A 20. század egyik legkülönlegesebb művésze volt Howard Phillips Lovecraft, aki munkássága révén a fantasztikus irodalmat a ponyva szintjéről az igazi magas irodalom színvonalára emelte. Bár csak nem egészen 47 év adatott meg számára, versei, novellái, esszéi és egyedülállóan hatalmas levelezése az irodalom halhatatlanjai közé emelte. Élete ugyan nem bővelkedett nagy fordulatokban, személye mégis érdekes lehet, hogy a klasszikus asztrológia eszköztárával vizsgáljuk meg, ki is volt ő.

Lovecraft 1890. augusztus 20-án született a Rhode Island-i Providence városában, az anyakönyvi bejegyzés szerint reggel 9 órakor, családjának a mai Angell Street 454. alatt található otthonában (é. sz. 41° 49′  49″, ny. h. 71° 23′ 21″). Apja, az utazó ügynökként tevékenykedő Winfield Scott Lovecraft 1893-ban súlyos idegösszeroppanást kapott, amelyből 1898. július 19-én bekövetkezett haláláig nem is épült fel. Ezt követően a kis Howard nevelése anyjára, Sarah Susan Phillips Lovecraftra hárult. Anyja mellett legmarkánsabban nagynénjei és legfőképpen nagyapja, a nagyiparos Whipple Van Buren Phillips befolyásolták Lovecraft gyermekéveit.

Lovecraft minden szempontból csodagyereknek számított: háromévesen már olvasott, és első elbeszélését nem több, mint hatévesen írta. Képzeletét nagyapja hatalmas könyvtárának kincsei, az arab és görög irodalom remekei gyújtották fel korán. Ennek ellenére, beteges gyermek lévén, iskolába csak rendszertelenül járt, tudományos érdeklődése viszont csillapíthatatlan volt, és szenvedéllyel fordult először a kémia, később a csillagászat felé.

Nagyapja 1904-es halála hatalmas megrázkódtatást jelentett az egyébként is törékeny pszichikumú Lovecraft számára, aki saját bevallása szerint ekkor többször is öngyilkosságot fontolgatott. A nagyapai jólét az örökösök tehetetlensége miatt hamarosan szertefoszlott, így a családi otthon feladására kényszerültek. Lovecraft, aki gyermekkorától kezdve saját maga által sokszorosított folyóiratokba írogatta tudományos szakcikkeit, novelláit, verseit és fordításait, egyre többet hiányzott az iskolából, végül érettségije előtt, 1908-ban súlyos idegösszeroppanást kapott. Tanulmányait soha nem fejezte be, és a következő években mintegy remeteként élt anyjával, aki férje halálát sohasem tudta feldolgozni, és fiával egészségtelen, az imádat és a gyűlölet között ingadozó viszonyba került.

Lovecraft visszavonultsága alatt, mint leveleiben beszámol róla, kétségbeejtő lelkiállapotban leledzett. Legtöbb ifjúkori zsengéjét megsemmisítette, és idejét különböző újságok és folyóiratok olvasásával töltötte. Végül ez rángatta vissza száműzetéséből a való életbe: egy Fred Jackson nevű szerző szirupos szerelmi történeteitől elképedve tollat ragadott, és a 18. századi szatírára jellemző versformában támadást intézett ellene. A szerkesztő közölte Lovecraft vitriolos kritikáját, amiből aztán irodalmi pengeváltás kerekedett. Mindez 1913-ban történt, és a kibontakozó vita felkeltette a befolyásos Edward F. Daas figyelmét, aki ekkor az egyik legnagyobb amatőr újságíró-szervezet, az Egyesült Amatőrsajtó Szövetség (UAPA) elnöke volt. Az ő kérésére 1914. április 6-án Lovecraft csatlakozott a szövetséghez, és később mind ebben a szervezetben, mind a rivális Nemzeti Amatőrsajtó Szövetségben (NAPA) elnöki tisztséget is viselt.

Ahogy fogalmazott, ebben az időben már csak vegetált, így a felkérés olyan volt számára, mint egy fulladozónak dobott mentőöv. Lovecraft az amatőrsajtósok között megtalálta saját világát: hat év után újból írni kezdett, és egyes megmaradt korai műveinek is talált kiadót. Ebben az időszakban még mindig leginkább költeményeket és esszéket alkotott, bár tudományos érdeklődése sem hagyott alább. Kora csillagfejtésével kapcsolatot ellenérzései, amelyek legkésőbb egy 1906-ban olvasott, csillagászati tévedésekkel tarkított előrejelzéstől datálódnak, ebben az időszakban, 1914 végén egy cikksorozatban csúcsosodnak ki, amelyet egy Joachim F. Hartmann nevű helyi horoszkópkészítő ellen írt ifj. Bickerstaff álnéven. Ebben Jonathan Swiftet imitálta, aki Bickerstaff álnéven támadta annak idején John Partridge-t, a neves asztrológust, támadást intéz a csillagfejtés áltudománya, hazugságai ellen.

A következő években sorra jelentek meg Lovecraft írásai, egyre inkább novellák, különböző folyóiratokban. Ezekben fokozatosan szilárdulnak meg nézetei, amelyeknek forrásait egy 1920-ban kelt levelében így írja le:

Természetemet háromosztatúként kell leírnom, mivel érdeklődésem három párhuzamos, össze nem függő forrásból származik. Az első a különleges és fantasztikus iránti érdeklődés, a második az elvont igazság és a tudományos logika szeretete, a harmadik pedig az ősi és örök irányába érzett rajongás.

Sok szempontból hadilábon állt saját korával: amennyire tehette, szeretett 18. századában érezte jól magát, és sokáig úgy vélte, saját korában csupán kívülálló. Ez persze nem volt így teljesen: mindig is érdeklődött a kortárs természettudomány eredményei iránt. Műveiben például szerepel a Plútó felfedezése és a lemeztektonika abban az időben még vitatott elmélete.

Lovecraft szemlélete teljes mértékben materialista volt. Einstein relativitáselméletét például így kommentálja:

Igazság szerint annak felfedezése, hogy az anyag megegyezik az energiával (…) megadja a végső kegyelemdöfést a ’lélek’ primitív és elfogadhatatlan mítoszának.

Teljesen nyilvánvaló, hogy Lovecraft alaposan végiggondolta korának tudományosságát, és így jutott el addig a felismerésig, hogy az emberi világ és faj csupán egy elenyésző és jelentéktelen helyet foglal el a dolgok kozmikus rendjében. Műveinek egy részében ennek a kiábrándult, céltalan világnézetnek a lehetséges folyományait írja le, mert ahogyan maga is belátta, a valóság kiábrándító kötelékeiből valahogyan szabadulni kellett. És mivel a vallás tényeket tagadó hozzáállása nem volt kielégítő számára, a fantasztikum birodalmába menekült. Mindazonáltal Lovecraft sohasem tagadta meg középosztálybeli származását, és végig ragaszkodott arisztokratikus attitűdjéhez; jól látta ugyanis, hogy a demokrácia végső soron totalitárius rendszerek kialakulásához vezet.

Közben újabb családi tragédia történt: Lovecraft anyja mentális és fizikai kondíciója olyan rosszá vált, hogy 1919-ben kórházba került, és férjééhez hasonlóan, az 1921. május 24-én bekövetkezett haláláig állapota nem javult. Bár Lovecraftet mélységesen megrázta szeretett édesanyja elvesztése, néhány hét múlva elutazott az amatőrsajtósok bostoni összejövetelére. Ekkor, július 4-én találkozott először későbbi feleségével, az orosz zsidó származású Sonia Haft Greene-nel.

Soniával való megismerkedése véget vetett Lovecraft Winifred Virginia Jacksonnal folytatott románcának. Noha a nő hét évvel idősebb volt Lovecraftnél, kapcsolatuk egyre szorosabbá vált, köszönhetően világfelfogásuk hasonlóságának. A pár 1924. március 3-án házasodott össze, és ezt követően Lovecraft New Yorkba költözött. A házasság bíztatóan indult: Lovecraftnek bizonyos fokú jólétet biztosított felesége jól menő kalapüzlete és az, hogy a Weird Tales nevű folyóirat leközölte írásait. Ám tíz hónappal később a kalapüzlet tönkrement, és Lovecraft álma, miszerint egy chicagói folyóirat szerkesztője lehet, szertefoszlott. Ezt csak nehezítette, hogy a csődöt követően felesége szanatóriumba került, majd pedig Clevelandban próbált újabb egzisztenciát felépíteni.

Lovecraftot kiterjedt baráti társasága ellenére nagyon megviselték a New Yorkban eltöltött hónapok. Idegenkedett a nagyváros forgatagától, a világ minden tájáról összesereglett tömegtől, az ijesztő technikai haladástól, így hosszas szervezést követően 1926. április 17-én visszaköltözött Providence-be. Felesége, akit üzleti ügyei távoli városokhoz kötöttek, csupán ritkán kereste fel New York-i otthonában, és Lovecraft költözése után már csak alig-alig találkoztak. Lovecraft, aki valójában konzervatív felfogású nagynénjei védőszárnya alá menekült vissza, nem volt hajlandó visszaköltözni New Yorkba. Így aztán Sonia rászánta magát, hogy férje után menjen, ám a nagynénik, akik elképzelhetetlennek tartották, hogy egy idegen származású, üzlettel foglalkozó nővel osszák meg otthonukat, megakadályozták a tervet. A házasságnak ezzel befellegzett, és a válás 1929-ben már nem lepett meg senkit.

A magánéleti válság ellenére ez volt Lovecraft legtermékenyebb időszaka. Ebben az időben írta meg legjelentősebb novelláit, javítgatta csekély anyagi ellentételezés fejében más fantasztikus szerzők szösszeneteit. Befejezte a természetfeletti horrorról szóló teoretikus esszéjét, és barátainak, ifjú tehetségeknek a pályáját egyengette tanácsaival. Közben Új-Anglia történelmi városait is felkereste, és ebből az időből származik legtöbb levele is. Érdeklődése már nemcsak a múlt felé fordult, hanem aktívan érdeklődni kezdett a politika iránt is, nem utolsósorban a gazdasági világválság hatására.

Életének utolsó éveit megint csak csapások jellemezték. 1932-ben meghalt egyik nagynénje, és nehézségekbe ütközött, hogy megjelentesse egyre hosszabb, egyre filozofikusabb novelláit. Mivel a még mindig meglévő örökség és egy újabb, 1933-as költözés sem volt elegendő arra, hogy a megszokott módon élhessen, kénytelen volt mások számára háttérmunkásként írni irodalmi és egyéb munkákat. 1936. június 11-én ifjú barátja, az általa teremtett Conan-figuráról elhíresült Robert E. Howard öngyilkosságot követett el, amely szintén megrázta az ekkor már nyilvánvalóan halálos beteg Lovecraftet, mivel ebben az időben derült ki, hogy előrehaladott vastagbélrákja van. 1937. március 10-én kórházba szállították, de morfinnal való fájdalomcsillapítástól eltekintve már nem tudtak rajta segíteni: 1937. március 15-én Howard Phillips Lovecraft elhunyt.

Bár ő maga azt gondolta, művei nem fogják túlélni őt, barátai, August Derleth és Donald Wandrei megtalálták a módját, hogy elérjék azt, amit Lovecraftnek életében nem sikerült, és hosszas hányattatás után könyvformában jelentették meg műveit. Lovecraft munkásságát a következő évtizedekben fedezték fel, és mára elismert helyet foglal el a 20. század irodalmában.