytatódjon.

Milyen körülmények között történik ez így? Azt már tudjuk, hogy a sugarak alatt, azaz mintha a színfalak mögött egyezkednének. Nagyszabású megbékélésre tehát nem számíthatunk; ezt a bizonyítékot azonban a valós helyzetnek megfelelően kell értékelnünk. Azaz le fognak ülni beszélni, de a nagyszabású ígéretek és tettek valószínűleg elmaradnak. Ezenkívül még figyelembe kell vennünk azt, hogy az újabb találkozáskor a Merkúr hátráló mozgású lesz: ha az előrehaladó mozgás a kapcsolat határozott leépítése felé mozgást jelzi, úgy a hátrálás arra mutat rá, hogy a kérdező át fogja gondolni, újra fogja értékelni eddigi elképzeléseit, és ez adja meg az esélyt annak, hogy a feleség ismét közeledhessen hozzá.

A szereplők játékának vizsgálata után most meg kell néznünk, hogy a rendezés mennyire követi az előbb leírt forgatókönyvet, azaz meg kell vizsgálnunk a Hold mozgását és kapcsolatrendszerét. Ő a Szaturnusszal való összekapcsolódás felé tart, amely egy négyszögletű pillantás formájában fog hamarosan megvalósulni. A Szaturnusz szerepét már megállapítottuk: a családi otthonról van szó, tehát a történet következő felvonása az otthonban fog játszódni. A négyszögletű kapcsolat, valamint a Hold és Szaturnusz közötti kölcsönös érdekeltségek hiánya azt mutatja, hogy küzdelem várható a családi terepen: a két bolygó ugyanis olyan, mint két autós, akik ugyanahhoz a kereszteződéshez érkeztek, és mivel egyik sem érzi úgy, hogy elsőbbséget kellene adnia a másiknak, kölcsönösen akadályozzák a másikat a továbbjutásban. A helyzetet csak az oldja, hogy mintkét helyen a Merkúr a házúr, így a kérdező lesz az a személy, aki az otthoni konflikusokat enyhíteni tudja belátásával.

Minthogy a Hold vizsgálatának eredménye nem mondott ellent az eddigieknek, hanem kiegészítette őket, a bírálatunk egészen körvonalazódni látszik. Bár már futólag foglalkoztunk a jelölők saját állapotával, most részletesebb vizsgálatokat is le kell folytatnunk. Logikusan gondolkozva az lesz a következő szempontunk, hogy vajon mekkora a mozgástere a kérdezőnek, aztán ugyanezt a kérdést megnézzük a Jupiter és a Szaturnusz esetében is, utóbbinál azért, mert a vizsgálata most már elég időszerűvé válik.

A Merkúr a Vízöntőben, egy levegős, emberi és szilárd alakban van, a 9., vagyis egy hanyatló területen. Mindez a Jupiterre is igaz. A szilárdság az állandóság felé mutat, a szereplők helyzetében változás nem várható. A Jupiter esetében ez csak azért különleges, mert még csak az imént lépett be a Vízöntőbe, azaz egy változás a hozzáállásában már mindenképpen lejátszódott. A levegős és emberi alak a konfliktus ésszerű, megbeszélésen alapuló rendezésében segíthet, de a hanyatló terület arra enged következtetni, hogy a felek nem egy határozott döntés alapján oldják meg problémáikat, hanem egyszerűen nincs mozgásterük, belekényszerülnek a kompromisszumba. Ez pedig, logikusan gondolkodva, nem tekinthető hosszútávú megoldásnak – köszön vissza itt a kérdés megalapozottságának hiánya.

Végül a Szaturnuszhoz fordulunk, amely a családi élet jelölője. Ez a Szűzben, egy emberi és kettős alakban van, és éppen most találjuk az első állomásán, amikor előrehaladásból hátrálásba vált. Ha az eddigi időszak a konfliktusokról szólt, akkor most lappangás következik, de – a kettős alakból kifolyólag – a helyzet nem stabil, időről időre a hangulat újból rossz lehet, de amint az emberi alak mutatja, legalább nem az indulatok szabadulnak el.

Ezzel lényegében eljutottunk a vizsgálatok végére. Számos fontos és kevésbé fontos bizonyítékot összeszedtünk, amelyek alapján biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy a házasság megmarad, a felek időlegesen elássák a csatabárdot, de ez inkább csak jegeli a problémákat, amelyek megoldása a kérdezőre várna, ha képes lenne megragadni a kormányrudat. Jelenleg erre nincs esély, de a csillagzat a közeljövőn túlra vonatkozólag úgysem hordoz jelzéseket, így nem zárható ki, hogy idővel majd akad. Ebből az eredményből kell azután olyan választ alkotnunk, amely a kérdező fél számára megadja a kért információkat, de olyan formában, hogy az asztrológiai elemzés esélyeket adjon neki, ne pedig elrettentse.

Ez az ítéletalkotási stratégia, amelyet a kérdőasztrológián szemléltettem, átdolgozott formában a születésekre is használható. Hogy miként, arról a következő alkalommal írok majd.