Meglehetősen nehéz feladat az asztrológia kezdeteiről, korai történetéről írni. Ennek oka egyrészt az, hogy az i. sz. 1. századot megelőző időszakból nem maradtak fenn teljes asztrológiai munkák, másfelől pedig az, hogy a kezdetek leírása nagyban attól függ, honnantól kezdve beszélünk asztrológiáról. Ez utóbbi kérdést nehéz megválaszolni: szükség lenne az asztrológia meghatározására, tehát annak elkülönítésére, mi nem asztrológia, illetve mi még vagy már nem az; de ehhez a történeti áttekintés elkerülhetetlen. A problémát most gyalogos módon igyekszem megoldani: egyelőre azt a meglehetősen egységes rendszert nevezem asztrológiának, amely a leghosszabb időn keresztül viselte ezt a nevet. A pontosabb meghatározásra majd a történeti áttekintést követően, annak tükrében kerül sor.

Egy technikai megjegyzéssel kezdeném: a korábban „modern asztrológiaként” aposztrofált mesterségre – a műfaj klasszikusának számító Baktay-könyv nyomán – „csillagfejtésként” hivatkozom a kellő megkülönböztethetőség érdekében. Azt állítom ugyanis, hogy az asztrológiát nem lehet egy kalap alá vonni a csillagfejtéssel. Természetesen vannak felületes hasonlóságok, például mindkettő diagramot készít az égi konstellációk alapján – noha a releváns elemek eltérnek –, és ez alapján von le következtetést. Lényeges különbség viszont, hogy az asztrológia saját tudományfilozófiai magyarázatot ad arra, hogy miért azokat az elemeket választja ki relevánsként, amelyeket. A csillagfejtés ezzel szemben a megszokás alapján jár el, amely vagy egy irányzathoz kötődik, vagy teljesen önkényes. Saját magyarázatot a releváns elemekre, a technikáinak hatásmechanizmusára nem ad, ezek helyett bizonyos filozófiai és pszichológiai irányzatok megállapításaival próbál indokokat adni.

Az asztrológia a földi idő minőségét tanulmányozza, az asztrológus pedig ebből von le következtetéseket, akármiről is legyen szó. De mi is az, hogy „az idő minősége”? Erre elég nehéz lenne akadémikus stílusú választ adni. Az idő egy olyan tényező, amely mentén történnek az események. Az események viszont ilyen vagy olyan minőséggel bírnak. Minőségileg más egy nappal és egy éjszaka, minőségi különbség van az évszakok között. Minőségi különbség, ha éppen sikeres vagyok, és ha történetesen sikertelen. Minden pillanatnak megvan a saját minősége, és ez minden pillanatban kissé megváltozik. Ám az bizonyos, hogy a földi történések és az idő minőségének változása összhangban áll egymással.

Üdvözletem az Olvasónak! Nevem Osthanes, a klasszikus asztrológia tanonca vagyok. Hogy miért nem nevezem magam asztrológusnak? Erre igen egyszerű a válasz: Magyarországon egyetlen asztrológus sincs, sőt a világon is igen-igen kevés. Mielőtt azonban bárki felhördülne, előre kell bocsátanom, hogy nem árulok bóvlit, és nagyon is jól tudom, milyen súlya van ennek a kijelentésnek.

Nem ártana tisztázni, mi is az asztrológia. Bevallom, részben az vezérelt e cikksorozat létrehozásakor, hogy erre választ adjak. A klasszikus asztrológiáról fogok beszélni, amelynek semmi köze a manapság „asztrológia” címszó alatt árult igénytelen, koncepciótlan és súlytalan bizsuhoz. Itt nemcsak a napilapok és egyéb sajtótermékek horoszkópjaira gondolok. A boltok „ezoteria” szekciójában található „asztrológiai” írásművekre, azok íróira és fogyasztóira egyaránt. A klasszikus asztrológia egy kiforrott világszemléletű rendszer, egy igazi tudomány, amelynek gyakorlata művészettel felérő mesterség. De erről majd később.

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a koncepció sokaknak nem fog tetszeni. Én pusztán szeretnék némi világosságot gyújtani a fejekben egy olyan, mára degradált tudománnyal kapcsolatban, amely bizony igencsak megérdemelné a rehabilitációt, és amely – nem mellesleg – évszázadokon át sikerrel szolgálta az emberiséget.

De nem csak az ismeretterjesztés vágya vezérel, ez önmagában ugyanis még nem ok, hogy valaki közfelületen ossza az észt. Ennél súlyosabb indokaim vannak. Az asztrológia – és ezzel lassan belekezdek lényegi mondandómba – egy igazán praktikus rendszer volt, amely az emberek számára fontos információkat adott problémáikkal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen hatékony segítséget nyújtott. Nem csupán úgy, hogy megmutatta a lehetséges jövő egy szeletét, hanem úgy is, hogy az ember kezébe adta a kulcsot. De még ezen kívül is igen sok másra volt képes mindaddig, amíg félre nem lökték, le nem butították, és fel nem cicomázták mindenféle eklektikus gönccel, mint egy ízléstelen utcalányt. De erről majd legközelebb. Ezek után azt hiszem itt az ideje, hogy elmondjam a műsor rendjét, azaz hogy mit talál majd itt a kedves olvasó. Lesznek a klasszikus asztrológiával kapcsolatos ismeretterjesztő írások, kritikák, valamint saját reflexiók, amelyek szűkebben vagy tágabban kapcsolódnak az asztrológia világképéhez, elméletéhez vagy az asztrológiai praxishoz. Ezen kívül ókori, középkori és reneszánsz történelmi témákra, filozófiára és antik vallástörténetre lehet számítani; és bár nem igazán célom, azt hiszem, nem fogom tudni elkerülni a jelenkor kritikáját sem. Szóval ez a menü. Jó szórakozást kívánok!