Mint arról korábban írtam, a klasszikus asztrológia elsődleges felhasználása az eseményekkel kapcsolatos. Ahogyan színházba is azért megyünk, hogy a színészek által bemutatott darabot láthassuk, úgy az asztrológia haszna is főként akkor érhető tetten, ha a múlt, jelen vagy jövő eseményeit igyekszünk megragadni segítségével.

A különböző típusú kérdéseket, tartozzanak a kérdő-, időválasztó, születési vagy egyetemes asztrológiai ágazathoz, kézikönyvek sora tárgyalta különböző bontásban. Legtöbbször a tizenkét terület szerint bontották fel a témákat, aztán később ezeket szűkítették vagy bővítették az aktuális történeti kor érdeklődése szerint. Ennek következtében vannak olyan témák, amelyek ma már nem feltétlenül aktuálisak – például a házastárs hozományára vonatkozó spekulációk –, mások viszont csak manapság kerülnek terítékre. Szerencsénkre a klasszikus asztrológia nyelvezete, illetve a különböző régi témákkal kapcsolatos példaanyag mennyisége lehetővé teszi, hogy saját korunkra speciális témaköreire is alkalmazzuk a hagyományos tudást. A megfelelő módosításokkal például kiválóan átdolgozható a szolgákra vonatkozó klasszikus témakör, amennyiben beosztottakkal kapcsolatban kívánunk kutakodni; a perzsa-arab kor egyik kedvenc témája, a lakomákra vonatkozó vizsgálódás pedig kitűnő alapot nyújthat ahhoz, hogy az üzleti megbeszélésekhez hasznos asztrológiai anyagot dolgozzunk ki.

A kérdőasztrológia, mint a leginkább köznapi, gyors felhasználású ágazat kézikönyvei közül hármat emelnék ki: ar-Ridzsál kompediumának első három könyvét, Bonatti asztrológiai monográfiájának második részét, valamint Lilly Keresztény asztrológiájának második kötetét. Ezek a munkák többé-kevésbé ugyanazokat a témákat tárgyalják: ezeket klasszikus témáknak nevezhetjük. A klasszikus témák nagyobbrészt valóban időleges, alkalmi kérdéseket takarnak, amelyek ha a jövőre is vonatkoznak, többnyire néhány héten-hónapon belül bekövetkező eseményekkel foglalkoznak. Kisebb részük az úgynevezett univerzális kérdések köréhez tartozik: ezeknek a „Lesz-e (valaha) gyerekem?” típusú felvetéseknek az időtartama nem limitált, és lényegében egy-egy speciális születési asztrológiai vizsgálódásnak felelnek meg. Az ilyen univerzális kérdéseket akkor alkalmazták, ha a születés ideje nem volt ismert, vagy ha bármilyen okból a natális elemzés nem volt elérhető. Természetesen kevésbé megbízhatók, mint a születési bírálat során kapható információk, de adott esetben ezek is hasznosnak bizonyulhattak. De mivel ezek így is csak amolyan pótmegoldásnak számítanak, külön nem tárgyalom őket.

Annak ellenére, hogy az interrogatív bírálat a legegyszerűbb, leggyorsabb és legkézenfekvőbb módszer, amit az asztrológia fel tud mutatni, számos buktatója van. Arról, hogy mennyire számít gyenge láncszemnek az asztrológus és a kliens, korábban már írtam; sokszor viszont magával a kérdéssel vannak gondok. Mivel a téma hosszú tárgyalást igényel, most csak a legfeltűnőbb problémákra térek ki. Az asztrológiai vizsgálatok szigorúan tényekre vonatkoznak, így a megalapozatlan feltételezések, a rábeszélések vagy lebeszélések kívül maradnak használhatósági körén. Ugyanígy az asztrológia nem alkalmas tisztán mennyiségi kérdések eldöntésére, hiszen minőségekkel, és nem számszerű mennyiségekkel foglalkozik. – Ha egy mondatban kell megfogalmazni: a kérdőasztrológia akkor használható, ha az ügyfél egy átgondolt, frappáns, tömören és világosan megfogalmazott kérdést tesz fel egy olyan valós helyzetre vonatkozólag, amely őt személyesen is érinti.

Na de mégis milyen helyzetekre kell gondolni? A klasszikus témakörök a következőképpen néznek ki: élet, egészség; család, emberi kapcsolatok; helytállás az életben, karrier; anyagiak, tulajdon; szellemi élet, a külvilág tényei, utazás. Ebbe az öt nagy témakörbe lényegében minden felmerülő kérdés besorolható. De lássuk őket egyenként, hogyan is néznek ki az egyes vizsgálódások, és milyen hasznot hoznak számunkra.

Az élet és egészség témakörébe tartoznak az olyasfajta nyomozások, amelyek az élet hosszára, minőségére, a várható időszak általános hogylétére, a boldogulás szempontjából kedvezőbb lakóhelyre vonatkoznak, illetve konkrétan betegséghez kötődnek – ez utóbbi ponton azonban már orvosi asztrológiáról beszélünk. Nincs értelme tagadni, hogy a kérdőmódszerrel a halál időpontja és módja is előrejelezhető, amennyiben ez az eshetőség komolyan felmerül. Az asztrológusok erősen megosztottak abban a kérdésben, hogy szabad-e halálra vonatkozó előrejelzéseket adni; azt hiszem, ez súlyos dilemma, és aligha elképzelhető egy olyan alapállás, amely következetes alkalmazása minden helyzetben megfelel a kitűzött erkölcsi mércének. Mindamellett az ebben a témakörben történő asztrológiai válaszadás szerfelett hasznosnak bizonyulhat, ha mindez a jobb életminőség elérésére, az életre, egészségre leselkedő veszélyek elkerülésére, illetve a már bekövetkezett vagy küszöbön álló csapások hatásainak csökkentésére esélyt ad. – Ide kívánkozik a megjegyzés, hogy alkalmi kérdés más személyre, egy adott népességre, de akár házikedvencekre vonatkozólag is feltehető; itt azonban különösen ügyelni kell a kérdező kompetenciájára, azaz arra, hogy van-e bármi köze más dolgaihoz. Nem vitás, hogy egy aggódó szülő a kisgyermekével kapcsolatban megalapozottan kérdezhet, de például országos választások eredményének előrejelzése ezzel a módszerrel már eléggé megbízhatatlan lehet – mint azt a gyakorlat megmutatta.

A kérdőasztrológia valóban olyan, mint a sebészet: gyors, de csak aktuális helyzetre alkalmazható igazán, amikor a szóbanforgó tényezők, szereplők jól ismertek, és a kérdőképletben található jelzések konkrét történetre lefordíthatók. Ezért ingoványos terület például az elkóborolt, ellopott állatok, távollévő, illetve eltűnt, elrabolt személyek hol- és hogylétére vonatkozó kérdések köre, mivel nem feltétlenül vagyunk abban a helyzetben, hogy a jelzéseket a világ aktualitásával egyeztetve helyes bírálatot adhassunk. Persze mindez a konkrét kérdéstől függ, hiszen egy ismerősünkről nyilván könnyebben megállapíthatjuk vendégségbe menet, hogy otthon van-e vagy nincs – bár ez a mobiltelefonok korában már nem kimondottan igényel asztrológiai elbírálást –, mint hogy konkrétan meghatározzuk egy eltűnt személy tartózkodási helyét; főként akkor, ha szinte semmilyen támpont nem áll a rendelkezésünkre. A „Hol van Attila sírja?” típusú kérdések már csak ezért sem kecsegtetnek semmilyen használható információval.

Az emberi kapcsolatok témaköre jóval összetettebb kérdéstípusokat tartalmaz, mint a lényegében kizárólag a jövő előrejelzését jelentő előbbi témakör. Itt ugyanis számos különböző státuszú személyre kérdezhetünk, akikről mást-mást szeretnénk tudni. Ha az asztrológiai technikát nézzük, terület-szinten is különböznek egymástól felmenőink, közeli vagy távoli rokonaink, testvéreink, partnereink, gyerekeink és unokáink; vagy akár barátaink, munkatársaink, alá- és fölérendeltjeink, szomszédaink, közeli vagy távoli ismerőseink, vagy éppen egy olyan ember, akivel alkalmilag van dolgunk – legyen akár segítőnk, riválisunk, személyes, perbeli vagy háborús ellenfelünk. Az emberi kapcsolatokban a legfőbb érdeklődési terület a viszony minősége; sokszor viszont speciális történetekre kérdezünk rá, például arra, hogy sikerül-e kapcsolatot létesíteni egy másik személlyel, véget ér-e egy kapcsolat, születik-e az aktuális időszakban gyerekünk, sikerrel működhetünk-e együtt valakivel, vagy megnyerjük-e a pert. Az emberek közötti viszony leírása az asztrológia nagy erősségei közé tartozik: segítségével minden fölöslegesen pszichologizáló sallang nélkül, akár hozzáállás-, akár eseményszinten is meghatározhatjuk két személy viszonyának minőségét. Hasonlóképpen leírható a közös történet is, akár múltra, jelenre vagy jövőre vonatkozzon, feltéve, hogy a kérdés akut és van némi praktikum benne, a klasszikus asztrológia ugyanis nem kimondottan a lelki tanácsadás kisegítő készlete. Megfelelően és mértéktartóan alkalmazva nagyon jól szolgálja a helyes döntések meghozatalát, bizonyos helyzetekben kiegészítő segítséget nyújthat a célszerű taktikához és stratégiához. Azonban többnyire problémát jelent, hogy az emberi kapcsolatokra vonatkozó kérdések sokszor egyben érzelmi kérdések is, amelyek esetében például egy kedvezőtlen előrejelzés lelki gondokat okozhat. Ez az asztrológus szakma újabb morális kérdése.

Úgy gondolom, hogy amint az orvosnak, úgy az asztrológusnak is elsősorban a „ne árts!” alapállásra kell helyezkednie, ez viszont nem jelentheti azt, hogy az ügyfél kifejezett kérése ellenére elhallgatunk előle lényeges tényezőket. Nem könnyű az orvosnak, amikor a gyógyíthatatlan beteggel közölnie kell a rossz hírt, és nem könnyű az asztrológusnak sem, ha hasonlóan komoly hullámokat felverő előrejelzésről kell beszámolnia, például egy meghatározó érzelmi kapcsolat felbomlásáról. A múltban is sokszor kárhoztatták az asztrológiát fatalizmusáért, miszerint azt mondja, „ez és ez lesz”; holott ez nem az asztrológia bűne, és még csak nem is vádolható végletes fatalizmussal. Az esetek ugyanis többnyire nem ennyire feketék vagy fehérek: ha az asztrológia pusztán a megváltozhatatlan jövő „előretudásának” eszköze lenne, aligha szolgálná az emberiség valódi javát. Még a legreménytelenebb helyzetekben is gyakran ott vannak azok a tényezők, amelyekkel a jövő megváltoztatható, vagy legalább a bekövetkező dolgok kára enyhíthető, és ezzel az asztrológusnak számolnia kell. A kulcsszó viszont az, hogy amit nem akarunk tudni, arra nem kérünk előrejelzést; a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az emberek többnyire nem tudnak élni azzal a kibúvóval, amely végső mentsvárként megmarad számukra. Az ilyen nehéz helyzeteknek többnyire natális implikációik is vannak: a miérteket gyakran a születési képlet mutatja meg, és csak ritkábban esik úgy, hogy a kérdőképlet jelzéseit a nativitás felülírja. A reménynek viszont még a legsúlyosabb helyzetben is meg kell maradnia, mivel akár az asztrológus, akár az asztrológia tökéletlensége folytán sohasem érhető el a tévedhetetlenség, és mindig megvan rá az esély, hogy az „Ég kegyelméből” mégis másképpen alakul.

A következő témakör a helytállásé, amely alatt a társadalmi státuszt kell érteni. Ide tartozik minden aktuális kérdés az előrejutásra, sikerekre, állás megszerzésére, megtartására vagy megváltoztatására vonatkozólag – gyerekek és fiatalok esetében állás helyett az iskola értendő –; de például van egy, manapság kevésbé érdekes téma is, a fogságból való szabadulásé. Itt szintén jövőbeli, esemény- vagy minőségszintű vizsgálódások merülhetnek fel, a hasznos lehetőségek tárháza pedig éppoly kimeríthetetlen, mint a korábbi témakörök esetében. Ez a kérdéskör valamilyen szinten kapcsolódik az anyagiak és tulajdon személyesebb köréhez, amelybe nem feltétlenül csak élettelen dolgok, hanem élőlények, például háziállatok is beletartozhatnak.

Mivel sokak, főleg hozzá nem értő szkeptikusok kedvenc vesszőparipája az asztrológia használhatósága kapcsán a lottószámok előrejelzésének lehetősége, hadd szögezzem le rögvest, hogy ez asztrológiai módszerekkel kivitelezhetetlen. A lottószámok ugyanis minőség nélküli fikciók, így az asztrológia nyelvezetével leírhatatlanok. Nem is beszélve arról, hogy az ilyen típusú kérdésfelvetés a preteríció archetípusa: preteríció az, amikor valaki bármilyen okból nem azt a konkrét kérdést teszi fel, amire kíváncsi, hanem amolyan „szőrmentén” közelíti meg a kérdést. A preteríció az egyik legalattomosabb csapda, amelybe az asztrológus beleeshet, mivel a teljes bírálatot tévútra viheti. Az ilyen kérdések mögött valójában az munkál, hogy „Megnyerem-e a lottóötöst?”, amelyre gond nélkül válasz is adható. Ha valaki viszont azzal védekezik, hogy nem nyerni akar, csupán kíváncsi az asztrológia működőképességére, a válaszom az, hogy semmivel sincs több köze a lottószámokhoz, mint bárki másnak, személyes érintettség nélkül pedig a kérdőasztrológia használhatatlan. Sajnos, manapság kulturális okokból túlságosan is elterjedt a preteríció, hiszen ez amolyan udvarias személytelen megközelítést tesz lehetővé; ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy a finomkodást mellőzve kérdezzen úgy, mint egy ötéves gyerek, aki még nem gyakorolta be az indirekt megközelítést, ezért nyersen, de lényegretörően fogalmaz.

Témámhoz visszatérve, ez utóbbi körhöz tartoznak az ingatlanok és ingóságok adásvételi kérdései. Ennek kapcsán viszont lényegesnek tartom tudni azt, hogy az asztrológia nem pótolja a cselekvést. Tehát fölösleges az apróhirdetések között böngészve rendszeresen feltenni a kérdést, hogy „Megvegyem-e ezt a plazmatévét?” – amely a „Jó minőségű-e ez a plazmatévé, elégedett lennék-e vele, kitartana-e elég sokáig?” tömörebb formája –, ha csupán a választól várjuk azt, hogy szándékot plántáljon belénk. Amíg ugyanis a szándék nincs meg, a választás csupán lehetőség, de nem valóság; a lottószám-teszt is itt bukik meg, mivel a „Megnyerem-e?” kérdés csak akkor tehető fel érvényesen, ha már leadtuk a szelvényünket. Mindazonáltal, ha kilátásba helyezzük a meggondolást, a kérdőtechnika segítséget nyújthat abban, hogy a jót válasszuk. De a megszállott kérdőasztrológusokra tekintettel azt is hasznosnak tartom megjegyezni, hogy nem árt óvakodni a trivialitástól: meggyőződésem, hogy az esetek túlnyomó többségében céltalan rákérdezni a kiválasztott fogkefe minőségére. Ahogyan nem rohanunk orvoshoz, ha négy óra törökülés után elzsibbadt a lábunk, piszlicsáré dolgok miatt nem érdemes a tudományok királynőjét háborgatni. Persze ha valaki úgy érzi, a kérdés súlya elegendő ahhoz, hogy az asztrológusi tiszteletdíjat is megfizetné érte, csak tegye; de egyébként az ilyen trivialitás az ingyenes tanácsadás gyakori hátulütője. Erre figyelemmel kell lenni a félretett, elveszített vagy ellopott dolgok megkeresésében is, amely elméletileg az asztrológia legfrappánsabb felhasználási területe lehetne, ha a minden más esetnél sokkal konkrétabb válasz igénye miatt a gyakorlatban nem bizonyulna a legkomplikáltabb témának.

Végezetül az utolsó kérdéskör a szellemi életre és máshová nem sorolható dolgokra vonatkozik. Ez egészen változatos témakör: a klasszikus megközelítés szerint ide tartoznak az álmokra, reményekre, félelmekre, tanulmányokra, szórakozásra vonatkoztatható kérdések, a rutinszerű vagy hosszabb utazások – bár annak a járműnek az épsége, amelyben utazunk, az élet és egészség témaköréhez tartozik –; és a klasszikus szerzők következetesen ide sorolják a boszorkányságot, azaz hogy valaki idegen szellemi befolyás alatt áll-e. Mielőtt valaki jól szórakozna a régiek babonáin, megjegyzem, hogy manapság ez utóbbit mindenféle sallang nélkül mentális egészségnek nevezzük, ebben a formában pedig, azt hiszem, senkinek nem lehet kifogása.

Mint a fenti felsorolásból is látható, a kérdőasztrológia az élet valamennyi aspektusához hozzá tud járulni valamilyen formában. De a gyakorlatban – és itt már nem szigorúan szakmai, hanem célszerűségi kérdésről van szó – nem csupán arra szolgál, hogy egy múlt- („Hová tettem a TB-kártyámat?”), jelen- („Otthon van-e a barátom?”) vagy jövőbeli eseményt („Megszerzem-e ezt az állást?”) vagy minőséget („Megvegyem-e ezt a lakást?”) leírjon; az asztrológia ugyanis nem a fatalizmus eszköze. Törekedni kell arra, hogy szétválasszuk, mi az, ami megtörténik, ami nem történik meg, és ami megtörténhet – ez utóbbi ugyanis a szuverén döntés és akarat területe, amelynek érvényesülését az asztrológusnak segítenie kell; a puszta információátadás ugyanis innentől kezdve válik tanácsadássá. Ebben viszont mértéket kell tartani, mert az asztrológusnak nem dolga, hogy másoknak megmondja a véleményüket; azonban minden emberi és szakmai tudásával arra kell törekednie, hogy a helyzet kompetens megoldásához a lehető legtöbb eszközt ügyfele kezébe adja. Ennek eszköze a szabad mozgástér pontos kijelölése, a segítő és gátló tényezők számbavétele. Sokszor viszont ez a kérdőasztrológia határait is jelenti, hiszen nem kevés esetben a dolgok gyökere magában a személyiségben vagy a személyes sorsban rejtőzik. Ilyenkor lehetőség szerint születési asztrológiai eszközökre van szükség, ami egyben azt is jelenti, hogy a kérdőasztrológia, bár igen hasznos, önmagában, magasabb asztrológiai tudás nélkül nem mindig képes megadni a választ a valós kihívásokra. Ezért amint a háziorvosnak is a legkülönbözőbb szakorvosi ismeretekre van szüksége, még ha nem is olyan szinten, az asztrológus sem elégedhet meg az alkalmi kérdések elbírálásának ismeretével.