Egy technikai megjegyzéssel kezdeném: a korábban „modern asztrológiaként” aposztrofált mesterségre – a műfaj klasszikusának számító Baktay-könyv nyomán – „csillagfejtésként” hivatkozom a kellő megkülönböztethetőség érdekében. Azt állítom ugyanis, hogy az asztrológiát nem lehet egy kalap alá vonni a csillagfejtéssel. Természetesen vannak felületes hasonlóságok, például mindkettő diagramot készít az égi konstellációk alapján – noha a releváns elemek eltérnek –, és ez alapján von le következtetést. Lényeges különbség viszont, hogy az asztrológia saját tudományfilozófiai magyarázatot ad arra, hogy miért azokat az elemeket választja ki relevánsként, amelyeket. A csillagfejtés ezzel szemben a megszokás alapján jár el, amely vagy egy irányzathoz kötődik, vagy teljesen önkényes. Saját magyarázatot a releváns elemekre, a technikáinak hatásmechanizmusára nem ad, ezek helyett bizonyos filozófiai és pszichológiai irányzatok megállapításaival próbál indokokat adni.

Ez csak egy megállapítás, amely elméleti szinten megkülönbözteti a két dolgot. Történetileg ugyanilyen elkülönítés tehető. Az asztrológia a kidolgozásától fogva egy egységes elméleti háttérrel rendelkező, változatos technikákat felvonultató elméleti és alkalmazott tudomány. Princípiumainak megfogalmazásában részben a kortárs tudományok legjavának leíró készletét is hasznosítja: ezek a nyugati asztrológiának nevezett vonulatban a hellénisztikus eredetű természetfilozófiai rendszerek. Az asztrológia szorosan összefügg az célszerűségi okokból eltérő világképű csillagászattal, amelynek bizonyos eredményeit eszközként használja fel. A belső elméleti vagy gyakorlati viták ellenére a teljes asztrológia egy homogén rendszert képez, amely a földi élet minden aspektusára kiterjedő megállapításokra aspirál.

Ezzel szemben a csillagfejtés az asztrológia bizonyos leegyszerűsített megállapításaiból, technikáinak töredék részéből táplálkozik átfogó elméleti háttér nélkül. Pontosabban a legtöbb irányzat próbál magának keresni valamiféle elméleti hátteret, ezt viszont tudományos elismertséggel nem rendelkező, vallási jellegű, eklektikus rendszerekben – mint az összefoglaló néven ezoteriának vagy okkultizmusnak nevezett „tan” –, illetve egyéni pszichológiai felfogásokban – mint a jungiánus pszichológia – véli felfedezni. Ezeket viszont nem dolgozza koherens elméleti háttérré, így rendszertani értelemben a csillagfejtés tudományként nem aposztrofálható. Éppen ezért magát tapasztalati tudománynak próbálja feltüntetni, noha ehhez a megállapításhoz tudományosan feldolgozott tapasztalati eredményekre lenne szükség. Ilyeneket viszont a közvélemény előtt mindezidáig nem tudott produkálni.

Lehetséges, hogy valaki az asztrológiától is megkövetelné a tudományos bizonyítást. De egyrészt érdemes megjegyezni, hogy az asztrológia századaiban ilyesmit még semelyik tudománytól nem vártak el, másrészt viszont ilyen vizsgálatra a jelenkorban még nem került sor. Erre természetesen mód lenne, noha komoly problémát jelent, hogy technikai okokból az asztrológia megbízhatósága csupán közvetett úton bizonyítható – azáltal, hogy az asztrológusok előrejelzései helyesnek bizonyulnak –, viszont mindehhez komoly kompetenciával rendelkező asztrológusokra van szükség. Ilyenek pedig a klasszikus asztrológia iránti érdeklődés alig néhány éve-évtizede bekövetkezett feléledése miatt csak igen korlátozott számban találhatók, emiatt a statisztikailag megbízható számú asztrológust felvonultató bizonyítási eljárás még várhatóan jó ideig váratni fog magára.

További probléma viszont, hogy az asztrológia és a csillagfejtés külső szemlélők, így a tudományos kutatók általi megkülönböztetése egyelőre nem létezik, ami egy asztrológiai teszt esetén a tesztet azonnal érvénytelenné teszi, hiszen nem a tárgyát, az asztrológiát vizsgálja. Ami a célokat illeti, az alkalmazott asztrológia célja az információadás, ez pedig túlnyomórészt eseményszintű prognózis, illetve terápia. Ez minden ágazatára igaz, tehát ugyanúgy vonatkozik egy lényegében személyfüggetlen, aktuális kérdésre, mint egy nagyobb történeti időszak általános tendenciáira.

A csillagfejtés ezzel szemben nem jelöl meg konkrét célokat. Spektruma lényegében csak az egyes ember szintjén mozog, a többi ágazatával kapcsolatban – legalábbis bizonyos irányzatok – saját maga is kétségeket fogalmaz meg. Tapasztalatom szerint óvatosságból többnyire visszavonul a konkrétumok terepéről a megfoghatatlan, kissé ezoterikus vagy pszichológiai ízű kijelentésekhez, amelyekkel hatékonyan szolgálja a tanácskérőt, amennyiben a hatékonyság ismérve a pillanatnyi hangulat-jobbítás, azaz a vulgárpszichológiai tüneti kezelés. Konkrét történések előrejelzésére megbízhatóan – azaz szignifikáns módon – nem képes, ilyesmire többnyire nem is törekszik.